Reggel gyorsan kipattantam az ágyból és siettem a suliba. Egy laza összeállitást vettem fel.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Mikor beértem a terembe odasétáltam a helyemre. Barna éppen aludt. Olyan aranyos, ahogy alszik. A tanár bejött, de hiába szólongattam nem kelt fel. Ezért egy puszit adtam az arcára. És szép lassan kinyitotta a szemét. -Többször adhatnál.-mosolygott rám. -Majd meglátjuk. -Rendben.-puszilt meg. -Barna. Kérem ne az órán puszilgassa a barátnőjét. -Jó is lenne.-sóhajtott Barna. Óra után a tízórai szünet következett. -Na mi az Barna. A lúzerrel kezdesz? Te menő vagy ember. Ne vele foglalkozz.-mondta Barnának Ádám.-Te meg. Örülj, hogy valaki foglalkozik veled. Ritka pillanat.-nézett rám lesajnálóan. -Hallod. Állj már le.-nézett rá Barna. -Hát, de ezt érdemli. -Rohadtul nem ezt érdemli. Ő egy okos és gyönyörű lány. Nem úgy mint a pompom lányok, akikkel te foglalkozol. -Hallod haver. Hát te nem vagy normális. Láttam Barnán, hogy nagyon ideges, ezért megfogtam a kezét. Ő összekulcsolta az ujjainkat és kivezetett a folyosóra. -Sajnálom.-ölelt szorosan magához. -Még is mit?-toltam el egy kicsit magamtól. -Azt, amit ez a barom mondott. -Az nem a te hibád. -Most már megvédelek mindentől és mindenkitől. -Köszönöm. -Ez természetes. A nap további része unalmasan telt. Aztán mentem haza és egész délután rajzolgattam. Majd este hamar elnnyomott az álom.
