Esély

1. fejezet

                                            - A kezdet-

A nevem Mira. 3 éves voltam mikor Kanadába egy nevelő otthon ajtajába hagytak. Mindig is különcnek éreztem magam, állandó barátom sose lehetett szinte mindenkit örökbe fogadtak rajtam kívül. Úgy éreztem nekem nincs helyem a világba. Szüleimről semmit nem tudok a mai napig de már nem bánom. Eltelt pár év és kinőttem a nevelő otthont. Éva aki kiskoromba vigyázott rám fizetett nekem egy kis lakást a külvárosban egy ideig ott éljek de muszáj lesz elmennem munkát válalni vagy utcára kerülök.

Egy kis gyors étkezdébe találtam munkát felszolgálóként. Mary a főnököm nagyon kedves és megértő volt velem. Őt is elhagyták a szülei  kiskorába de ő azóta már felkereste őket sajnos már nem élnek. Mary első nap megpróbált betanítani bevallom eléggé ügyetlenül ment az elején de idővel egész ügyes lettem. A kis üzletbe minden féle alak megfordult jók is rosszak is. Aztán egy nap találkoztam  a legjobb barátnőmmel. Barna hajú zöld szemű lány olyan magas mint én.  A pultnál ült és reggelire kávét kért. Vissza ballagtam a kávégéphez.  Egy magazint olvasott én néha odapillantottam miközben a kávé éppen csurgott a csészébe. Lecsöppent az utolsó csepp is a  és vittem is neki. Mikor egy emlék ugrott be kiskoromból a nevelőintézetben egy kis barna kislányról akinek csillogó zöld szemeik kápráztak. Majdnem leejtettem a csészét ugyan is felismertem ő bizony Kelly. Azonnal rávetettem magam és megpróbáltam beszélni vele. Kelly tényleg az akinek hittem igaz én vele akkoriban nem játszottam de valahogy még is emlékeztem rá. Zárásig ott maradt az étterembe és egy csomó dolgot megtudttunk egymásról . Mary épp az irodája ajtaját zárta mikor megakadt a szeme rajtunk miközben beszélgettünk. Megkérte Kellyt hogy, dolgozzon nála mert nem árt a munkaerő ugyan is nagy a forgalom. Élt a lehetőséggel. Kelly elkisért hazáig mikor az ajtó előtt örök barátságot kötöttük. Nekem sokat jelentett és neki is. A hétvégén befizettem a számlákat és épp indultam haza mikor egy kis fekete cica nyávogott gazdátlanul egy kuka mögött. Megsajnáltam és haza vittem nem tudtam otthagyni. Adtam neki tejet és gondoskodtam róla eltelt pár hónap és egészen felcseperedett már otthonosan mozgott a lakásba. Kanadában sosincs túl jó idő ezért sokszor álmodoztam egy forrókakaó társaságába milyen lehet a világ többi része talán -ugyan ilyen? -vagy valami egészen új?   sose tudhatom. Sok képen láttam amint tehetős emberek gyalogolnak a tengerparton és gyönyörködnek miközben a sós szellő simogatja a bőrüket. Lehet túlsokat álmodozok de ki lennék én ha   nem álmodozhatnék kedvemre. Kellyvel is sokat beszélgettünk erről a témáról és mesélte egyszer egy buszmegállóban ált és zuhogott az eső, egy hölgy mesélt a kisfiának a tengerről. A kisfiú bizonyára nem sokat érthetett abból amit az anyja mesélt neki de Kellynek nagyon tetszett és szívesen hallgatta a történeteket a tenger rejtelmeiről. Kelly mindent elmondott amit csak tudott én pedig alig bírtam hallgatni annyira szépeket mondott. Kelly éppen nálam vendégeskedett mikor erről beszéltünk este 9-ig csak a tengerről beszéltünk míg el nem aludtunk.