Álom démon az osztálytársam! (BEFEJEZETT)

17.Fejezet: A vég kezdete

A nap ugyanolyan unalmas iskola nap volt mint az elkövetkezendőkben. Ruby elment, de mégis valami más volt. Bill-el egyre többet edzünk. Várjuk az őszi szünetet, hogy végre legyőzzük Salazahar-t és bandáját.

*Másnap, első órában*

-Bill, minden oké?-halkan megkérdeztem, mert valami nagyon piszkálta. Úgy ült mellettem, mintha Salazahar a közelben lenne.
-Nem...Valami tuti történni fog.-suttogta és a hangjából éreztem, hogy mennyire ideges. Könyörgöm hamar történjen valami nincs kedvem dupla törihez!

*Időkihagyás*

-Biiiiiiiill, ha nem jössz a busz nem vár meg minket!-próbáltam elhúzni a büfétől.
-Jó, jövök már!-mondta és kiértünk éppen időben a megállóhoz. Hazaértünk és mivel nem kaptunk leckét ezért elmentünk az erdőbe. Megállt az idő. Hogy, honnan tudom? Egy lepke előttem akart elrepülni és hirtelen megfagyott és a levegőben van. 
-Salazahar.....-mondta Bill.
-Akkor gyorsan menjünk a Fekete könyvért.-mondtam és olyan gyorsan sprinteltünk haza ahogy csak tudtunk. Rekord idő alatt meg lett a könyv és a naplók így hát egy választásunk maradt. 
-Bill.... Picit félek...Na jó. Nagyon!-mondtam és megölelt. 
-Nem lesz semmi baj.-megsimogatta a hátam és megpuszilta a homlokomat.-Indulhatunk, vagy várjuk meg Salazahar-t?-
-Induljunk.-Hazudnék ha, azt mondanám nem félek. Félek és izgulok. Bill megnyitotta a portált és megfogtam a kezét úgy léptünk be az átjáróba. 
-Bill?!-hallottunk egy női hangot az egyik börtön szerűségből. Most vettem észre, hogy egy börtönben vagyunk. A falai zöld és sárga színekben pompázott mint ahogy ebben a teremben minden.
-Hellou Asami. Ja, Asami ő itt Dia, Dia ő itt Asami. Liz nővére.-mutatott be minket egymásnak.
-Hali.-
-Szia, Bill kiszabadítanál végre?!-mondta türelmetlenül. Teljesen jogosan volt türelmetlen. Hiszen ki szeret egy cellában ülni?
-Oké-oké Miss Türelmetlenke. Dia elvágod a rácsokat?-mondta nyugodtan. 
-Jóó, de ha megráz az áram veled vágom el!-erre nyelt egy nagyot. Bill szerencséjére nem rázott meg és Asami is kiszabadult. 
-Akkor.... Én csak a háttérben fogok állni és nézni plusz ha valamitek eltört begyógyítom, rendben?-
-Rendben.-mondtuk egyszerre. Szebbnél szebb folyósokon át egy trónterem szerűséghez értünk ahol Salazahar már várt ránk.
-Már épp kezdett gyanús lenni, hogy nincs őr.-mondta hidegen Bill.
-Tudod jól Cipher, hogy hogyan szeretek harcolni.-felállt a trónjáról és a kezében egy csatabárd lett. Hááát.... Ha, nem törik el semmim az már jó! Elkezdtünk csatázni és a terem csak tőlünk volt hangos.