Éppen készülődtem, mikor megszólalt a telefonom, de csak egy olyan tipikus 'hé üzid jött' hangot adott ki, aminek minden bizonnyal vagy a mérges Ron, vagy az izgulós Ron válthatott ki. És bingoooo. Atyám, a nyugdíjas klubban tutkó én nyerném ezt a játékot. Ez nemtudom hogy jött, de a mai jókedvemnek köszönhető. Na de visszatérve...a tippem tuti volt, valóban Ron keresett, méghozzá az izgulós Ron, na de miért korán reggel? Hát mindegy is, a mai napomat senki sem tudja elrontani. Értitek, elRONtani, de csak mert Ron mindent elront mostanában. Na oké abbahagyom. Szóval. Azért is lesz ma a legjobb napom, mert végre az egészet Loloval tölthetem. Az én drága Lolommal. Nemtudom honnan jött ez a név, hogy Lolo, de irtóra tetszik. És illik is Laurenhez. Ron csak annyit akart, hogy mikor megyek. Pedig ezt már ezerszer megbeszéltük. Pontosan tudta, de mivel izgult, elmondtam neki még vagy ötször.
Mielőtt elindultunk volna a bulira, Laurennel beültünk a 'kávézónkba', a Casqueen Caféba. Ronald nem tudta, hogy Laurent is viszem, vagy talán mégis, de azért remélte hogy nem. Amikor megérkeztünk, már jópáran ott voltak, szóval nem keltettük fel Ron figyelmét. Próbáltam minél messzebb tartani Laurentől, hisz ha egy ujjal is hozzányúlna, eltörném a kezét. Mert végülis szeretem Laurent, ezért megvédeném. De borzalmas hogy fogalmam sincs mit érez irántam. Vagyis oké, tudom hogy szeret. Mármint barátailag. De én őt nem. Vagyis szeretem, de nem barátilag. Ahj, ez bonyolult.
Elvonultunk a kanapéhoz, ameddig a többiek a medencét fertőzték. Megkértem Laut hogy maradjon ott, ameddig én lerendezem a dolgokat Ronnal. Segítettem neki, hogy mindenki kapjon viszonylag elegendő piát. Bár abból soha senkinek sem jut elég. Amikor már az emberek szétszéledtek, megpróbáltam a konyhából meglépni két pohárral es egy üveg fehérborral.
- Hé, azt hová viszed? - hangzott a kérdés Ronald szájából.
- Uhm, csak leülök vele a kanapéra egy kicsit. Túl sok az ember, lazítanom kell. - mondtam kicsit feszengve, a második poharat bújtatva hátam mögött.
- Rendben bébi, de ha úgy érzed, gyere ki a medencéhez, kár lenne takargatni azokat a melleket! - kacsintott vissza a teraszajtóból pervez vigyorral, amit amúgy nem tolerálnék, de azon kínos pillanatokban volt más dolgom is.
Amint kiment, halkan átszaladtam a nappaliba, hogy egy kicsit Laurennel lehessek.
- Hééé, kislány, hoztam booooort! - húztam félmosolyra a szám, miközben lehuppantam a garnitúrára.
- Én nem iszok bort. - jelentette ki kissé félénken.
- Hát pedig én két poharat hoztam. - hajoltam közelebb hozzá széles mosollyal, majd megtöltöttem piával mindkettőt.
- Tudod, igazándiból az alkohol jót tesz kis mennyiségben. Fertőtleníti a szervezetet. - jegyezte meg aranyosan.
- Ja igen, rendesen kimossa a fejünkből a józanságot, remélem. - nevettem fel, amire nem szólt semmit, bár láthatóan kissé csalódott volt, amiért nem értékeltem a hozzászólását.
- Ez a bor nagyon finom! - húzta össze szemöldökét.
- Lefogadom hogy teis az vagy. - húztam perverz mosolyra a szám. Talán beüthetett a harmadik pohár, bár nagy mázlimra csak nevetett.
Az a nevetés. Istenem. Ahogy gondolkoztam, egyre kozelebb hajoltam hozzá, ő pedig meglepő módon nem távolodott el. Ekkor történt meg az, amit végig reméltem hogy nem fog. Beviharzott Ron.
- JADELYN RAVEN WEST URAMISTEN MÉGIS MIT MŰVELSZ!? BASZAKODSZ VELEM!? MIT KÉPZELSZ!? - rohant felém, én pedig Laurenre hajoltam, hogy védjem az esetleges ütésektől. Ekkor Ron olyan szinten nekem rontott, hogy kis híján azthittem, hogy ottmarad valmelyik részem. Lauren csak bámult. Borzalmasan megijedt. Elüvöltöttem magam, hogy azonnal takarodjon innen. Abban a percben ugrott és szaladt is ki. Legalábbis szaladt volna, ha Ron nem rángatja vissza.
- Azt mondtam, hogy egy ujjal sem érhetsz hozzá, bazdmeg! - Keltem fel üvöltve az üveggel a kezemben, melyet a barátom tarkójának szántam. Egy gyors és át nem gondolt lendülettel csaptam le, mire összeesett előttem. Csak néztem, ahogyan végre elválnak az ujjai Lauren kezétől. Intettem a fejemmel neki, hogy menjen, majd így is tett. Behallattszott a kinti zaj és zene keveréke. Ott álltam egyedül a nappaliban, kezemben egy félbetörött borosüveggel, a lábaim előtt heverő eszméletét vesztett pasimmal, és a fejemben újra és újra lejátszódó borzalmas tudattal, hogy mit is tettem.
KAMU SEDANG MEMBACA
CITRINE
Fiksi PenggemarPár éve megismertem egy személyt, akibe első látásra beleszerettem. Nagyon különleges volt köztünk a kapcsolat, valahogyan ráéreztünk a másik gondoltaira. Olyan volt Ő nekem, mintha nem is tudom...többet jelentene az életfeltételnél. Oxigén nélkül n...
