Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Lauren miért volt egy fiúval tegnap. Talán ennyire rosszat tettem volna? Jó, persze, nyilván nem angyali viselkedés hogy az exem az intenzíven fekszik miattam, de hát na, Lolonak nem ártottam.
A telefonban annyira feldúlt és riadt voltam, teljesen elfelejtettem rákérdezni, hogy mi a fasz volt ez az egész. Meg amúgy is, miért érzem úgy mintha egy Tove Lo klipben tántorognék totál beállva?
-Végre SMS Lolotól. "könyvtár, 15:30."
Dejóóó imádom hogy csendben kell ülnöm ott. Annyira szuper. Na nembaj, majd kirángatom a kávézóba.
Megláttam odafelé a könyvtár előtt egy padon ülve Laurent, nem akartam hogy feltűnően menni, meg akartam lepni őt.
-Sz-szia Lauren. - susmogtam, mert még a könyvtár előtt is félek hangosan beszélni.
Mikor hátrafordult "Lauren" elállt a szavam. Hatalmas karika fülbevalójába majdnem beleakadt a napszemüvege, mikor lejjebb húzta az orrán. A lánynak ideje sem volt megszólalni, de már rávágtam:
- J-Jaj ne haragudj, b-biztosan csak össze kevertelek valakivel.
Ez nem Lauren volt. Nem az én Laurenem. Honnam tudom biztosan? Onnan hogy amikor megzavartam a lányt, az Én Laurenem épp integetett a könyvtár üvegablakán át mosolyogva.
Köpni nyelni nem tudtam. Színtiszta hasonmások, akár az egypetéjű ikrek.
-Jade, ki volt az a lány? Akivel beszéltél a könyvtár előtt? - kérdezte Lau kíváncsian, mikor leültem mellé.
- Nem fontos Lolo, csak összekevertem veled. Kiköpött te volt. Vagyis érted, úgy nézett ki mint te. Még a kis szitakötő is a tarkóján volt.
Lauren arca elsápadt. Felállt az asztaltól és minden könyvet otthagyott, holott mindig visszarendezi őket a polcon.
Egy szó nélkül otthagyott,én meg ültem mint a hülye, várva egy válaszra, hogy miért.
YOU ARE READING
CITRINE
FanfictionPár éve megismertem egy személyt, akibe első látásra beleszerettem. Nagyon különleges volt köztünk a kapcsolat, valahogyan ráéreztünk a másik gondoltaira. Olyan volt Ő nekem, mintha nem is tudom...többet jelentene az életfeltételnél. Oxigén nélkül n...
