Örökké titkolnunk kell

3. rész

Rebeka szemszöge:

Miután bementem a szobámba már sokkal jobban érzem magam mert elmondhattam Jasonak a gondjaimat. Hirtelen Léna jött be a hozzám.

-Nézd Rebi nagyon sajnálom hogy.....-mondta volna de közbe vágtam. 

 -Hagyd abba Léna nem a te hibád volt.-mondtam szomorúan. Ekkor  elmeséltem neki az egész történetet. 

Másnap reggel:

Úgy döntöttünk Lénával hogy elmegyünk kávézni.

Rebeka ruhája:



Léna ruhája:



Már éppen bementünk volna a kávézóba de megpillantottam Jasont és Davidot.                                   -Sziasztok.-köszöntem nekik.

-Szia.-mondták kórusban.

-Ki ez a csini baba itt melletted?-kérdezte David. 

-Inkább ne mondj ilyenek mert ő nem szóval fog sérteni hanem felrúg.-mondtam gyorsan mielőtt Léna megtette volna.-Egyébként ő itt Léna a legjobb barátnőm és egyben lakótársam.

Helló  én Jason vagyok ez az idióta pedig itt David.-mondta Jason Davidre mutatva.

Léna szemszöge:

Ezernyi kérdést akartam feltenni Rebinek mert, belém csapott a felismerés szikrája hogy ŐK azok a fiúk akikről mesélt ma reggel.De ehelyett csak vissza köszöntem a srácoknak egy hellót.

Őszintén szólva Jason szimpatikus volt így első látásra,viszont ez a David gyerek nagyon irritált és ráadásul  folyamatosan nézegetett.

-Nincs kedvetek sétálni egyet,körbevezetnénk titeket a városban  úgyis mondta Rebeka hogy tegnap költöztetek csak ide.-kérdezte Jason, ezzel kirántva gondolataimból.

Sajnálom, de nem tudunk menni mivel még nem is va.........-kezdtem el mondani,-Vásárolni, nem voltunk még vásárolni pedig nincs otthon semmi kajánk-mondta hirtelen Rebi mielőtt befejezhettem volna. Tudtam hogy azért tette mert majdnem kimondtam hogy vadászni,nem hiszem el hogy ilyen hülye vagyok hogy majdnem elárultam magunkat.

Ó értem, akkor majd ha jó nektek egyeztetünk-mondta Jason

Viszont nekünk most mennünk kell-mondta Rebi, és gyorsan elköszönt Davidéktől. Én is így tettem, aztán már indultunk is.

Rebeka szemszöge:

 -Nem hiszem el hogy majdnem elárultad hogy megyünk állatokat gyilkolászni-mondtam Lénának amint kiértünk az épületből.

-Jó van már ne haragudj, de iszonyú éhes vagyok-vágta rá a barátnőm.Tudom én is de majd este elmegyünk vadászni oké?-kérdeztem.

-Igen, addig majd kibírom valahogy-felelte Léna.