Esély

1. fejezet 2. rész

-Bizalom-

Tél volt. Hideg fagyos időszak köszöntött be Kanadába. Az utcákon mindenki tetőtöl talpig meleg ruhába burkolózott már aki tehette. Sok embernek a fagy megfestette az orrát pirosra. Én éppen ballagtam átt a zebrán mikor észrevettem egy kislányt aki magányosan áll a társasház előtt és szorongatja melkasához barna plüss maciját. Először nem igen törődtem vele indultam a gyümölcs árus felé. A vásárlás után elballagtam a házhoz ahol a kislány álldogált. Befutottam Kellyhez egy kávé erejéig. Kellyt otthagyva lelkiismeret furdalást éreztem a kislánnyal kapcsolatban így visszamentem érte.
A lányka szeme felcsiilant mikor meglátott. Megpróbáltam megszólítani de látszott, hogy nem igazán tudja hol van és ugyan mit beszél hozzám ez a lány?-gondolhatta. Úgy döntöttem hazaviszem és segítek rajta. A lány kezét fogva elindultuk a gyalogos átkelőhöz megkaptuk a zöld jelzést elindultunk féluton a lányka visszapillantott és elrohant mellőlem. Szaladni akartam utánna mikor pirosra váltott a lámpa, és a kislányt egy kék autó elütötte. A lány a latyakos aszfaltra hullott kezéből a mackó kigurult. Engem lesokkolt amit láttam. Úgy éreztem a kis szőkeség nem bízott meg bennem. De mit is vártam hiszen egy idegen vagyok számára. Előkaptam a mobilom és hívtam a mentőket miközbe futottam a lányhoz. Szerencsére lélegzett. Sírás közepette fellélegeztem. Kislány véres fejét törölgetem miközbe aki látta a balesetet engem hibáztatott. Megérkezett a mentő én hátrébb áltam. Egy rendőr félrehívott engem ez ügyben meséljem el mi történt. Én mindent elmondtam amit tudtam. A gondolataimban egyre csak az járt miért pont én velem történik ez és a kislánynak kell szemvednie az én hibámból. Mögöttem suhant el a mentő engem elengettek de aznap egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Kelly hiába nyugtatgatott a kagyló másik végén én egyre csak rosszabul éreztem magam. Mikor csörrent a csengő. Késő este lehetett úgy 10-óra tájban. Egy rendőr hölgy ált az ajtóban és háta mögött pedig egy hivatalos személynek látszó ember. Mit volt mást tennem beengettem őket. Amik ezután következtek teljesen váratlanul ért. Kiderült a kislányt és családját megtámadták. A szülőket meggyilkolták a kislány pedig elmenekült. Szerették volna ha felidézem azokat a dolgokat amiket láttam. A rendőrség távozása után a kanapén ülve zokogtam. Nem tudtam elhinni. Másnap kicsit fárattan Kellyvel ellátogattunk a korházba ahol a lánykát ápolták akit mint kiderült Lucynak hívtak adtam neki egy új macit és egy képeslapot amiben jobulást kivántam. Akkor láttam utoljára Lucyt. Vajon én voltam a hibás? Nem tudom. Azóta bánt a dolog.