Reggel az ébresztőm hangos morajlására kelek. A lehető leggyorsabban kipattanok a paplanom alól és szaladok a fürdő felé. Ahogy oda be értem, amennyire csak tudom, próbálom az öreg nyikorgó ajtót halkan becsukni, majd ahogy ez sikerül, be is zárom kulcsra azt. Lekapkodom magamról a pizsamám, majd beállok a zuhany alá. Szuper sebességgel mosakszom meg, majd a magamra tekert törölközővel a tükör elé állok. Gyorsan fogat mosok. Kócos szőke hajamat szinte alig tudom kifésülni, amikor végre sikerül, gyorsan felfogom egy lófarokba. Ahogy meglátom a nyakamat borító lila foltokat elkap a hányinger. Letekintek a karomra, amit a nyakamon lévőkhöz hasonló nyomok borítanak. Undorodtam magamtól! De leginkább attól az embertől, aki ezt tette.
Viszont gyorsan el kell tüntetnem ezeket a dolgokat a fejemből, ugyan is sietnem kell. Halkan kinyitom az ajtót, majd szét nézek a folyosón. Nagy kő esik le a szívemről, amikor hallom, hogy a házban még csend honol. Gyorsan a szobámba megyek, majd kiveszek a szekrényből egy fekete hosszú ujjú garbót és egy világos kék farmert. Bele dobálom a táskámba a könyveim, majd két tollat. Bele kellett húznom, így gyorsan bele bújtam az irtózatosan elnyűtt tornacipőmbe. Az anyám nem hagyja, hogy lent tároljam a cuccaim, így muszáj még a cipőmet is a szobámban tartanom.
Amikor úgy véltem, hogy mindenem meg van az ajkaimat össze szorítva elmormoltam egy imát, és elindultam lefelé. A nyikorgó lépcsőn halkan sétáltam lefelé, majd amikor az aljához értem kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Majd a bejárati ajtóhoz siettem, már szinte azt hittem, hogy fölöslegesen aggódtam és, hogy simán elindulhatok iskolába, holott még csak hajnali fél hat van.
-Hova ilyen sietősen angyalom?-szólalt meg rekedtes hangján maga az ördög, aminek hatására kirázott a hideg a félelemtől.
-I-Iskolába.-fordultam meg a földet nézve, majd amikor felpillantottam megrendültem, mert nem számítottam, hogy ilyen közel áll hozzám.
-Hajnali fél hatkor?-kérdezte, majd végig simított a karomon én pedig elhúzódtam az érintése elől.-Csak nem előlem menekültél kis lányom?-suttogta.
-N-nem a-apa, dehogy!-mondtam.
-Hát pedig nekem nagyon úgy tűnt!-fogta meg a csuklómat, majd megszorította azt. Én felszisszentem a fájdalomtól, majd próbáltam elhúzni a karomat, de ő nem engedte.-Ugye tudod, hogy előlem nem menekülhetsz?-kérdezte, majd közelebb húzott magához.
-A-apa nekem iskolába k-kell mennem!-szóltam rá.-Engedj el!-könyörgő a hangom, ő pedig csak undorítóan felnevet. Elkezd rángatni a kanapé felé.
-Ne! Kérlek, ne csináld! Kérlek!-kiabáltam, majd a könnyeim eleredtek.
-Maradj csöndben hercegnőm!-szólt rám.-Élvezd!
-Ne!! Kérlek! Nem akarom!-sikítoztam, majd próbáltam kiszabadulni szorításából.
-Ne merj kiabálni te kis szajha! Úgy sem hall senki!-mondta, majd letepert a kanapéra.
-Kérlek!!-sírtam fel, mire egy tenyér csattant az arcomon.
-Azt mondtam kussolj! Megértetted?-emelte meg a hangját mire össze rezzentem.
-Jó kislány!-simított végig a szabad kezével az arcomon, a másikkal pedig az enyéimet tartotta erősen a fejem felett. És megtörtént! Megerőszakolt. Megint.
-David !-kiabált anyám, amire apám rá sem hederített. –David, elég!-jött oda, majd próbálta leszedni rólam az undorítóan beteg apám. Felállt és felhúzta a nadrágját, majd vissza kézből egy óriási pofont lekevert anyámnak, aki ráesett a mögötte lévő dohányzó asztalra.
YOU ARE READING
Broken Inside L.H
Fanfiction-Nem gondoltam volna, hogy az ártatlannak látszó kicsi Kay ilyen rossz kislány.-súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Ledöbbenésemben még levegőt is elfelejtettem venni. Az egész szituáció hihetetlennek tűnt, nem, hogy még a tény, hogy tudja, ho...
