Álom démon az osztálytársam! (BEFEJEZETT)

16. Fejezet: Ősz és Salazahar

Elmúlt ez a nyár is. Azt nem mondhatom, hogy unalmas volt! Sőt! Izgalmas volt. De, leginkább az, hogy Bill-lel összejöttünk. Na jó az inkább a listám második helyén áll. Az elsőn a legutóbbi kalandunk áll. 
-Akkor holnap suli?-nézett rám kedvtelenül Bill.
-Yep.-mondtam unottan. Tizenegyedikesek leszünk/vagyunk. 

*Másnap*

-Biiiill!-kiáltottam az alvó démonra. Nem vagyunk késésben csak nem akarok Billre várni. Végre felkelt. Ja, amúgy a szobájában vagyok. 
-Jól van na! -kelt fel.
-Öltözz addig csinálok magunknak kaját!-mondtam a tervet és lesiettem. Anya és apa ma nincsenek otthon.  Lejött Bill és én már készen voltam. 
-Ha lekéssük a buszt, én csárdást  fogok járni a hátadon!-néztem rá mérgesen.
-Cuki vagy amikor mérges vagy.-puszilt meg. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy melyiket érzem jobban. A szerelmet vagy azt a kis mérget amit ilyenkor elönt. 

*Asami szemszöge*

-Salazahar, mit akarsz?- néztem rá féloldalasan és megpillantottam a Chiper szülőket akik lö csoda még mindig kőbe voltak zárva.-Ugye, tudod, hogy nem nagyon érdekelnek a szobraid.-mondtam hűvösen. 
-Ne légy ilyen hideg, Kislány. Vagy szólítsalak Miss Leory-nak?-nevetett fel. Ha kijutok innen első dolgom lesz megfojtani. Vagy ha Bill legyőzi akkor minimum megtaposom!
-Maradjunk a Miss Leory-nál az nemesebb. Mellesleg ma van az a nap amikor Ruby szakított veled.-nevettem fel. Egy-egy az állás. Hirtelen felnevetett pedig nem is történt semmi olyan. 
-Őrök! Hozzátok be!-hirtelen kinyíltak a nagy fém ajtók és két őr ráncigálta be Ruby Chiper-t....
-Mit akarsz Salazahar?!-üvöltött rá. 
-Csak annyit, hogy ezen a napon ne csak én szenvedjek.-Az őrök ledobták a földre és rászegezték a fegyverüket. Vagy Ruby hal meg. Nem. Ruby túl fontos annak a féregnek. Akkor a Chiper szülők. Jaj ne.... Elővette Salazahar a baltáját. Láttam rajta, hogy ő még nem érti mi fog történi. De, én már tudom.
-Ruby most fuss!-néztem rá. Az a féreg csentintett és Ruby és én se tudtunk mozogni. Abban a pillanatban a szobrokat ketté zúzta és felnevetett önelégülten és Ruby elkezdett sírni. Salazahar leült elé, megfogta az állát és felemelte. 
-Ez van ha valaki nem azt teszi amit szeretnék. Őrök vigyétek el és..-az egyiknek odaadta az anyukájuk fejét.-Ezt vidd el Bill Chiper-nek.-kiadta a parancsot és utána mindketten tudtunk mozogni.
-Ezért duplán meg fogsz halni. Háromszor is ha az öcsémet bántod!-fenyegettem meg amin jót nevetett és kiment. Ohh...Bill remélem van egy terved. Vagy az egyik Sara rokon ott van melletted. 

*Ruby szemszöge*

Irány a bátyám! Na jó, az emberek olyan furák. Miért használnak négy kerekű mechanikus izét, amikor ott vannak az unikornisok és pegazusok. Azok sokkal-sokkal gyorsabbak. Na mindegy. Megtaláltam a házukat és bementem. Azaz inkább csak átmentem a falon. Bill szobájában ott volt már a fej.... 

*Dia szemszöge*

A suliban minden rendben zajlott és Vanda hála az égnek észrevette, hogy járok Bill-el. Hazaértünk végre.
-MIT KERESEL A SZOBÁMBA?!-Bill felüvöltött én meg berohantam hozzá.
-Nem vagyok itt én se szívesen!-mondta Ruby.
-Bill, legalább nem Salazahar.-mondtam
-Igaz...Na, de miért vagy itt?-nézett rá és elsírta magát. Bill megölelte, én meg észrevettem a kőfejet. 
-Emm....Jól vagy húgi?-
-Nem...-
-Bill, asszem látom miért sír...- melléjük álltam. Bill abban a pillanatban észrevette a fejet. Elengedte Ruby-t és a földre esett. A kezébe vette a fejet és elkezdett sírni. Én meg itt állok mint egy jégoszlop. 
-Anya....-mondta alig érthetően és én köpni-nyelni nem tudtam egyszerűen lesokkoltam. Ruby oldalba bökött és feleszméltem. Megöleltem és éreztem, hogy a vállam vizes Bill könnyeitől. Végül Ruby is ölelkezett velünk. Ha eddig nem akartam megölni, akkor most végképpen meg akarom ölni azt a marhát! Bill befejezte felállt és az ágya alá tette az anyukája fejét. Nem kérdezek inkább semmit. A néma gyásszal teli csendet Bill törte meg.
-Hogyan magyarázzuk el a szüleidnek, hogy itt van a húgom?-kérdezte.
-El tudok bújni.-mondta.
-Vagy nem mondunk semmit és alszik veled, Bill. Úgy is emeletes az ágyad.-
-És ha rám esik?!-
-Nem fogok és amúgy is nem vagyok nehéz!-kérte ki magának.-Holnap hazamegyek, ígérem.-
-Oké.-mondtuk egyszerre.  Leszállt az este. Ez az este is majdnem ugyanúgy telt mint minden átlagos este. Vacsora, edzés, mosakodás és ágyba bújás. Salazahar ezt nem fogja megúszni! Azt garantálom. Nehezen elaludtam. Salazahar ma megmutatta, hogy nem számít ki kicsoda, őt az se érdekli. Erre kiváló bizonyíték a fej. Vajon mit fog hozni a holnap...?