You Will Be Mine (HUN)

~ Új suli, új élet ~

                                   5. Rész

Úristen!!! Ma van elseje, azaz az első tanítási nap. Egyébként nem nagyon tudtam aludni, mert izgultam, amúgy minden évnyitókor izgulok, nem tudom miért.

Kaptunk a beíratkozáskor egyenruhát, ami nekem nagyon tetszik, de mint utólag kiderült, csak ünnepségeken kell felvenni.

Ideje lenne kikelni az ágyból...
De olyan koráááán vaaaan!!!!  Igaz ma még nem lesz tanítás, és később is kell menni, de a sulihoz muszáj vagyok/vagyunk  busszal menni, ami csak korán indul, utána pedig nagyon későn. Lementem reggelizni valamit, de nem akartak lemenni a falatok.
-Yv, miért nem eszel? Éhen nem mehetsz el! - furcsálta anya.
- Izgulok, és nem bírom megenni... Majd a buszon eszek. - válaszoltam.
Ezért anya dupla annyi kaját csomagolt, mint amennyit szokott. Lejött Yvette is.
- Ó, lányok, jut eszembe, nem kell addig bemennetek a suliba, míg nem kezdődik az évnyitó, üljetek le ott a parkban és várjátok meg ott.
Mi csak bólogattunk, még túl fáradtak voltunk értelmes választ adni. Lehet nem kellett volna éjfélig chatelni egymással és a lányokkal, hogy mi lesz a suliban...

Kimentünk a buszváróba, és leültünk. Mindketten az egyenruhában voltunk és egy rendes iskolatáska volt a vállunkon, azért nem egy kistáska, vagy valami, mert ma kapjuk meg a könyveket is, amit be kell kötni, utána pedig másnap visszavinni a suliba, a szekrényünkbe.

A mai nap gyorsan eltelt. Reggel volt egy évnyitó, ami elég unalmas volt. Az igazgatónő elmondta mik várhatók az évben. Sportnap, kirándulások, egyéb "napok" (valamilyen témában), cserediák programok. Ez érdekelt a legjobban, bár mivel most költöztünk ki, még nem szeretnék másik helyre költözni. Esetleg jövőre.
Utána volt 3 osztályfőnöki óra, amin kicsit megismerkedtem az osztályjal (?)
Mindenki elmondta, hogy mi történt vele a nyáron, meg mesélt egy kicsit az életéről. Volt aki már így elsőre is szimpi. Egyébként csak lányok vagyunk az osztályban. Mi A-sok vagyunk, a fiúk (a másik osztályban csak fiúk vannak, és ez minden évfolyamon így van) pedig B-sek. Az ebédszünetben hamar végeztünk a kajálással, ezért még volt egy fél óránk, a következő "sulivalvalóismerkedési túrához" , mivel az elsőt lekéstük, meg már nagyon éhesek voltunk, úgy gondoltuk megyünk inkább a másodikra. Ezt a túrát felsőbb évesek tartották, ami ajánlottan kötelező volt, meg egyébként is érdekelt minket, hogy mi hol van a gimiben. Meséltek egy kicsit a programokról is, hogy melyik helyen, milyen programok, versenyek szoktak lenni. A szakos termeket is megmutatták: labor, fizika terem, nyelvi termek, ebből több is van, egyébként délután lesznek szakkörök is. Rajz, sport (ezen belül: kézilabda, röplabda, kosárlabda, amerikai foci, zumba, tánc), fotózás. A túra végén elmentünk a lányokkal a tankönyveinkért a titkárságra. Itt ez úgy zajlik, hogy a tankönyveket délután, mikor már minden program eltelt, akkor mész értük, a titkárságon van egy asztal, amin az iskola tanulóinak a névsora van, elmondod a neved, odaadod a személyi igazolványodat, ezután megkeresik a te könyveidet, odarakják az asztalra, alá kell írni, hogy épségben átvetted, a nőci odaadja a szekrényed kulcsát, meg a kódot. Illetve az e-naplóhoz is, amit majd oda kell adni az anyukádnak.
Ezután elhív fotózkodni. A fotó ahhoz kell, hogy megcsinálják a kártyádat, mert csak azzal engednek be az iskolába. Meg az adataidat is le kell ellenőrizni, hogy jól irták-e rá, hát igazából mindenre. Ezután egy csomó mindent alá kell írnod. Majd még elmond egy pár tudnivalót, például, hogy a kártyádon a képet minden évben újra kell csináltatni, meg nem biztos, hogy minden évben ez a szekrényed lesz, mert névsor szerint adják a kulcsokat, hogy könnyű legyen megkeresni a "gazdáját", ha valami történne a szekrénnyel. Szerencsére, a sok beszélgetésnek a nyáron, sok haszna volt, mert mindent megértettem, meg annak is örülök, hogy Yvettel egy más mellett van a szekrényünk, így mehetünk együtt mindenhova szinte. A lányok szekrénye sincs messze a miénktől.
Miután mind a négyen végeztünk a titkárnőnél, úgy gondoltuk keressük meg a szekrényinket. A szekrényem a fő folyosón van, ebből ágazik el a többi szekrénysor. Az összes nagyon vidám színű, minden sorban másmilyen színű szekrények vannak, hogy könnyebb legyen megkeresni a sajátodat. Így például a kulcsokon az szerepel, hogy: Yellow45, a hátulján meg a neved, és a tanulói sorszámod. Úgy gondoltam később megyek egy kicsit haza, mint a többiek, és  berendezem a szekrényem, kicsit kidíszítem belülről. Raktam bele felhúzható (?) polcot, aminek te állítod  be, hogy mekkorára húzod ki, és így tudsz alá is pakolni, nem ömlesztve lesznek a cuccaid, raktam az ajtajára egy kisebb tükröt, egy mágneses táblát, amire filccel lehet írni, illetve plusz tollakat, veszhelyzet nesszeszert, a ket tornazsakomat, igen kettő. Az egyikben a rendes torna ruhám van, a másikban pedig az úszós cuccom. Egyébként imádok úszni, búvárkodni, de versenyre nem szeretek járni. Azért kezdtem el úszni, mert a balesetem után elkezdtek leépülni az izmaim, ezért az úszni kezdtem el, mert az minden izmot erősít.
Mikor végeztem a berendezkedéssel, szerintem már egyedül voltam a suliban diák, már minden normális ember haza ment, ha tehette.  Hirtelen megfordultam, és nekimentem valakinek, aki mint később kiderült egy felsőbbéves fiú volt. Egyébként nagyon helyes volt... Bocsánatot kértem, ő pedig csak rám mosolygott, és azt mondta "semmi baj". Ennyi volt, utána elindult a kijárat fele, fülhallgatóval a fülében, de még hallottam, ahogy találkozik valakivel, feltételezem, valamelyik barátjaval.
- Cső, Noah!- mondta az akinek MÉG nem mentem neki. Mert kitudja, amilyen szerencsétlen vagyok... bármi megtörténhet.

