Üzenem neked: Jól vagyok!

▶9◀

Hmm... jó régen írtam ide, tudom.

Ebbe a könyvbe olyan dolgokat terveztem írni, amik boldoggá tesznek vagy amik örömet okoznak. És az az igazság, hogy most van valami, amiért igazán hálás vagyok.
Most néztem meg a Bakemono no ko-t, és közben rengeteg mindenen elgondolkoztam.
De egy biztos.
Hálás vagyok az életemért.

Nyilván mondhatnám, hogy ez vagy az nem jó és szar, de összességében ez hazugság lenne.
Mert hálás vagyok, hogy nem vagyok beteg, hogy vannak szüleim, hogy írhatok és rajzolhatok, hogy vannak barátain, hogy tanulhatok, hogy nem éhezem, nem élek nyomorban, nem vették el a szabad akaratom és gondolataim jogát, nem kell ennyi idősen már gyerekeket szülnöm, nem részesülök nap-nap után pszichikai vagy fizikai bántalmazásban, hogy nem kell anyagi nehezségekkel foglalkoznom, és küzdenem a túlélésért minden egyes nap.
Ezek nyilván közhelyesnek tűnhetnek. Vagy csak olyan egyszerű dolgoknak, amiket nem említesz meg feltetlenül egy ilyen könyvben.
De én mégis hálás vagyok mindezért. Örülök, hogy a művészetem csak az enyém, és nem azért kell írnom, hogy egy másik világot teremtsek, ahova elmenekülhetek. Hálás vagyok, hogy az írás ennyi mindent megmutatott arról, hogyan kellene fejlődnöm és ez álltal meg megismerhettem egy kicsit önmagamat. Rengeteg dologban változtam az egy évvel ezelőtti önmagamhoz képest, és ebben az írás segített.
Lehet, hogy csak túl érzelgős lettem a filmtől, lehet, hogy csak sikerült farkasszemet nézenem a sötétségemmel és ez tölt el ekkora erővel. Minden esetre az egy évvel ezelőtti énem nem merte volna ezt kiposztolni és megmutatni bárkinek. Még rengeteg mindenben kell fejlődnöm és nyitnom, de ilyenkor látom, hogy mégiscsak haladok.

Boldog vagyok, hogy ezt az életet élhetem és hálás vagyok benne mindenért, akarmennyire nem is látszik ez néha.

Néha jó egyszerűen csak megköszönni dolgokat, amik felett máskor átsiklanál. Ha egy tanulságot kellene ehhez a részhez is írnom, hát ez lenne az.

Bocsánat, ha túl érzelgősre sikeredett...😅