Szolgálatban (Meghatározatlan időre szünetel)

V

Maisie:

A bál valami fergeteges volt. A kezdeti kis nézeteltérést eltekintve minden pillanat egy álom volt. Másnap reggel Sophie ágyában ébredtem kicsit kómásan. A bál után nagy nehezen eltudtam verekedni magam a szobájába anélkül,hogy bárki is meglátott volna. Amit utána csináltunk ,nos most nem nagyon részletezném. Legyen annyi elég,hogy kicsit lefárasztott és sok-sok alapozóra lesz szükségünk a nyomok eltakarására.

-Jó reggelt Maiz..-szakított ki a gondolataimból Sophie miközben egy szál törölközőben kisétált a fürdőszobából. Haja még kicsit nedves volt a zuhanyozástól és kacér,kis mosolya még ellenállhatatlanabbá tette őt. Én lefagyva bámultam ,mire felkuncogott és mellém sétált.

-Csukd be a szád picim,tegnap is belerepült valami-kacsintott rám,majd egy kis csókot lehelt a számra.

-Na és ha én nem bánom,hogy belerepült valami?Sőőt nem is egy valami volt a számon tegnap este-néztem rá kacéran.

-Nocsak,nocsak Miss Williams- dobta le magáról a törölközőt,majd négykézláb felém mászott-Miket állít itt maga? -nézett vággyal tele a szemembe,majd a nyakamba fúrta az arcát és épp egy újabb foltot kezdett volna kreálni a többi mellé,ha nem kopognak az ajtón.

-Öööö...Maisie..Akarom mondani Miss Turner,kezdődik a takarítás és öhm,mindjárt ellenőrzik a létszámot meg ilyenek úgyhogy igen-hallottam meg,egyik legjobb barátnőm,Aria hangját. Én magamban morgolódva felakartam kelni,de Sophie visszanyomott az ágyra,majd kikiabált.

-Rendben,máris indulok. Köszönöm,hogy szóltál Aria!-kiáltott ki neki,majd felém fordulva egy puszit nyomott a számra és leszállt rólam.

-Hát babe,ezt kicsit későbbre kell halasztanunk. Menned kell takarítani.De hidd el nekem,bepótoljuk,de még mennyire-jött oda hozzám mikor már mindketten ruhában álltunk,én pedig készültem eltüntetni a látszódó kiszívásokat. Kezeivel hátulról átkarolt,majd fejét a fejemre tette és úgy nézte a tükörben,hogy mit csinálok. Miután elkészültem felé fordultam és egy csókot nyomtam az ajkaira.

-Hogy fogom én ezt kibírni holnap után reggelig?-nézett mélyen a szemembe.

-Holnap után reggelig?-döbbentem le-Ja basszus,a vizsga-hajtottam le a fejem.

-Gondolj majd rám Maiz..-lehelt egy hosszú csókot a számra,majd az ajtó felé tolt. Mielőtt kinyitotta volna,egy újabb hosszú csókot váltottunk és a szájába suttogtam ,hogy:- Mint mindig Sophie..

Nem hagytam,hogy válaszoljon rá,kiléptem az ajtón,majd minden feltűnést kerülve,elindultam a Nagy Csarnokba ahol a barátaim már vártak,hogy elkezdhessük kisöpörni a szemetet. Éljen a katonai élet! Épp a barátaim felé sétáltam ,mikor egy hangot hallottam meg magam mögül.

-Maisie!

A barátaim velem szemben álltak,Sophie hangját pedig ezer közül felismertem volna,így nagy kíváncsisággal fordultam a nevemet kiabáló ember irányába. Nagy döbbenetemre Emilia állt az ajtóban és óvatosan fürkészte az arcomat. Nagy komótosan odasétáltam mellé. Kíváncsi voltam mit szeretne megint.

-Mit szeretnél?-kérdeztem közönyösen.

-Hát.Szóval. Izé.NA. Bocsánatot szeretnék kérni..Izé..a tegnapi dolgok miatt-motyogta nekem összevissza ,nekem pedig nagy erőfeszítésembe telt,hogy ne segítsek megfogalmazni neki egy bocsánatkérő mondatot. Bocsánatkérő. Bocsánatot kér tőlem.

-Pontosabban milyen dolgok miatt is?-néztem rá adva a tudatlant.

-Ugyan ,te is tudod,hogy mire gondolok-nevetett zavarában.