Na túléltem.
Leszakad a lábam.
Hulla fáradt vagyok.
De emberek, élek!18:00
Elmentünk a kiindulási ponthoz, és megkaptuk a pólókat. (Minden évben van Bagolytúrás póló.)
Idén így nézett ki a minta:A fiúknak ebben a színben, a lányoknak inverse-ben.
Itt a csodás csapatunk. 😏
Mi voltunk a Gatyáskuvikok.
Az én fejemben gyönyörködhettek. 😏
Ó, és ma lesz eredményhirdetés.20:00
Végre a mi csapatunk is útra kelt. Először majd' megsültünk, aztán lassan tűrhető lett a hőmérséklet. Előttünk láttuk, hogy villámlik, és egy idő után már hallottuk is.23:00 /kb./
Eltévedtünk. Az erdő közepén, és egyszerűen nem találtuk meg a következő állomást. Nagyjából 1 órát mászkáltunk a csalánban és a fák között, mert rengeteg ösvény volt, nem tudtuk melyiken kell tovább menni. Nagyon para volt, mert a nagy szélben a fák nyikorogtak és tisztára úgy éreztem, hogy felakasztott hullák kötele nyikorog. Mondanom sem kell, túl sok horrorfilmet nézek, így könnyen bele képzelek bármit, bármibe. Aztán mikor már azt hittük végleg eltévedtünk, lámpákat láttunk és beszélgetést hallottunk. Kiabáltunk nekik és 2 perc után összefutottunk egy másik csapattal. Útba igazítottak, merre kell menni, majd mi is is őket, mert ők más sorrendben kapták meg a feladatokat.Éjfél körül
Eleredt az eső. Azt tudni kell, hogy a nagy meleg miatt nem volt nálunk semmi. Még pulcsi sem. Áztunk egy darabig, majd elértük a következő állomást (ami pont fedett volt). Megcsináltuk a feladatot, de az eső nem akart elállni. Mikor utolért minket az utánunk következő csapat, tovább indultunk. Szétáztunk. Teljesen.00:30 /kb./
Mikor elértük volna a következő állomást, kaptunk egy telefont, hogy a vihar miatt lefújták, minél hamarabb próbáljunk hazajutni. Mivel már nem az erdőben voltunk, és láttuk a falu fényeit, így is tettünk. Már majdnem elértük a "civilizációt", szembe jött velünk egy furgon, a kavicsos úton. (Ismertük őket.) Felajánlották, hogy szálljunk be hátra és elmegyünk a mögöttünk járó csapatért. Szóval. Itt kezdődik a vicces rész. Már ketten ültek ott, mi, öten meg simán befértünk; de mikor jött meg öt fő, hát az valami eszméletlen volt. Főleg, hogy egy fiúcsapat volt, tök részegen. Juhé! Egy srác ráfeküdt a lábamra, és tíz perc alatt úgy szétnyomta, hogy már nem is éreztem.00:45 /kb./
Visszaértünk a "start mezőhöz". Ott pedig meleg vacsorával vártak minket. Jól bekajáltunk és hazaindultunk, amikor az eső alábbhagyott.01:09
Hazaértünk. Levettük a csurom vizes ruhákat, és lezuhanyoztunk. Egyébként én nem fáztam, az adrenalin fűtött belülről. Haha. Persze. Még fent voltunk, de úgy 03:00 fele az alvás mellett döntöttünk.____________________________
Ma 10:00 körül keltünk, mert buszra ment két barátnőm. De én most egy zombinak érzem magam. Ja, és még valami! Mi a 9. állomásig teljesítettük a távot, a 20 állomásból. Meg a feléig sem jutottunk el!!! Csatolom a térképet, és az itiner-t.
Köszi, ha elolvastad a beszámolómat, meg készülök egy kapcsolódó résszel. ❤❤❤
YOU ARE READING
Nem mindennapi mindennapjaim ~ avagy egy átlagos lány feljegyzései
Non-Fiction🌻 Ez a könyv nem másról szól, mint rólam és azokról a dolgokról, amiket csinálok -vagy éppen nem- egy nap. 🌻 Fangörlködés, önsajnálat, vélemények. 🌻 A napi poszt nem garantált, viszont az, hogy összevissza pofázok mindenről igen.. 🌻 Továbbá ide...