Thunder-Dylan O'Brien fanfiction/TW

chapter;three

Sziaaaasztok! Mivel sokan szeretnék már,hogy legyen új rész,ezért megemberelem magam,és végre hozzálátok az íráshoz..Szóval remélem ennek a résznek is nagy sikere lesz!❤️❤️ ( a helyesírási hibákért bocsi)
Ui: a fennti kép onnan jött,hogy most tettem szert,nemrég egy ilyen pólóra,úgyhogy gyarapodik a Teen Wolf ereklyecentrumom😂😂😂😂❤️

Puszi:Kinga❤️❤️❤️

----------------------------------------------
Most álmodom,vagy valaki tényleg ordibál? Ki a szent szar meri megzavarni a reggeli sziesztámat?
A fejemre húztam a takarót,és úgy próbálkoztam szundikálni,de az illető(k) egy kicsit sem akarják lentebb venni a hangerejüket..Dühösen pattanok ki az ágyból,és kitörtem a szobából. Allison szobájából jött a hangzavar,ezért bementem.
-Elegem van már,hogy sosincs időd rám,az ügy miatt!-fakadt ki az unokatestvérem.
-Bocsánat kicsim,csak...-és Scott hátrafordult felém..
-Phoebe! Mennyit hallottál?-sápadt le Allison. Scott is ilyet fejet vágott,de az én arcomról csak az értetlenséget lehetett leolvasni.
-Pont annyit,hogy ezzel megzavarjátok a szunyókámat!-durciztam be.
Mindketten kifújták a levegőt. Na jó..Ezekkel mi a szar van?
-Szóval örülnék,ha mostantól nem erre kéne minden reggel felkelnem!-próbáltam őket szóra bírni,de csak lestek,mint Rozi a moziba.
-Bocsi..Ja és mielőtt kimennél,az ősök elmentek...-kereste a szavakat.
-Egy helyre,elintézni egy dolgot!-improvizált Scott. Hát köszi,okosabb lettem..Hahó! Szarkazmus!
Idegesen lecsörtettem a konyhába,és a pulton levő pizzával kezdtem szemezni.
Végül lecsaptam rá,és bevertem 5 szeletet.. Jóllakottan láttam hozzá a reggeli dolgaimhoz. Fogat és arcot mostam,majd fésülködtem. Aztán felkaptam egy melegítőt,és egy bő pulóvert,ugyanis a kinti,valamint benti időjárás sem valami fényes..
Ledőltem a kanapéra,és valami bugyuta valóságshow-t kezdtem nézni.
30 perc múlva két lihegő tag sétált le a lépcsőn. Ezek ugye,nem?
-Allison Argent! Ez most halál komoly?-vigyorogtam,mire mindketten elpirultak.
Már szinte fetrengtem a kanapén,mikor a csipet csapat is belépett az ajtón.
Köszöntünk egymásnak,majd elterelődött az előbbi téma.
-Nem megyünk el valahova?-tettem fel a nagy kérdést.
-Nekünk,most igazából dolgunk van..-mondta Lydia.
-Király! Megyek veletek!-pattantam fel.
-NE! Most inkább ne gyere!- ültetett le,vörös barátnőm.
-Oké! Értem,hogy nélkülem akartok lógni,de akkor legalább ne találjátok ki bugyuta meséket,hogy nektek milyen fontos dolgotok van..-szaladtam fel a szobámba.
Gyorsan átvettem a ruhám,valami utcaira,ami most jelen pillanatban egy fekete farmer,egy kék póló,és egy türkíz  belebújós pulcsi volt. A lábamra a tornacsukám húztam. Csináltam egy kócos kontyot a hajamból,és indultam is. A többiek még lennt voltak,és beszélgettek.
-Ha ti nem mutatjátok meg Beacon Hillst,felfedezem magamtól!Majd jövök!-és azzal becsaptam az ajtót.
Az esőfoltos járdákon gyalogoltam,közvetlenül az erdő mellett. Egy 20 perc séta után,zörgést hallottam,és egy puffanást,az erdő felől. Furcsálltam,és igazából az Argent természetemnek hála,nagyon kíváncsi vagyok. Így hát bementem a sűrű fák közé. Az erdő ezen része nagyon csendes. Nyöszörgést hallottam,majd elkezdtem a hang irányába futni. Egy srác feküdt a földön,a vállába egy tölténnyel.
-Jézusom! Jól vagy?-futottam oda hozzá,majd a vállát kezdtem tanulmányozni.
-Egy töltény van a vállamban,szerinted hogy lennék?-nevetett fel keserűen.
-Megelégszem egy köszi,jól vagyok-kal!-szedtem le a pulcsiját,miközben egy fa törzsének döntöttem.
-Ú! Mire készülsz?-vigyorgott.
-Csak ellátom a sebedet!-húztam fel a szemöldököm
Lehúztam a válláról a pólóját,így elém tárult a seb.
Letéptem a pólójából egy darabot,hogy elállítsam a vérzést.
-Ne haragudj,de ez egy kicsit fájni fog!-néztem rá bocsánatkérően.
-Semmi baj!-mosolygott rám,majd megfogta a derekam. Furcsán néztem rá,de végül hagytam neki.
Vettem egy nagy levegőt,majd a töltényhez nyúltam. Megfogtam a tetejét,és hallottam,ahogy felszisszen.
Elkezdtem csavarni,ő meg összeszorított szájjal tűrte. Egy hirtelen mozdulattal kirántottam,és készen is voltam.
Mivel nem akartam ,hogy a seb bármihez is hozzáérjen,ránéztem.
-Levennéd a pólód,hogy bekössem?-mosolyogtam.
-Persze!-mondta,majd egy mozdulattal felfedte nekem,izmos testét. A kelleténél tovább időzött rajta a szemem,de tönkrevágta a pillanatomat.
-Cica,ne vetkőztess le mégjobban a szemeiddel!-röhögött.
Én csak a szememet forgattam,majd míg a sebet kötöztem,ő kérdezősködött.
-Hogy hívnak?-mosolygott
-Phoebe Argent! És téged?-néztem a szemébe.
-Argent? Eddig nem láttalak errefelé.-nyelt egy nagyot,majd mintha kicsit megijedt volna.
-Az unokatesómnál,Allisonnál töltöm a nyaramat! Egyébként Chicagóban lakom!-vontam vállat
Bólintott.
-Na és téged hogy hívnak,hősszerelmes?-vigyorogtam
-Theo Raeken.-motyogta.
-Értem!-bólintottak.
-Nem lenne kedved hazakísérni?Egyedül vagyok otthon..A szüleim és az unokatesóm pasija,na meg az ő haverjai elmentek "ügyet intézni"-rajzoltam idézőjelet a levegőbe.
-Tuti csak nélkülem akarnak lógni..-adtam oda végül a pulcsiját,majd felálltam.
-Akkor hülyék! Pedig nagyon aranyos,szép és vicces lány vagy.-mondta
Én persze megint talpig elpirultam,amit remélem nem szúrt ki-És szívesen hazakísérlek!-mosolygott.
Hálásan néztem rá,majd elindultunk.
Megegyeztünk,hogy hosszabb úton megyünk,mert így jobban meg tudjuk ismerni egymást.
Nagyon aranyos srácnak ismertem meg őt,és rengeteg mindent megtudtam róla. Elmesélt a gyerekkori élményeitől kezdve,a kedvenc fagyijáig mindent.
Mikor hazaértünk,már sötétedett.
Búcsúzásképp megöleltem,majd életvidáman bevonultam a bejárati ajtón.