Reggel felkelés után első dolgom volt lerohanni a konyhába anyuhoz:
-Jó reggelt!!!-ugrottam a nyakába.
-Mit szeretnél?-kérdezte gyanakvóan. Igen, elismert tény hogy ha ilyen kedves vagyok az csakis rosszat jelent.
-Honnan veszed? A lányod vagyok érdemelsz egy kis szeretet.-próbáltam elsimítani a dolgot.
-Aha, na miről lenne szó?-tette élén a frissen készült tükör tojást.
-Igazából szeretnék elmenni a hétvégén Jonson-hoz. Már nagyon hiányzik.- vágtam fel a tojást. Nos, Jonson a barátom aki elköltözött a városból.
-Ahj, figyelj nemsokara szünet nem tudjátok kivárni?-húzta fel a szemöldökét.-különben is ha így folytatod nagyon jó tanulmányi eredményt is elérhetsz. Kitűnő is lehetsz. Nehogy most rontsd le.
-De anya..-sütöttem le szomorúan a szemem.
-Mit szólnál ahoz ha egy hétre elmennél de a heti anyagot ha kell ott is megtanulnád. Ebben benne vagy?- ült le velem szemben.
-Ez most komoly? Anya ez szuper lenne!-mondtam boldogan.
-Jó, akkor megyek foglalom a jegyet.- mosolygott.
Miután végeztem a reggelivel fel kötöttem lófarokba a hosszú, barna hajamat és felhúztam egy pulóvert , egy farmert meg egy bakancsot. Gyorsan fogat is mostam és kicsit rendbe raktam a szemöldököm. Ollá!-nevettem a tükörbe. Nem szeretem azt ahogy kinézek de néha egészen normális külsőt tudom összehozni.
