Mondd ki!

21. FEJEZET

-Oké akkor majd hívj fel és megbeszéljük!-Feleltem egy mosoly kíséretében.-

-Rendben akkor holnap! Szia!

-Szia!-Köszöntem el én is majd mind ketten elindultunk az ellenkező irányba.

Hazaérve ledobtam a cuccaim és csak egy forró zuhanyra vágytam. Bementem a fürdőbe majd ott levetkőztem és beszálltam a zuhany alá. Még mindig csak Sebastianra tudtam gondolni, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a gyönyörű szőke haját és csillogó kék szemeit. Természetesen Raphaelt mindennél jobban szerettem és nem állt szándékomban megcsalni. Csak egyszerűen lenyűgözött Sebastiannak a személyisége. 

Kb húsz perce engedtem magamra a meleg vizet mikor hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó.

-Megjöttem!-Hallottam meg Raphaelnek azt az édesen csengő hangját amire rögtön elmosolyodtam.-

-Megyek!-Kiáltottam vissza majd gyorsan felöltöztem és már szaladtam is le. Raphael a konyhapulton ült egy kék pólóban és egy szürke nadrágban csokit majszolva. Elmosolyodtam ahogy megláttam majd odamentem és nyomtam egy puszit az ajkára.-Nekem hoztál csokit?-Kérdeztem a legfontosabb dolgot a világon reménykedve, hogy hozott.-

-Még szép, hogy hoztam!-Mondta majd pimaszul elmosolyodott.-Csak már a hasamban van.-Elkezdett röhögni én meg próbáltam játszani a sértődöttet pedig már én is majdnem elröhögtem magam.-

-Na elmész te a picsába!-Nevettem fel én is majd felpattantam mellé a pultra. Nyomtam egy puszit az arcára miközben kiloptam a kezéből a még megmaradt csokit. Lepattantam a pultról és elkezdtem rohanni a szobám felé.-Ha-ha ez most már az enyém!-Kiálltottam el magam majd becsuktam magam után az ajtóm. Hallottam, hogy jön fel röhögve a lépcsőn és lenyomja a szobám kilincsét. Gyorsan odaszaladtam és befogtam az ajtót. Sajnos nem voltam elég erős ahhoz, hogy visszatartsam Raphaelt így hát belükte az ajtót úgy, hogy én elestem. Nevetve felálltam és elkezdtem hátrálni miközben ő vészesen közeledett felém.-Nem adom!-Mondtam majd ráugrottam az ágyra és próbáltam bukfencezni rajta egyet mint egy menő akció filmben, de csak leestem az ágyról. Rapahael úgy röhögött, hogy a könnyeit törölgette én meg kipirosodva felálltam és ráültem az ágyra.-Azt hittem sikerülni fog.-Nevettem fel majd ránéztem. Leült mellém és átkarolta egyik kezével a vállam.-

-Nem baj majd máskor sikerülni fog.-Megpuszilta a homlokom.-Bár nem hinném mert én következőnek a házatok előtt megeszem az összes csokit.-Nevetett fel megint.-

-Te kegyetlen.-Mondtam majd szembe fordultam vele és gyengéden megcsókoltam. És itt rá kellet jönnöm, hogy még mindig szeretem Raphaelt. Mindennél jobban.