CITRINE

01 - Who are u?

Átlagos tavaszi nap volt, május derekán. Végre lassan megszabadulok ezektől a nyomorékoktól. Mármint az osztálytársaimtól. Gyűlölöm őket. Mindenkit gyűlölök. Kivéve Ronaldot. Talán őt is, de nem tudja, mert ha tudná, nem lenne a pasim. Ronald egy igazi tuskó, de legalább menő. Én meg dögös vagyok. Ráadásul a hatalmas kék szemeimmel bárkit leveszek a lábáról. Addig amíg meg nem szólalok. Azután már a pokolba kíván.
A suli kijáratánál voltunk Ronnal. A nyakamon volt a keze, én pedig nekidőltem a vállának. Lett volna még 3 órám, de őszintén leszartam, csak el akartam lógni Ronnal, ahogy szoktuk péntekenként, mert miért ne. Aznap kicsit más volt, hátulról, azaz a suliból kiszaladt egy rohadt dühös csaj, aki kishíján letarolt. Gondolkoztam hogy beszóljak-e neki, bár akaratlanul is kicsúszott a számon hogy mekkora figyelmetlen balfasz. Ráadásul pont azon az érzéketlenül magas hangomon. Mint általában. Azonnal a számhoz kaptam, es rátapasztottam a kezem, szemeim elkerekedtek. Szintén akaratlan kicsúszott a számon egy sajnálom is, valószínűleg hiába, hisz a lány mégcsak vissza sem nézett, csak akkor kapta rám a fejét egy másodpercre, amikor leüvöltöttem a haját is szegénynek. Ron egyáltalán nemis zavartatta magát, csak akkor rántott meg, amikor megtorpantam a meglepettségtől és kimondtam azt a szót, amit meg talán sohasem használtam eddig. Bocsánatot kértem.
Attól a naptól kezdve, minden délutánon vártam hogy lássam.
Másnap reggel direkt korábban mentem be mint Ron. Majd' negyed óráig álltam a suli kapujában, várva a titokzatos idegent, aki annyira megbabonázott aznap. Ez körülbelül egy hétig ment így, mire Ron végre megkérdezte hogy mi a faszért nem várom meg soha. És ezzel még szépen mondtam az általa használt kifejezést. Kezdett elegem lenni belőle, de nagyon. Főleg azért, mert úgy kezelt mint egy tárgyat. Tulajdonképp nemis tudom miért jártunk. Talán mert mi voltunk a "menő" páros a suliban. Mindenesetre nekem a kapcsolatunk semmit sem jelentett.
- Szia baby, miért nem vártál meg? - tette fel a kérdést Ron összeráncolt szemöldökkel.
- Baszki Ronald kibaszottul megijesztettél! - fordultam felé, a nagy kémkedésemből.
- Sorry cica, délután elmehetnénk valahova. - fogta meg a derekamat és erőszakosan magához rántott.
- Ma nem.- próbáltam meg ellökni magamtól.
- És miért?  - ráncolta össze a szemöldökét.
- Meeeeert.. maaa...umm... Liliannel át kell vennem a kémia doga feladatait, nagyon rosszul sikerült az előző dogám. - próbáltam mentegetőzni.
- De baby, kitűnő vagy kémiából, ráadásul emlékszem hogy az utolsó dogád is ötös lett. Csillagos. - nevetett fel, majd ismét kérdően nézett rám.
- Azt mondtam hogy az enyém? Nevettem erőltetetten - Lilyé lett borzasztó, ráadásul meg akarja húzni a tanárnő, mert nem lesz meg a kettese év végén. - húztam a számat szomorúan.
- Oké, akkor majd holnap, de nem ellenkezhetsz. - engedett el, majd kacsintott még egyet mielőtt belépett volna az aulába.
Istenem...semmi kedvem Ronhoz. Ráadásul még Lilyvel is beszélnem kell, hogy falazzon nekem. Mázli hogy nem tudja hogy Lilz is kitűnő. Mardosott már a kíváncsiság hogy tudjam ki az a lány. Talán még ha nemis látom többé.