Mondd ki!

11. FEJEZET

-Rendben megmondom!-Mondtam  miközben mosolyogva elindultam haza bár nem tudom miért mosolyogtam hiszen hazugságot hazugságra halmoztan..

Hazafele még beugrottam a boltba egy energia italért amit útközben megittam.

Hazaérve gondolkozni kezdtem azon, hogy mit mondjak Adamnek mivel Raphaellel ezt nem beszéltük meg.

Köszöntem anyának majd megkérdeztem, hogy hol van Adam.

-A szobádban van.-Mondta anya miközben felvette a kabátját.-

-Hova mész?

-Elmegyünk Andreával kávézni egyet. Majd jövök egy-két óra múlva.-Andrea anyának egy jó barátnője volt.-

-Rendben menj csak. Érezd jól magad!-Mondtam mosolyogva.-

-Jólvan, na szia!-Mondta majd kiment az ajtón. Én pedig felmentem Adamhez.

-Szia, megjöttem.-Mondtam miközben beléptem az ajtón.-

-Szia! Na mi volt? Raphael jól van?-Támadt le Adam rögtön a kérdéseivel.-

-Nyugodj meg, Raphael jól van.-Leültem mellé az ágyra.-

-Hála az égnek! Na és mit mondott? Miért nem láthatom?-Kérdezte most már nyugodtan.-

-Hát azt mondta hogy....-Nem jutott eszembe semmi hazugság sem.-

-Mit mondott Jason? Azt mondtad, hogy elmondasz mindent! Megígérted!-Tényleg sajnáltam Adamet és rosszul éreztem magamat. Mióta ismerem őket állandóan csak hazudok. Hazudtam a szüleimnek, hazudtam Raphaelnek arról, hogy nem vagyok meleg. És hazudni akartam Adamnek is. Persze tudom, hogy a hazugságokat magamnak csináltam hiszen ha mondjuk Raphaellnek elmondtam volna, hogy meleg vagyok már nem éreztem volna magam ilyen rosszul. Így hát úgy döntöttem, hogy Adamnek nem fogok hazudni és elmondom az igazat.

-Rendben. Elmondok mindent, de csak azzal a feltétellel ha nem mondod vissza Raphaellnek! Áll az alku?

-Ha csak ez az egyetlen módja annak, hogy elmond akkor áll!

-Jólvan, de tényleg ne mondd vissza mert akkor nagyon ki fog akadni!

-Megígérem, hogy nem mondok semmit!

-Remélem is! Na szóval kezdjük az elejénél! Raphael elment az apádhoz míg te anyáddal beszéltél.

-Minek?

-Befejezhetem?-Bólintott egyet.-Ott pedig beolvasott apádnak. Gondolom lehordta mindennek. Apád megkérdezte, hogy ki ő, ő pedig elmondta, hogy a pasid. Erre ő jól elgyepálta. Ezért nem szabad látnod.

-Úristen! Szerencse, hogy jól van! Nagyon csúnyán néz ki?-Kérdezte Adam aggódó tekintettel.-

-Hát gondolhatod, hogy kék-lila az arca...

-Nem értem, hogy minek kellet neki egy ilyen magánakciót csinálnia! Nem normális ez az ember komolyan mondom!

-De hát érted csinálta! Én személy szerint kurvára örülnék neki ha ezt valaki megtenné értem.-És főleg ha ő lenne az.-Gondoltam magamban.-

-Nyílván tudom, hogy értem tette, bár elég szarul esik, hogy nem nekem mondta el ezt hanem végül is bárhogyan nézzük egy idegennek.-Na itt legszívesebben pofán rúgtam volna. Mi az, hogy egy idegennek? Hát akkor ezek szerint egy idegen házában lakik! -gondoltam magamban. Tényleg nagyon felhúztam magam ezen a kijelentésen és szarul is esett.-   

-Basszus azért nem mondta el mert nem akarta, hogy ennél is rosszabb legyen a viszonyod az apáddal! És mi az, hogy én idegen vagyok?! Befogattalak, itt aludthattál és ilyen kijelentéseket teszel?! Én a helyedben inkább hálás lennék azért baszd meg, hogy nem az utcán kellet aludnom hanem befogadott egy "idegen"!-Tettem idézőjeleket az ujjaimmal.-

-Most már úgy sem kell itt aludnom mivel anyám fizet nekem egy albérletet. Úgyhogy szerintem már ma elmegyek és remélem, hogy soha többet nem találkozunk! Egyébként itt van egy kis pénz azért mert itt laktam.-Nyújtott oda egy húszezrest. Komolyan nem tudtam el hinni, hogy-hogy lehet valaki ennyire bunkó pöcs.-

-Nekem nem kell a szaros pénzed!-Löktem el a kezét.-Inkább kíváncsi lennék arra, hogy Raphael tudja-e, hogy te milyen ember is vagy valójában!

-Jaj hagyjuk már! Raphael csakis engem szeret ezt fogd fel! Én elhiszem, hogy rá vagy kattanva, de nekem ne kezd el itt keverni a szart! Amint én innen elmegyek te nem fogsz többet találkozni Raphaellel! Szerinted miért beszélt veled egyáltalán? Kihasznált téged Jason!

-Nem, Raphael nem használt engem ki! Csak próbálsz ellene fordítani!-Már nagyon elegem volt belőle és borzasztóan rosszul esett az amiket mondott. Viszont tudtam, hogy Raphael nem ilyen ember és soha nem használt volna ki.-Most azonnal takarodj ebből a házból!! Soha többet nem akarlak látni!-Szemeim szikrákat szórtak. Legszívesebben ott helyben szarrá vertem volna.-

-Jólvan-jólvan nyugodj le Jason! Ne félj nem látsz többet!-Mondta majd a vállára tette a sport táskáját és kiment a szobámból. Lement a lépcsőn, felvette a cipőjét én közben a lépcsőn álltam egy szó nélkül. Mielőtt kiment volna az ajtón még utoljára megszólalt.

-Készülj fel rá, hogy Raphaelt ellened fordítom.-Mondta majd kiment az ajtón.-

-Felkészülök te kis rohadék.-Mondtam magamban.-