Old Magcon and me

Part 3

Sziasztok! Egy nap két rész. Húha. Mivel nagyon unatkozok, így hoztam még egy részt.

Jó olvasást!

Puszi <3

Tehát utolsóként léptem be és szembe kerültem a fiúkkal.

- Sziasztok.- köszönök magabiztosan. Az évek során meg edzőttem, így nem jövök zavarba pár félmeztelen pasi láttán sem.

- Szia.- köszöntek sorban. - Mi a neved?- jött a kérdés Matt-től.

- Soraya vagyok.- mosolyogva mutatkoztam be.

- Nem egy hétköznapi név, de nagyon szép.- villantott egy csibészes vigyort.

- Valóban, talán azért, mert nem vagyok amerikai.- nevettem fel jóízűen.

- Óh, valóban?- nézett fel Aaron is hátulról a kanapéról.- Honnan jöttél?

- Spanyolország.- adtam választ kérdésére.

- Az sem itt van. És hogy hogy itt vagy? Ha szabad kérdeznem.- érdeklődött kedvesen.

- Három éve költöztem ide, mivel elnyertem egy írói tanfolyamot itt Los Angelesben.

-Szóval írsz. És olvashattunk már valamit tőled?- kérdezte Cameron.

- Még nem. Jelenleg próbálgatom a szárnyaimat, melyik műfaj is nekem való.

- És jelenleg mivel foglalkozol?- érdeklődtek. Úgy látszik tényleg érdekli őket a dolog.

- Internetes blogot vezetek, amin hírességekkel foglalkozok. Eljárok a koncertjükre, majd utána interjút készítek velük, amit otthon megfogalmazok szépen, és visszaküldöm az érintetteknek ellenőrzésre, és utána posztolom csak, hogy ne legyen benne semmi olyan, amit nem szeretnének viszont látni a neten.- részleteztem a foglalkozásom.- És szeretnék veletek is készíteni, mert már rágják a fülem az olvasóim, hogy készítsek veletek is.- nevettem fel kínosan.

- Szóval te nem vagy olyan, mint a legtöbb újságíró, bulvár pletykára éhes firkász?- fürkészett mindegyik.

- Nem. Mélységesen elítélem azt, aki jogtalanul vájkál mások életében, mintha annyira különbözne bárki mástól. De abba nem gondolnak bele, ha róla kerülne ki olyan cikk, amiben a magánéletét boncolgatják, mennyire rosszul érintené.

- Nagyon bölcs meglátás. Tök szimpi a hozzáállásod. Nekem semmi kivetni valóm nincs az interjú ellen.- egyezik bele Nash egyből. A többiek pedig bőszen bólogatnak, hogy nekik sincs ellenükre.

- Mi lenne ha holnap csinálnánk meg, több időnk lenne, meg szerintem kötetlenebbül tudnánk beszélgetni.- tanácsolta Carter.

- Nekem megfelel.- mentem bele, mert tudtam, hogy igazuk van és ők is kipihentebbek lesznek.

- Na és Kedves Sora, hol találkozzunk?- vigyorgott Cameron. Régen hívtak már így. Utoljára a bátyámtól hallottam múlt hónapban.

- Mivel én egyedül lakom egy hatalmas házban jobbnak látom ha ott ejtjük meg a bájos csevejt egymással.- vigyorogtam mint egy idióta.

- Remélem nem akarod megmutatni nekünk milyen szobáid vannak abban a hatalmas házban.-  nézett rám Carter sunyi mosollyal.

- Hát tudod van egy két szórakozási lehetőség. Ráadásul a szobák hangszigeteltek és dupla üvegű ablakok vannak.- tetettem gondolkodást.

- Oh- játszott meglepődöttet Tay.- el sem tudom képzelni mikre nem jó ha hangszigetelt a szobád. Egy biztos a szomszédaid örülhetnek neki.- fene azt a mindent tudó mosolyát. Ráadásul azt hitte, hogy zavarba hozhat. De cuki. De engem nem ilyen fából faragtak.

- Oh, édesem csak nem zavarba akartál hozni a kétértelmű megjegyzéseddel?- mosolyogtam negédesen.

- Ami azt illeti meglehet, hogy erre mentem, de ahogy látom nem jött össze.- vágott csalódott fejet.

- Nehéz engem zavarba hozni, de örüljön a fejének az akinek sikerül.- nevettem fel őszintén.

- Azt hiszem mi jóban leszünk. Van benned elég sok temperamentum, ami valószínűleg a származásodból ered, de nagyon illik hozzád.- húzott magához Matt.

- És is így gondolom Matt.- öleltem vissza nevetve.

- Nagy ölelés!- kiáltotta valamelyik, nagyokos és már csak arra eszméltem fel, hogy a kis csapat közepén vagyok körülöttem egy csapatnyi pasival. Elgondolkodtam vajon mennyi lány lenne most a helyemben. Ölelkezésünket egy kopogás zavarta meg, majd az illető is belépett rajta.

- Ne haragudjatok, hogy zavarok, de a fiúknak lassan menniük kéne haza,hiszen hosszú turné volt és megérdemlik a pihenést.- mondta kedvesen, gondolom a fiúk menedzsere.

- Persze,hogy megérdemlik, hisz kitettek magukért, bár azt el kell mondanom egy élmény volt nézni őket a színpadon és beszélni velük. Egyébként Soraya Domínguez vagyok, egy internetes blogger, aki szeretne a fiúkkal egy interjút készíteni. Esetleg nem lenne probléma?- udvariaskodtam.

- Ha a fiúk benne vannak és megbíznak magában tőlem nincs akadálya.- mosolygott kedvesen.

- Köszönöm. Egyébként tényleg ideje menni, mert későre jár. Nagyon örültem a találkozásnak- fogtam kezet a menedzserrel- ti pedig fiúk legyetek jók és értekezünk mikor gyertek. Jó éjszakát kívánok mindenkinek és további jó szórakozást.- búcsúzóul megöleltem a fiúkat és az ajtó felé vettem az irányt. Kint a parkolóban becsüccsentem a kocsiba, gyújtást adtam és meg sem álltam a lakásomig. Otthon gyorsan lezuhanyoztam és bevágtam magam az ágyba.