2. rész

41 8 7
                                    

Rebeka szemszöge:

A veszekedés után elmentem kicsit kiszellőztetni a fejemet. Nem értem hogy vágatott ilyeneket a fejemhez. Annyira bele mélyültem a gondolataimba észre sem vettem, hogy neki mentem valakinek. Pár pillant múlva, két fiút találtam szembe magam. -Legközelebb vigyázhatnál hova lépsz édes.-mondta a srác akinek neki mentem. - 1. Ha még egyszer édesnek nevezel ott alul nagyon fog fájni. 2. Nem direkt mentem neked. 3. Egyébként nem kell annyira féltened magadat csak neked mentem nem halsz bele-mondtam neki flegmán. Eközben a haverja már fuldoklott a röhögésről. -Tüzes vagy édes.-kacsintott rám a seggfej. -Te csak ne kacsintgassál mert kiszúrom a szemedet.-mondtam neki dühösen. -Juj látom nincs jó kedved egyébként Jason vagyok. És ő itt a haverom David.-mondta. - És téged hogy hívnak hercegnő?-kérdezte -Semmi közöd hozzá de ha ennyire érdekel Rebeka.-mondtam már kevésbé haragosan. -Most viszont nekem mennem kell.-mondtam és faképnél hagytam őket.

Jason szemszöge:

Nagyon sajnálom hogy hagytam elmenni Rebekát de látszott rajta hogy egyedül szeretne lenni. - Haver min gondolkozol ennyire.-kérdezte David. -Hát tudod Rebeka nagyon szép lány és tudom hogy alig beszéltünk meg minden de nagyon meg tetszett.-mondtam mosolyogva. - Szerintem is jó csaj úgy beoltott mint a szemét.-mondta röhögve David. -De ha ennyire tetszik menj utána.-mondta. Igaza van megkeresem Rebekát.

Rebeka szemszöge:

Miközben sétáltam egy üzenetem jött Graysontől. Ez áll benne: Bocsi szivi de nem gondoltad hogy majd rád fogok várni sajna ez van lépj tovább köztünk mindennek vége. Mikor ezt elolvastam annyira fájtak Grayson szavai hogy nem bírtam magamban tartani a sírást, így hát leültem egy padra és elkezdtem bőgni.

Jason szemszöge:

Már mindenhol kerestem Rebekát, de sehol sem találtam és már kezdtem feladni a keresést ám ekkor megpillantottam. Egy padon ült és sírt rögtön oda mentem hozzá és leültem mellé. Már éppen fel állt volna amikor hátra nézett és meglátott engem. Ez után elmesélte hogy szakított vele a barátja és össze veszett a legjobb barátnőjével és nagyon megbánta hogy nem hitt neki. Már kezdett sötétedni és ezért mondtam neki hogy hazakísérem amibe bele is ment. Az út csendben telt nem beszélgettünk. A ház előtt megölelt és megköszönte hogy meghallgatam. Majd be ment a házba.

Sziasztok! Meghoztuk a 2. rész reméljük tetszik nektek. Csók Pusziii!! :)

Örökké titkolnunk kellOnde histórias criam vida. Descubra agora