^×Creepypastas×^

^Liu^

Liu mindig is egy jó fiú volt. Mindig csak azt tette, amire megkérték, jó jegyeket szerzett, a kisöccsét mindig próbálta megvédeni, és rajongott a művészetért, és a költészetért.
A jó fiúk nem kerülnek oda, ahová ő került,de annyira feláldozott, mert szerette a testvérét. Magányos és hátborzongató történet volt.

Most, hogy hetek teltek el amióta Liu kiszabadult onnan, árral a szörnyű helyről, csak hogy a kis öccsét láthassa ilyen állapotban. Amilyen gyakran csak lehetett, meglátogatta iskola után. Öccse, Jeff nem tudott beszélni, de ez nem tántoritotta el Liut attól, hogy szórakoztassa.

Mesélt neki olyan egyszerű dologról, mint hogy mit evett ebédre, hogy még mindig nincsenek barátai, hogy van egy fiú aki börtöntölteléknek hívja, és hogy éppen egy játékra gyűjt Jeffnek..

Liu csak az öccsére tudott az iskolában gondolni, aki kórházban ragadt. Jeffnek volt egy szobatársa, de Liu úgy érezte hogy öccse még is csak magányos nélküle, mert ő is az volt, amikor abban a nevelőintézetnek nevezett rossz viccben volt.

Az idő elég gyorsan telt, es az orvosok kiengedték Jeffet.Liu ideges volt, ahogy a kötözéseket lassan eltávolították. Emlékeztette magát, mindegy hogy néz ki a testvére most, ő még mindig az a fiú akivel szórakozott, játszott, és akinek ő volt a támasza, és példaképe. A ruhát ahogy levették, az édesanyja sikolya volt az egyetlen dolog ami bizonyította, nem illúzió amit lát. Lenyelte azt az érzést hogy az ebéde vissza fog jönni, és azt mondta az öccsének, "nem is olyan rossz"Az első hazugság.

Jeff válaszától, a nevetéstől csak felállt a szőr a hátán.

Aznap éjszaka, Liu kis gondolkodás után elaludt. Biztos volt benne hogy megszokta már Jeff arcát:még mindig az ő öccse volt, mindegy hogy néz ki.

Egy koppanás hangjára ébredt. Csomót érzett a gyomrában, amitől érezte, valami nincs rendben, de megpróbált nem ráfigyelni, és visszaaludt. De nem sokáig sikerült lenyugtatnia magát,és újra felnézett.

Egy kéz fogta be a száját hirtelen, es a támadója leszorította az ágyába. Valamiféle folyadék csöppent a homlokára, és két dolgot realizált:Az ember felette Jeff volt, es az arcára frissen vágott sebekből vérzett.

A kezében tartott konyhakésen homályosan tükröződött a holdfény, ami az ablakon szűrődött be, ahogy Liu sikítani próbált a kéz elnyomása alatt. "shhh." csendesítette el az öccse,mint ahogy egy anya beszél sz újszülöttjéhez."csak aludj.."

Ahogy a kés lágyan a mellkasába ásott fájdalmas volt.A vágás a gyomrában folytatódott,és olyan fájdalmat érzet amilyet még sosem.Még akkor sem,amikor magát vágdosta,mélyen.A kés végighaladt a hasáig,es a fájdalom erősödött,a vértócsa a lepedőn pedig egyre nagyobb lett.
Jeff feladta a próbálkozást hogy elcsitítsa, elvette szájáról a kezét, és a hasára szorította. Az idősebb fiú ordított, és a kezét a vágott nyílásba nyomta, és megragadt valamit.

A.. Szerveim. LIU megdöbbenve gondolta, ahogyan a világ homályos lett előtte, és hirtelen minden sötétbe borult..

Nem volt biztos hogy tényleg hallota Jeff hangját, “jó éjszakát, nagy testvér. ”

LIU szeme felnyilt de a gondolatai túl zavarosak voltak ahhoz hogy valami értelmeset formáljanak.
“ó, istenem ébren van” egy női hang.

Minden homályos volt, és fókusztalan, ahogy egy árny elhaladt mellette “hé, kisgyerek, nyugi. Tudom hogy minden kemény volt, de ne aggódj. Biztonságban vagy. Ide már nem ér el. ”

Ki nem ér el? Liu egy percig gondolkodott. Ki? Ki az? Hol vagyok? Ó, istenem fáj. -

“nyugodj le kisgyerek megőríted a gépeket. ”Egy gyenge nyomást érzett a kezén, és megpróbált relaxálni, szemét behunyta. “szólok az orvosnak hogy emelje a dózisodat. Szerencsés gyerek vagy. Az az örül már megölt jópár embert. A rendőrség szerint úgy nézzki mint egy démon.. Nem akarnék bele ütközni egy sikátorban éjszaka.. ”

Liu megborzongott. Ő.. Ő volt az.. Jeff. Az öccse volt, ő mondott neki jó éjszakát, miután végre hazaért, és aztán.. -várj ez a nő démonnak nevezte a testvérét?

A szemei nagyra nyíltak. Észrevette, ahogyan a szívverését mérő gép hevesen pittyegni kezdett, ahogyan meglátta a nővért az ágya mellett. Nem is vette észre ahogyan elkezdett felkelni az ágyból, csak amikor a nővér gyengéden visszatolta.. A tekintete lassan az eszközre vándorolt az asztalon.

Öld meg, mondta egy hang odabenn.

“jaj, nagyon makacs vagy. Kérlek próbálj lenyugodni, mielőtt szólok a-”Nem tudta befejezni, ahogy Liu felkapta az ollót az asztalról, es beleszúrta a szemébe.

“kussolj” Mondta lassan. “Kussolj, kussolj, kussolj”Újra és újra szemen döfte, és ő csak sikitott..újra. A földre esett a nővér, és a másik szeme üresen nézett fel, kezéről vér csöpögött a padlóra. Halott.

Fuss el. Liu nem gondolgodott kétszer, gyorsan a székhez kapott amin a tiszta ruhái voltak. Egy kis kártya lógott rajtuk, amire az volt írva “gyógyulj gyorsan, -Billy”-félredobta,gyorsan felöltözött, felszisszent fájdalmában, ahogy az öltések megfeszültek. A tükörbe nézve látta hogy teste teli van öltésekkel.
Ezek újak, gondolta, ahogy felvette a pólóját, és odasétált a holttesthez. “olyan rohadt idegesítő vagy... És a testvérem nem egy démon.. ”

Tiltakoznék de mindegy..

A belső hangot elutasította ahogy belökdöste a hullát az ágy alá, es papírtörlővel feltörölte a vért amennyire csak lehet. Ezzel talánn időt nyerhet, hogy elhagyhassa a kórházat feltűnés nélkül. Néha a gyomra ellenállóan görcsbe rándult, de Liu tudta hogy már nem lehet mit tenni.

Jeffrey Woods gyilkos volt.

És Liu Woods is.