Álom démon az osztálytársam! (BEFEJEZETT)

8.Fejezet: Egy kalandos nyár kezdete

-Diaaaa! Siker!-szaladt oda hozzám Petra.
-Szia, sikerült összejönni?-kérdeztem. De, ez engem nem annyira érdekelt. Jobban érdekelt az hogy 2 hónap és végre nyári szünet.
-Aha!-ugrándozott örömében.
*IDŐ KIHAGYÁS*
Végre itt a nyár!
-Akkor kimegy át a fordított dimenzióba?-Kérdezte Bill.
-Megyek. De, ugye visszahozol?-
-Persze. Addig elolvasom a következő napló helyét.- Izgultam. De, megbíztam Bill-ben. Valamit mondott és ott álltam. Fordított Gravity Falls-ban álltam. Tudtam, hogy minél előbb megtalálom a naplót annál jobb lesz. Mindenkinek.
-Hát te ki vagy?-Kérdezte meg tőlem egy halk felénk hang.
-Diána Underqueen. És te?- Amint kimondtam a nevem megijedt.
-Will Chiper. De, te olyan más vagy....-
-Mert, én egy másik dimenzióból jöttem.-Erre megnyugodott.
-Akkor te nem fogsz bántani?-
-Nope. De, sietnem kell szia!-
-Szia.-Erre elfutottam.
*Bill szemszöge*
Lapozgattam és megtaláltam egy rajzot amin ő állt és Justin a házasság előtti órákban rajzolhatta. Sajnálom Justin-t amiért meghalt Sara. Na ennyit a nosztalgiáról. Meg van a kis szöveg! Ezaz!

"Ahol fehér galambok szálltak,
Ahol a háttérben a vízesés folyik.
A víz kapuja mögött találod a naplót!"

-Te jó ég Sara! Én ebből honnan tudjam?!-
*Dia szemszöge*
Egyszerű volt megtalálni a napló helyét. De a két KŐBŐL készült őrrel voltak már gondok....
-Nézzük...-megláttom egy hasítást- Na jó! Ez kezd röhejesen egyszerű lenni.-mondtam. Kár volt mert abban a pillanatban a nyakam mellett elsuhant egy nyíl ami éppen, hogy csak súrolt. Lassan megfordultam és ott voltam én.
-Látom a másik dimenzióból jöttél. Tudd meg annak a nevét aki itt fog megölni. Wilma Underqueen!-mondta te jó ég ennyire idegesítő lenne az ellentétem?
-Nem fogsz megölni. Mivel én foglak legyőzni!-mondtam maga biztosan. Erre felnevetett.
-Majd meglátjuk!- Elkezdtünk csatázni. Nem tudta elvenni tőlem a naplót.
-Bhiiilll!-kiálltottam fel erőtlenül. A naplót szorongatva álltam Bill előtt aki csak mosolygott de, nem tudtam mire gondol.
-Dia segíts!-parancsolt rám.
-Mahjd ha széhpen kéhred.-lihegtem. Saját magammal harcolni fárasztó dolog.
-Kérlek szépen Ő nagyságos Underqueen.- kérte. Végre normálisan kaptam a levegőt.
-Oki. Mondd a rejtvényt.-mondtam és felolvasta.-Jaj egyszerű a Niagara-vízesés.-
-Mindjárt jövök.-Mondta és bement a szobámba, mivel az ő szobájában voltunk. Annyit hallottam, hogy szíd mindenkit, főleg magát amiért nem jött rá erre a viszonylag egyértelmű válaszra. Ezek után visszajött.
-Akkor.... Mikor megyünk oda?-kérdeztem.
-Lakik ott valamilyen rokonod?-
-Van.... De, azok nagyon idegesítőek....-Na igen... Ritkán találkozunk de, néha az is sok.
-Akkor mikor mennek el a szüleid pár napra?-
-Talán jövő héten. Ha jól emlékszem két napra.-
-Okké.-mondta és a pillanatot kihasználva megöleltem amitől meglepődött de, istenem naaagyooon cuki volt.
-De, miért kellenek a naplók?-kérdeztem.
-Aki ezeket birtokolja az a világot is uralja. Bence célja pedig ez.-
-Akkor neked mi?-
-Megvédeni a dimenziókat. Jó.... Néhányat irányítani is akarok de, nem ezt.-mondta és megnyugottam. Ásítottam és bevánszorogtam a szobámba. Este kilenc van. És már majdnem alszok. Hála az égnek tudtam mire fogni azt, hogy fáradt vagyok. Bár a szüleim néztek, hogy én miért vagyok nagyon fáradt a "futás" (ha azt nézzük akkor tényleg futottam) miatt és Bill miért nem de, megmentve a helyzetet azt mondtam, hogy ő mérte az időt ennyi.