Egész úton hazafelé sétáltam, mert lekéstem az utolsó buszt, de mivel nem volt messze, legalább nézelődtem. Kedvenc zenémet hallgattam. Demi Lovatotol, az Instructiont. Folyamatosra tettem, és élveztem, ahogy kizárja a mozgalmas utca zaját. Kb. 20 perc séta után megérkeztem. Már anya otthon volt. Yvette meg evett, mi mást csinálna. Egyébként nagyon szerencsés, nem látszik meg rajta, ha sokat eszik, jó genetikánk van *büszke fej*.

-Sziasztok!- köszöntem, majd levettem a cipőmet, ledobtam a táskám, amiben haza cipeltem a könyveimet. -Anya! Ezeket a papírokat ki kell majd töltened, hétfőre! (Igen egyébként péntek van ma).

Nagyo örülök, mert mindjárt itt van a szülinapom/szülinapunk. 16-án. Mint, mindig most is egy kiskutyára vágyok a legjobban. Otthon, Magyarországon nem volt alkalmas a házunk állatok tartására. Csak halaink voltak, akváriumban.
Egy  wales corgit szeretnék a legjobban, mert az annyira aranyos szerintem

Lányt szeretnék, Lolának hívnám, és megtanítanám a parancsokat angolul és magyarul is, benti-kinti kutyának szeretném, mivel nem nő nagyra, de a kertünk meg kicsi lenne neki, ezért okom lenne sétáltatni a parkban.
Hátha mégegyszer összefutnék azzal a fiúval.
Kaja után felmentem a szobámba, megnéztem egy filmet, később csatlakozott Vett is (becézés).
A telefonunk pittyegett, szinte egyszerre.

Üzenet érkezett Spencertől:
Lányok nem megyünk ki a partra sétálni, és beszélgetni, van ott egy jó cukrászda is?

Válasz:
De megyünk! Tizenöt perc múlva az útcán vagyunk. Várj  meg!

Később csatlakozott Alysa is hozzánk. Elbeszélgettünk a cukrászdában 7-ig.
Kivittem a polaroidomat is, amivel csináltam pár képet, hogy majd kitudjam rakni a falamra.

Haliii! Itt az ötödik rész, most hosszabbra terveztem, mint a többit. Írjátok meg melyik jobb szerintetek! A rövid, de többször egy héten, vagy a hosszabb de mondjuk heti egyszer!

Ha tetszett mindenképpen nyomjatok rá egy 'Vote' -ot!

Xx -MsSilverMoon💗