Old Magcon and me

Part 4

Az éjjel remekül aludtam. Meg voltam elégedve az estémmel, és még jobban örültem, hogy megismerhetem a srácokat közelebbről. Nem hiszem, hogy minden "firkásznak" megnyílnának, sőt még fel is ajánlják, hogy akkor csináljuk mikor több időnk van rá. Pozitív csalódás voltak számomra. Na mindegy is. Kipihenten ébredtem 8 óra tájékán. Mivel nem tudtam mikor jönnek a fiúk, úgy voltam vele, hogy jobb időben megcsinálni mindent és aztán még lustizhatok még. Tehát kikeltem az ágyból, azt bevetettem, majd a gardrób felé vettem az irányt. Találomra kikaptam egy pólót és farmert, gyorsan felkaptam és lefele vettem az irányt, mivel reggeliznem is kéne. Miközben készítettem a reggelimet, úgy döntöttem készítek a fiúknak is palacsintát, leszek ilyen jó fej. Miközben sültek, csörgött a telefonom.

- Igen tessék, Soraya Domínguez vagyok.- szóltam bele hivatalosan.

- Jó reggelt Senorita Domínguez, Matthew Espinosa vagyok a Magcon fiú banda egyik tagja. Zavarhatom pár percre?- hát ez hülye. De komolyan, olyan hihető volt, hogy ha nem ismerném még el is hinném, hogy komolyan mondja.

- Szia Matt. Bocsika a stílusért, de nem tudtam, hogy a te számod.- nevettem fel kínosan.- De zavarhatsz nyugodtan.- mosolyogtam, amit az éteren keresztül nem láthatott.

- Na szóval, az lenne a kérdés, hogy mikor mehetünk megejteni azt az interjút?- kérdezte.

- Amikor nektek jó. Én itthon vagyok, de szerintem gyertek minél hamarabb, mert a kaja kihűl.- húztam mosolyra a számat.

- Milyen kaja?- tudakolta kíváncsian.

- Ha megjöttetek megtudjátok.- nevettem.

-Igyekszünk. Szia.- tette le.

Király. Nem sokára jönnek a fiúk, ezért megterítettem 10 főre. Kiraktam az asztalra a palacsintákat, valamint hozzá a kakaót, a lekvárt, nutellát és a túrót. Majd mindenki eldönti milyet eszik. Nem telt el 15 perc már a csengő jelezte, hogy bizony megérkeztek a sztárocskák. Siettem ajtót nyitni nekik, ne álljanak odakint, kitudja hány rajongójuk mászkál az utcán. Amint beléptek lepakolták magukról a cókmókjuk és a nappali felé vezettem őket.

- Nem akarok pofátlan lenni, de kié az a pofás kis porsche a feljárón?- nézett rám nagy szemekkel Cameron.

- Az enyém.- húztam ki magam büszkén. Mindannyian kimeresztett szemekkel néztek rám.

- El kell vinned egy körre.- nyögte ki Shawn.

- Mire gondolsz?- néztem rá pajkosan. Oké, lehet kicsit perverz vagyok, de mentségemre nem tudom kontrollálni.

- Azt a pajzán gondolatot.- nevetett fel elsőként Gilinsky. Őt követték a többiek, de mintha Shawn kicsit zavarba is jött volna, de csak egy másodperc lehetett, mert perverz mosoly jelent meg a szája sarkában.

- Elsősorban a kocsira, de a másikban is benne lennék.

- Haver, nem vagy kispályás.- bólintottam elismerően.

- De te sem.- felelték kórusban a fiúk.

- Oké, igazatok van, de nem tehetek róla, magától jön. De ne ilyenekről beszéljünk, gyertek csináltam reggelit, már ha éhesek vagytok.- mentem a konyha felé. Mire odaértem a fiúk már az asztalnál ültek. Ezt mégis, hogy csinálták. - hű ti aztán éhesek lehettek.- nevettem fel hitetlenül.

- Még jó, de gyere te is, mert nem marad, és a végén ilyen vékony maradsz.- paskolta meg maga mellett a széket Jhonson.

- Jó jó, jövök, de nekem elég 3 is.- vettem a tányéromra. Az étkezés hangosan telt és a fiúk hülyeségeit hallgattam, amibe előszeretettel vontak be engem is. A kaját befejezve a nappaliba küldtem a fiúkat, míg elmosogatok. Felajánlották, hogy segítenek, de ismerve őket, inkább vissza utasítottam. Már majdnem végeztem, mikor valaki megállt mellettem velem szemben. Ez a valaki pedig Nash volt.

- Na mond mit hova rakjak?- meg sem kérdezte, hogy segítsen- e, már pakolta is őket. 

- Köszönöm.- néztem rá, miután végeztünk.

- Ugyan, a finom reggeliért cserébe szó nélkül.- puszilt meg. Ezután ketten mentünk vissza a nappaliba, ahol a fiúk már meg is találták a playstation- omat. Leállították, és kezdetét vehette az interjú...

To be continue... :)

Na hello, itt is van az új rész. Remélem tetszett. Puszika ;)