Thunder-Dylan O'Brien fanfiction/TW

chapter;one

Sziasztok!Itt is lennék az első résszel! Remélem elnyeri a tetszéseteket!
Jó olvasást,puszii!❤️❤️💬

----------------------------------------------

Békés álmaimból,egy rángató kéz "rángatott ki". Édesanyám helyén valónak találta,hogy hajnali fél háromkor így költsön fel. Köszi anya,az én szeretetem is kölcsönösen határtalan feléd.
Mikor kinyitottam ,elnehezedett pilláimat,anyám felsóhajtott.
-Azt hittem sosem kelsz már föl!-ciccegett.
-Mint látod,felébredtem,esetleg kimennél,hogy el tudjak készülni?-tártam ki a kezem,miközben kikeltem az ágyból.
Sértődötten kivonult a szobámból,majd becsapta az ajtót.
Felvettem az előre kikészített ruhámat,ami egy fekete farmerból,és egy egyszerű szürke pólóból állt. Megmostam a fogam és az arcom,majd kifésültem a hullámos hajamat. A sminket sosem kedveltem..Nem értem hogy van ideje bárkinek is reggel órákat eltölteni azzal a fránya sminkkel..
Na de mindegy is. Lecipeltem a kettő nagydarab bőröndöm az előtérbe,majd felhúztam a fehér tornacsukám. Benéztem anyuékhoz a konyhába,de ők is már a bőröndöket hordták ki a taxiba..Így hát még utolsó pillantást vetettem az otthonomra,majd felkaptam egy szürke pulóvert és kihordtam a cuccaim.
-JóReggelt apa!-köszöntem neki,amit viszonzott.
Anya csak elvette tőlem a csomagjaimat,majd bepakolta a taxi csomagtartójába.
Lacsapta az ajtaját,majd mindketten beszálltunk a járműbe..
Az út körülbelül fél órás volt,így már fél négykor a repülőtéren próbáltuk kiverni az álmot a szemünkből.Megjegyzem kisebb-nagyobb sikerrel.
A becsekkolás után,körülbelül 15 percet vett igénybe,így még 15 percünk volt a felszállásig.
Én rögtön az ablak melletti helyet vettem célba. Elővettem a telefonom,és a fülhallgatóm,abból a célból,hogy én majd zenét fogok hallgatni. Ez nem nagyon akart összejönni,ugyanis a telefonom kereken 5 százalékon volt.
Idegesen visszadobtam a zsebembe,majd bekötöttem az övem,mert elkezdődött a felszállás.
Az ablaknak dőlve figyeltem a kilátást,majd a fáradtságnak köszönhetően percek alatt elaludtam..

A hangosbemondó hangjára ébredtem föl.Hogy is mondjam?
Abban a pillanatban azt sem tudtam,hogy melyik évszázadban vagyok. A hajam akár egy madárfészek,és a szomjúságtól porzott a vesém. Mivel elfelejtettem kikapcsolni az övem,ezzel már nem volt problémám. Gyorsan rendbe szedtem magam,majd a szememmel leellenőriztem a szüleim,akik szintén magukat próbálták rendbetenni.
Amint leszállt a gép,mindannyian a poggyászokért futottunk.. Mikor ezzel is meg voltunk,Chris bácsikámat kerestük. (Chris,Allison apja,apám testvére,és az én nagybácsikám..Nagyon kedves ember)
Hamarabb észrevett minket,mint mi őt,így egy nagy ölelésben részesültünk..
Igaz,hogy még csak 5 óra volt,de ő tele volt energiával.
-Milyen volt az út?-mosolygott rám Chris.
-Az egészet végig aludtam!-nevettem föl.
-Remek! Allison már nagyon vár téged!
Ezután nem nagyon szóltunk egymáshoz,inkább a szüleimmel beszélgetett..
Amint kiléptünk a Californiai repülőtérről,beszálltunk a bácsikám autójába,és már száguldottunk is Beacon Hills felé. Körülbelül 35 perc alatt értük el a Beacon Hills feliratú táblát. Mikor a házukhoz értünk,végre fellélegeztem.Régen imádtam itt lenni.
A kapuban egy izgatott Allison ugrált,és az anyukája Victoria nézett a kocsira unott fejjel.Igen,nem ő a kedvenc családtagunk..
Amint megállt az autó,kipattantam belőle,és sikítva Allisonnak ugrottam. Szinte bordatörő erősséggel öleltük egymást,személy szerint én még el is pityeredtem.
Mikor elváltunk egymástól,mindkettőnk arcáról virított a boldogság,na vagy persze csak az éppen felkelő nap világította meg a könnyeinket,és ezért csillogott,de még elmei szinten sem szeretnék belerondítani a pillanatban.
Victorianak intettem,és rámosolyogtam,ő pedig gúnyosan rámvicsorgott. Gondolom azóta nem kedvel,mióta összetörtem a kedvenc porcelán vázáját..Na de mindegy,térjünk vissza a jelenbe.
-Gyere Phoebe,menjünk be,apa majd behozza a csomagokat!-ragadta meg a kezem,majd berángatott az óriási házba.
Felrángatott az emeletre,ahol bevitt a szobájába,majd leültetett az ágyra..
-És milyen volt az út? Hogy tetszik Beacon Hills?-rohamozott le a kérdésekkel.
-A repülőt végig aludtam,a kocsiban pedig csak egy fél órát töltöttem,tehát jó volt az út. Még nem nagyon láttam semmit,de az autóból nézelődtem,és valami bámulatos!-csillant föl a szemem (Mikor itt voltam sosem voltunk sehol,tehát csak a házat láttam)
-Örülök! Szeretnélek délután bemutatni a barátomnak,és a legjobb barátaimnak,és ha gondolod holnap megmutatom a várost is!-áradozott.
-Allison Argent!Mégis mikor akartál beavatni a szerelmi életedbe?-ütöttem rá az alkaljára.
-Jó na! Nem találtam sosem megfelelő alkalmat rá!-hüledezett,és a karját dörzsölte.-Inkább te mesélj!Van valakid?
-Tudhatnád!16 éve szingli vagyok..-sóhajtottam.
-Ohh..Értem!-húzta el a száját
-Lányok!Gyertek reggelizni.-nyitott be anya
-Egy pillanat!-válaszoltuk egyszerre,majd nevetve a konyhába trappoltunk.
Leültünk és csendben majszoltuk a reggelinket.
-Jut eszembe,Phoebe, az Allisonnal szembe lévő szoba a tied. A cuccaid pedig felvittem!-zavarta meg a csöndet Chris.
-Ah,nem kellett volna külön szoba,de köszönöm.-töröltem meg a szám.-Köszönöm szépen a reggelit,nem lenne baj,ha aludnék egyet?Eléggé elfáradtam az utazásban..-magyarázkodtam.
-Persze menj nyugodtan!-intett le Victoria. Furcsa. Semmi gúnyos hangnem? Na de mindegy,biztosan hatottak rá az évek.
Felálltam az asztaltól,és a lépcsőn szaladtam föl,mikor Allison utánam szólt..
-Háromkor jönnek Scotték,és kajálni megyünk!Addig készülj el!-kiabál.
-Oké!-kiabálom vissza.
Bemegyek a szobámba,és a cipőmet levéve,bedűlök a a rózsaszín ágyneművel ellátott franciaágyba..