Mondd ki!

18 FEJEZET

-Rendben.-Felelte majd még egyszer megcsókolt.-

Még egy órát beszélgettünk Lindsay-vel majd  visszaindultunk Raphaelékhez. Útközben még anya egyszer felhívott, hogy megnézte a házat és pont jó. Se túl nagy se túl kicsi. Tökéletes. Részletfizetésre veszi meg mivel még munkát is keresnie kell előtte. Rossz érzés volt belegondolni, hogy miattam válnak el. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy én tehetek mindenről és ez fájt belülről... Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam. Hiszen hirtelen elköltözünk mert apám nem tűr meg a házában. Anya pedig mint mindig azonnal cselekedik. Ő soha nem hagyott magamra. Mindig velem volt és mindenben mellettem állt. Eszembe jutott, hogy meg sem köszöntem neki ezt az egészet.-Amint találkozok vele megköszönöm.-Gondoltam magamban.-Megérkeztünk Raphaelékhez közben.

-Valami baj van Jason?-Kérdezte Raphael miközben nyitotta ki a kaput.-Olyan csöndben voltál egész úton.

-Csak tudod rossz érzés, hogy a szüleim miattam vesztek össze... Meg eszembe jutott, hogy meg sem köszöntem anyának amit értem tett, hiszen ő ezt természetesnek gondolja. Nem kér köszönetet pedig megérdemli.

-Annánál nincs is jobb anya a világon. Feltétel nélkül szeret téged, de ezt te is tudod.-Elérzékenyültem Raphael szavain, még a be is könnyeztem.-

-Olyan jó, hogy ezt gondolod!-Feleltem majd szorosan átöleltem.-Szeretlek. Mindennél jobban!-Mondtam ki őszintén az érzéseimet. Gyengéden eltolt magától és két kezébe vette az arcom.-

- Én is szeretlek Jason. Mindennél jobban!-Felelte majd szenvedélyesen megcsókolt. Miután elváltak ajkaink elmosolyodtam és összekulcsoltam az ujjainkat.

-Anyudék tudják, hogy itt alszom?-Kérdeztem.-

-Nem és nem is kell nekik tudniuk. Mondjuk nagyon úgysem érdeklem őket szóval észre sem fognak venni.-Mosolyodott el ő is miközben "végre" beléptünk a kapun. -

-Nem rossz érzés az, hogy nem törődnek veled?

-Már megszoktam... Most már úgy is lassan befejezem a gimit és aztán elköltözöm. Mármint nem a városból csak a házból. Addig meg elvagyok itt. Meg azért annyira nem rossz a helyzet.-Nevetett fel.-Nem vernek vagy ilyesmi csak egyszerűen nem akarnak hallani a homoszexualitásomról. Azt meg csak kibírom valahogy, hogy ne pofázzak folyton rólad.-Mondta majd nyomott egy apró csókot az ajkamra.-Bár lehet, hogy nehezemre fog esni!-Beléptünk a házba.-Most menny fel a szobámba és várj meg! Hozok kaját!

-Rendben.-Feleltem majd felmentem a lépcsőn be Raphael szobájába. Leültem az ágyára. Kb 10 perc múlva megjelent az ajtóban két tányérral a kezében. Elvettem tőle az egyik tányért mert láttam, hogy bénázik az ajtónál. Leültünk enni.

-Jóétvágyat!-Mondta Raphael.-

-Neked is!-Feleltem majd elkezdtem zabálni az íncsiklandó  csirkepörköltet.

Kajálás után már csak bedőltünk az ágyba és filmet néztünk mivel már elmúlt este hét óra.

Átkaroltam Raphaelt és úgy aludtam el.