Szolgálatban (Meghatározatlan időre szünetel)

I

Maisie:

Idegesen néztem a kezemben lévő Glockra. Amit készülök tenni felér egy öngyilkossággal. Kiszökni a katonai iskolából,megkeresni azt a személyt aki megölte az egyik tanárom anyját aki egyben a szerelmem is ,hogy visszaszerezzem azt az átkozott nyakláncot neki. Holnapután ugyanis 3 hónapig nem fogom őt látni és ha már én napi 24-ben rágondolok, gondoljon csak ő is rám ha ránéz a nyakláncra. 3 hónap magány. Még mások hazamennek a szüleihez ,addig nekem csak a fogadott édesanyám van aki nyaralni megy ,de nekem semmi kedvem nem volt hozzá és az iskolában sincs kedvem maradni ,mert ez nyáron sokkal rosszabb mint egy kiképző tábor. Így hát az összespórolt pénzemből ide-oda fogok flangálni az országban várva a szeptembert ,hogy újra lássam őt.Reménytelen vagyok. Egy lány aki beleszeretett az azonos nemű tanárjába és még megbeszélni se tudja senkivel az ofőjén kívül,mert a barátai tuti elárulnák mindenkinek. Elvégre lányok és pletykálnak.
Vettem egy mély levegőt és elindultam a szellőző felé. Ellopakodtam pár éjszakai ügyeletes őr mellett és végig kúsztam az egész iskolán mire végre kijutottam belőle. Nagy adrenalin hullám töltött el ,ami jól jött és sprintelni kezdtem a buszmegálló felé. Hál isten jó kondiban voltam a folyamatos kiképzés miatt. 155 cm-es magasságom, sötétbarna hajam és fekete szemem kihangsúlyozta sportos és karcsú testemet. Tipikusan a jó nő kategóriába tartozom mások szerint,aki megkaphatna akárkit. Ez lehet így van,de nekem csak ő kell. Pont a tanárom. 5 évvel idősebb tőlem,de sok harci tapasztalattal rendelkezik. Én 17 éves vagyok,ő 23. Nehéz gyerekkora volt ahogy nekem is. A családom gyilkosai által öltött vágások miatti hegek még gyakran lidérces álmokkal kísértenek. Ő kb 15 centivel magasabb nálam, hasonló alakja van mint nekem, bár neki kicsit gömbölyűbbek az idomjai. Vörös haja van. Kék szeme mindig tökéletesen csillog,bár látom benne a gyerekkora okozta fájdalmat. Ő a kiképzőm és a lelki tanácsadóm az iskolában. Napi 2x 1,5 órás magánórám van vele. Néha úgy érzem ő is érez valamit irántam ,de mikor közeledni próbáltam nagyon csúnya veszekedés következett be. Miközben ezen gondolkodok megérkezik a busz. Felpattanok rá és bemutatom a hamis személyit amit az egyik tanártól loptam el aki kicsit is hasonlít rám. Jó valljuk be. Az ofőmtől kaptam. Mivel ő a fogadott édesanyám mindenről tud. Miután kifizettem a busz jegyet helyet foglalok és elgondolkodok azon mit is csinálok éppen. Az elérhetetlen szerelmemnek ölöm meg az anyja gyilkosát és lopom vissza a láncát. Ha nem halok meg akkor tuti ő fog kibelezni ,hogy ilyen hülyeséget csinálok. De nekem megéri. Mikor megérkezünk a város hivatalos gettó negyedébe leszállok a buszról és az ottani kocsma felé veszem az irányt. Előveszem a zsebemből a képet a csávóról és belépek a kocsma ajtaján. Körülnéztem a nagy rumlis teremben és megpillantottam a fickót. Két pultos lánnyal  beszélgetett és a nyakában ott lógott a lánc. Lassan elkezdtem közeledni felé. Mögé léptem és a derekához nyomtam a fegyvert. Kérdőn hátrafordult és a fejével intett. Tudom mit akar. Kettesben lerendezni.
****
Egy kiugrott állkapoccsal,egy zúzódással a fejemen és számtalan sebbel a testemen tértem vissza az iskolába. De megvolt amit akartam. A visszakúszás a szobámba kínszenvedés volt a sebesült testemmel. Amint visszaértem a szobámba ledobtam magam az ágyra és csak feküdtem. Fel sem tűnt az asztalom mellett álló alak. Hát nem ő állt ott? A láncot gyorsan a párnám alá rejtettem és vártam az üvöltözést,hogy még is mi az istennyilát csináltam. De nem ez történt. Semmi érzelemmel az arcán odalépett az ágyam mellé és ellátta a sérüléseimet. Az arca merev volt,de a szeme elárulta. Aggódott értem.
