Esély

2. fejezet 4. rész

                              ~Nem mindig szép az élet~

Egy és fél hét telt el azóta, hogy Kelly rosszúl volt. Minden egyre rosszabb és még Luis is eltávolodott tőlünk mivel összevesztünk a mácskámon aki átszökött hozzájuk és összetört egy drága vázát. A fürdőbe mostam fel mikor hírtelen nehezen kezdtem venni a levegőt és elsötétült minden. Mély álomba zuhantam. Egy fényt láttam és visszakerültem az én világomba egy kórházi szobában találtam magam. Körülöttem lufikkal és virágokkal díszített képeslapok. Egy nővér lépett be az ajtón és ezt kérdezte:
-Jól érzi magát?
-Igen köszönöm, mi történt velem?-kérdeztem az ápolót.
-2 hétig kómában feküdt sajnos rákot diagnoztizáltunk a tüdejében.-mondta és kiment. Nem hittem a fülemnek sokba voltam. Majd belépett az ajtón Kelly és odarohant az ágyamhoz , letérdelt mellé majd ezt mondta-Hála istennek, hogy felébredtél!- majd szorosan megölelt. Másnap hazamehettem a korházból 2 napig otthon feküdtem és utánna vissza került minden a kerékvágásba legalább is azt hittem az orvos szerint otthoni munkát kell végeznem. Felhívtam a főnököm hátha tud adni ilyesfélét. Aszisztense lettem vagyis én végzem a papírmunkát és néha megbeszélésre megyek. Régóta nem voltam a városba. Olyan elzártságban éltem 3-4 hónapig és már Kelly is néha nyaggatott például ezzel idézem "Micsoda szoba színed van miért nem mész ki sétálni vagy valami,, tipikus szöveg hiszen nem csak tőle hallottam még a szomszéd is megjegyezte amikor az ajtót tisztogattam. Elgondolkodtam egy nap azon vajon ez jó amit én csinálok? nap mint nap egy kalitkába zárva pötyögök mondatokat és szerződéseket olvasok minden nap ugyan olyan semmi változás. Csak öregszem és telnek az évek és még egy normális emlékezetes élményem sincs. Másoknak olyan könnyű az élet és izgalmas. Nekem pedig van ez semmit nem érő. Este volt mikor ezek a gondolatok a fejembe zakatoltak mikor kopogást hallottam az ablakom felől megijedtem de halkan odamentem és Luis az kinyitottam az ablakot. -Szia tudom este meg minden de gyorsan öltözz fel és gyere a ház elé!-és elfutott. Felkeltette az érdeklődésem a dolog de mindenesetre vittem a táskám is amiben a gyógyszerek egy kis víz lötyögött egy palackba és némi pénz csörgés is hallatszott a pénztárcámból. Becsuktam az ablakot és futottam le az autóhoz majd beszálltam.
-Mit akarsz Luis ilyen későn?-kérdeztem tőle majd törölgettem szememből az álmosságot miközben a testvére járatta a motort.
-Figyelj, Mira tudom mostanában nem jöttünk ki jól, de óriási hírem van számodra!-kezdett bele a mondandójába izgatottan.
-Arról lenne szó van e kedved mindet itt hagyni a régi életed és egy újat kezdeni pontosabban velünk világot látni ?-megfagyott bennem minden szó az agyam azt diktálta menjek hiszen erre vágytam mindig világot lássak. De a szívem pedig az ellenkezőjét mondta mégpedig ezt “Mira hallgass rám itt felépítetted a saját birodalmad, lakásod barátaid van itt a jövőd„. Vajon mire hallgassak szívemre vagy az agyamra?-tevődött fe a kérdés bennem.