You Will Be Mine (HUN)

~ Utazás ~

                                  1. Rész

Vasárnap reggel van, ideje összepakolni a még itthon maradt ruháimat, és apróságaimat.
Holnap pedig az utolsó tanítási nap van. És azt hiszem ez lesz életem legnehezebb búcsúzkodása is. Ilyenkor már nem szoktunk tanulni, meg amúgy is mivel nulladikba jártam nem volt annyi féle óránk sem. Az osztályból mindenkivel elvoltam, sosem kerültem bajba, viszonylag jó tanuló voltam, kettesnél nem kaptam soha rosszabbat.

A szüleim és Yvette nem mentek ma dolgozni/iskolába mert otthon pakoltak, és viszont ragaszkodtam hozzá, hogy elköszönjek a barátaimtól.
A könnyes búcsú után nem maradtam a suliban, hazajöttem én is pakolászni. Két óra alatt végeztem is, a bútoraim újak lesznek, ezért ezeket eladtuk.

Holnap hajnalban indul a gépün New Yorkba, szerencsére átszállás nélkül. Imádok utazni, repülni, és az élményeimet mindig leírom a kis "utazósnaplómba". Jó ezeket visszaolvasni. Egyebként a szüleim mindig azon voltak hogy én és a testvérem minél többet lássunk a világból, nagyon megszerettették velem az utazást. Voltam már Bulgáriában, Olaszországban többször is, a szomszédos országokban, Franciaországban, Angliában és Oroszországban is. Mindközül Anglia a kedvencem, különösen vonzódok hozzá kicsi koromtól kezdve, minden az volt az álmom, hogy eljussak ide.

Hajnali három óra van, kedd, és pár óra múlva indul a gépünk. Még skypoltam a közeli barátaimmal, nagyon rendes volt tőlük, hogy eddig fent maradtak  és beszélgettek velem.
Ideje elindulni, kb. 20 perc autóút után mégérkeztünk, szerencsére nem voltak sokan a hajnali időpont miatt, Becsekkoltunk majd még nézelődtünk boltos résznél, mindig szerettem a kávézóból figyelni ahogyan a gépek felszállnak, most is ezt tettem. Rendeltem egy teát, hogy felébredjek egy kicsit, direkt nem kávét, mert attól nagyon felpörögnék és nem bírnék nyugton maradni.

Hamar elrepült (haha) az a pár óra míg a gépre vártunk. Az egész repülésből a felszállás a kedvencem. Az egész olyan, mint egy hullámvasút, a testvérem utálja, érdekes hogy ikrek vagyunk mégis mennyire különbözünk. Az útra vettünk pár nasit, és inni valót, hogy ne a gépen kelljen.

Már a levegőben voltunk mikor elnyomott az álom, amikor felébredtem már félúton voltunk. Mivel az még mindig sok, úgy döntöttem megnézek egy filmet.  A Feketék fehérent néztem meg, később csatlakozott a húgom is, ezért elosztottuk a fülhallgatót. A végére megint elaludtam. Az új házról álmodtam, a környékről, a suliról. Az otthonunkat még nem láttam, anyáék meglepetésnek szánták.

                                 * * *

A leszállás után elmentünk a csomagjainkért, ezt utálom a legjobban, mindig félek hogy valaki véletlen az enyémet viszi el magával. Az átvétel után, hívtunk taxit, majd anyáék bemondták a címet, és autókáztunk. Kb. egy óra múlva megérkeztünk. A ház iszonyatosan filmbe illő volt.

Titkon mindig ilyen házra vágytam.

A belseje nem volt teljesen kész, főleg a mi szobánk tesómmal. Kértem, hogy majd én rendezhessem be. Mindenképpen utcára néző, saját szobát akartam, hát... megkaptam!!!!
Imádom minden egyes szegletét, a padlótól a plafonig mindent.
A házban volt három hálószoba (két kisebb, egy nagyobb) meg egy pici szoba, amit üresen hagytak és zárva, egy fürdőszoba, egy wc, és egy nappali-konyha-ebédlő egyben. A nappaliból nyílt egy kis udvar is ahol volt egy medence és persze terasz, a ház hátulja fehér volt ami nekem nagyon tetszett. Elvileg azért nem lehetett fehér az egész ház mert akkor kilógott volna sorból, ugyanis az utcában minden ház téglából van.

Imádom, hogy a kert ilyen eldugott és nem lát be senki. 
Egyébként a második emeleten semmilyen szoba nincs csak lomok amiket az itt lakók itt hagytak😑. 
Most viszon még ki sem
pakolunk hanem lefekszünk aludni, az idő eltolódás miatt nagyon fáradtak vagyunk.

Sziasztok! Ez az első irományom, ha tetszett nyomjatok rá egy 'Vote'-ot.
Hamarosan hozom a következő részt!♥️♥️

Xx MsSilverMoon