-Hol szerezted ezeket? -kérdezte. Hirtelen feltámadt bennem a düh. Fogalmam sincs mi lelt,de dühös voltam.
-Önnek nem vagyok köteles jelenteni-válaszoltam flegmán.
-Ó már magázódol is? És igen is köteles vagy nekem válaszolni. Mit csináltál már megint magaddal?-kérdezte ingerülten.
-Igen,magázódom ugyanis ön a tanárom és megadom a tiszteletet. Nem vagyok köteles jelenteni csak az osztályfőnökömnek.
-Miért csinálod ezt velem?-túrt idegesen a hajába.
-Mit miért csinálok? Nem én löktelek el magamtól-vágtam a fejéhez.
Meglepte hevességem,láttam a tekintetén.
-Szóval így állunk-hümmögött-akkor is megtudom mi történt veled.Most. Hívom az osztályfőnököd és szépen elmesélsz mindent. Elővette a telefonját,küldött egy gyors sms-t és az osztályfőnököm (aki ugye a fogadott anyám) 2 percen belül be is rontott a szobába. Egy megkönnyebbült sóhajjal ölelt át. Szorosan megöleltem én is ugyanis egy ideig azt hittem soha többet nem látom. Némi féltékenykedést láttam Sophie arcán aki a jelenetet nézte.
-Mi történt veled?-kérdezte az ofőm szemében aggódással. Sophiera sandítottam jelezve,hogy ő is itt van. Az anyám csak megrándította a vállát és várta a történetem.
-Kiszöktem az iskolából egy bizonyos dolog miatt-itt kivettem a párnám alól a láncot úgy,hogy ne látszódjon a kezemben- majd felültem a buszra és elmentem a gettó negyedbe megkeresni egy bizonyos személyt,hogy megöljem és visszaszerezzek tőle valamit-ekkor félve Sophiera néztem aki tátott szájjal meredt rám. Tudtam,hogy itt az alkalom most kell neki átadnom.
-Nos megtaláltam az illetőt és sikeresen meg is öltem. Ahogy visszaszereztem tőle ezt is-emeltem fel a láncot és lesütött szemem ráemeltem. Hihetetlenül meredt a láncra majd rám.
-Neked elment a maradék eszed is..Nem vagy normális..-suttogta majd kikerülve anyámat a nyakamba vetette magát és csak ölelt. Anyum még bátorítóan rám villantott egy mosolyt majd tapintatosan kisétált. Én pedig tartottam a kezemben azt a nőt akit a világon a legjobban szeretek. Csak sírt és sírt és sírt. Én végig csitítgattam és öleltem őt. Jól esett a karjaimban tartani bár fájt,hogy sír. Körülbelül fél óra telt el mire megemberelte magát. Elnézést kért majd a láncra meredt.
-Forduljon meg..-suttogtam alig halhatóan. Én ráadtam a nyakláncot. Mikor becsatoltam hátul hirtelen megfordult és csak nézett.
-Nem hiszem el..Te nem vagy normális..Már megint veszélybe sodortad magad. Nem gondolsz a saját biztonságodra. Meg is ölhetett volna az az állat.-támadt fel hirtelen benne a düh,de a szemében egy ismeretlen csillogást véltem felfedezni.
-De nem haltam meg. Visszaszereztem anyukád becsületét. Valamint önnek a láncot. Nem hinném,hogy ezért kiabálni kéne velem. Egy köszönöm Maisie is megteszi-vigyorogtam rá önelégülten.
-Holnap megkapod azt a köszönömöt,most dühös is vagyok rád,hogy MÁR MEGINT veszélynek tetted ki magad.
-Ami késik nem múlik-rántottam meg a vállamat kicsit csalódottan,hogy elmegy és rákacsintottam. Ő csak megcsóválta a fejét és kisétált.
****

Sziasztoook!^^

Tudom,nem a legjobb egyszerre 2 sztorit írni,de elkapott az ihlet.
Igyekszek,majd mindkettőre egyformán figyelni.
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.^^