Az a bizonyos érzés, mikor egy pillanatra elhiszed, hogy lehet valami, hogy talán lehetne ő is aki fényt hozna abba a hihetetlenül borzalmas életedbe, felejthetetlen. De miután ez véget ér és elkezd a ködfelhő eltünedezni körülötted, csak még rosszabb lesz. Rosszabb mint előtte, de mi újra és újra beleesünk ilyen hibákba. Bele esünk, mert az a pár perc boldogság megéri a szenvedést, bele esünk mert reménykedünk.
És mint tudni lehet a remény hal meg utoljára.
Annyira elhittem, hogy ő lesz az.
KAMU SEDANG MEMBACA
Röpke gondolatok
ChickLitIdézetek tőlem nektek. Sajátok és szerzettek. Saját gondolatoknál szerzői jog fenttartva. (c) - ianismyeverything, 2017