Deegonak szokásosan indult a napja (már amennyiben hív hátunk a földalatti világban napnak bármit is) .Megreggelizett majd társaival együtt elindult a barakkból egy kis "frissítő" reggeli járőrözésre. Csak háromszor akadtak össze ellenséges hordával. Levágtak néhány goblint meg gnómot és még egy ogre is jutott a terítékre. Miután visszatért lakásába nagy meglepetés fogadta:ura és gyerekkori barátja Raymond de Gida fogadta a nappalijában terpeszkedve.
-Uram!-vágta vigyázz ba magát.Raymonddal kiskora óta nem találkozott így nem merte csak úgy vállonveregetni nem tudta mire szamíthat. A fejedelem komor fejjel felállt biccentett és kezét hátrakulcsolva körbejárta őt. Amikor Deego háta mögé ért így kikerülve a látóteréből Deego nem bírta és hátra pillantott. Azonban ott nem volt senki. Körülnéz, de a ház teljesen üres.Egyszer csak nevetést hall a feje fölül és megpillantotta a nevető Raymondot:
-Deego ezer éve nem láttalak szól a nevetéstől fuldokló gyerekkori barát és megöleli a megkönnyebbült osztagvezetőt aki úgy meglepődött ezen a hirtelen hangulat változáson hogy csak szó nélkül odavezette a még mindig nevetéstől fuldokló Raymondot a kanapéhoz, és ő is leült vele szemben.A szemébe nézett és komorabb hangon megszólalt:
-Úgy látom valakinek még van kedve viccelődni.A múlt héten hatan estek sebesültek meg súlyosan az osztagomból és én még jól jártam. A legtöbb csapat hatalmas veszteségeket szenved és a helyzet egyre csak rosszabodik. Sejtem és nagyon remélem hogy nem csak ezen remek vicc kedvéért látogattál meg!
Erre Raymond mosolya eltűnt és a helyébe egy gondterhelt koravén arc lépett.
-Persze hogy nem. Beszélni szeretnék veled valamiről -itt habozott-, tisztában vagyok vele hogy ez a helyzet tarthatatlan. Pont ezért jöttem. A tanácsba már egy hónapja egy hadműveleten dolgozunk. A kódneve "Vakond".A célja pedig a teljes kolónia felszínre telepítése.
-Micsoda?Ugye ez csak vicc!?Öngyilkos küldetésbe akarod az egész népes hajszolni?
-Mivel az egész város katonáskodik ez nem lenne öngyilkosság.De nem, sokkal drámaibb felszínre vonulást terveztem. Iyfger(a legnagyobb hatalmú delf máhus) és egy csapat varázsló kifejlesztett egy rendkívül hosszú távú portált. A gond csak az hogy a portál gömbjét el kell juttatni a felszínre. Jól tudjuk hogy a falakat több mint 60 éve nem hagyta el senki nagyobb csapatban és ha nem csinálnánk semmit csak a falakon befelé jutna valami. Elég egy rés és a nyakunkba kapunk egy ezrednyi koboldot. Pont ezért mivel egy nagyobb csapat túl nagy feltűnést keltene kiválasztottunk egy tíz delfből álló elit alakulatot akik a felszínre viszik a gömböt. Eddig világos?
-Értem,de még mindig nem pártolom...Ki vezetné az osztagot?
-Természetesen én!
Deegot teljesen lesokkolta a hír,és a saját nagyszerűségét csodáló Raymondnak a pofájába ordította
-Te szerencsétlen!Hát ennyire nem lehetsz hülye!Az út a felszínre két teljes hónap!Vezető nélkül akarsz hagyni tízezer delfet?Így is mindig épphogy csak éljük túl a nagyobb hordák támadásait erre te le akarsz lépni a tíz legjobb katonánkal?
-Te nagyon alábecsülsz engem.Egy hónapja dolgozunk ezen szerinted védelem nélkül akarjuk hagyni a várost?
Az egész falat egy különösen kidolgozott varázskörrel vettük körbe ami legalább 3 hónapig kitart. Az egyetlen rizikó az, ha az elit egység elbukik.
-Csak azért jöttél ide hogy ezt elmond?-Deegoban egyre jobban körvonalazódott az hogy ő hol fog elhelyezkedni ebben a tervben.
-Nem!Szeretnélek felkérni az alakulat egyik tagjának!-mondta hatalmas ünnepélyességgel Raymond és úgy sugárzott a tekintete hogy nem volt szíve Deegonak visszamondani az ajánlatot. Amint kimondta hogy "Rendben" Raymond kezébe nyomott egy cédulát és kiviharzott az ajtón.
Deego megcsinálta a fejét, és ránézett a cédulára "Holnap reggel összepakolva az Északi kapunál."
أنت تقرأ
Felszíni telepesek
خيال (فانتازيا)Edelberg földalatti városában apró fura lények,a delfek élnek rettegve a sötétség veszélyeitől.Minden órában, minden percben újra és újra harcolniuk kell az életükért. A város fejedelme és kis csapata megkezdi útját a felszín felé, hogy előkészítse...
