Love, Steph

You know where you are?

1985. Július 19.
d.e 11:56
LA, West Hollywood

Hánynom kell. Az első gondolatom, amikor kipattantak a szemeim. Axl melett feküdtem, egy teljesen ismeretlen környezetben. Fogalmam sem volt hol vagyok, de megkellet találnom a mosdót. Át haladtam a szobán, és egy kisebb nappaliba értem. A helység másik végén egy ajtót láttam. Éppen időben értem be, a wc fölé hajólva, ki is jött belőlem a gyomrom tartalma. Feltápászkodtam a földről, és a tükör elé álltam. Nem volt éppen a legtisztább, de még igy is megtudtam állapitani, hogy borzasztóan nézek ki. Hajam kócosan, elkenődött szemfestékem darabjai pedig az arcomon területek szét, ráadásul a hányás miatt még be is könnyeztem. Kilépve a mosdóból kicsit körbe néztem. Egy apró nappali, összekötve egy pici konyhával. A bejárati ajtó, és két szoba egymás melett. Az egyik emberek nélkül, a másik tele punkokkal. A földön Duff, tőle nem sokkal arrébb Slash, egy félig üres whiskys üveggel. Ennek élete minden pillanatában van valami pia a kezében? Elviszem őt, és egy üveg whiskyt Las Vegasba, és össze adom őket, esküszöm. Izzy és Abbye pedig egy szakadt kanapén feküdtek. Steven az egyetlen akit nem láttam sehol. A szobából egy erkély nyílott. A friss levegő jólesően járta át tüdőmet. A nap ezer ágra sütött, az emberek pedig az utcán rohantak, és kocsisok dudáltak egymásnak, mint az idióták. Dél körül járhat. Szerencsémre péntekenként szabad vagyok, különben már a második napomon jól elkéstem volna.
-Mivan hercegnő, megártott a tegnap éjszaka?- lépett mellém Duff.
-Kussolj- vertem vállba nevetve.-Neked nem kéne dolgoznod?
-De,kell. Csak háromra megyek,én váltom le Melaniet- mondta, közben meggyújtott egy cigit.
Egyetértően bólintva, követve példáját, én is ezt tettem.
-Jól összeragadtatok Axlel az éjszaka.
-Miért, mi történt? Nem emlékszem nagyon semmire.
-El sem lehetett titeket mozdítani egymás mellől. Egész éjjel egymás seggében voltatok.
-Tudod, sokat jelent nekem Axl. Már vagy tiz éve ismerem. Legjobb barátok voltunk, vagy tizenegy éves korom óta-mondtam nevetve, hiszen előjöttek a régi emlékek.
Rengeteg mindent átéltem melette, jót és rosszat egyaránt. De talán pont ez az, ami miatt olyan szoros kötelék volt köztünk. Talán egy kicsit ellazult ez a kötél, de idővel majd újra megerősödik.
-Duff..?
Hümmögve fordult felém.
-Hol a faszban vagyunk?
-A srácokkal ez a lakásunk. Általában mindannyian itt vagyunk, kivéve ha nem egy csajnal töltjük az éjszakát-magyarázta.
Akkor valószínű Steven ezért nincs sehol jelenleg. Valószínű annál a csajnal van, akit az éjszaka fölszedett. Valami ribanc...khm talán Hannah?
-Nem túl nagy, de most többre nem futja. Úgyhogy itt tengetjük a napokat.
-Aranyos-vontam meg vállaim.
-Aranyos?-nevetett.-Egy komoly pasi lakás nem lehet aranyos. Ráadásul öt pasi lakja. Ez minden, csak nem aranyos. Főleg nem éjszakánként-kacsintott rám.
-Köszi, a részleteket most inkább kihagyom, ha nem banod.
-Pedig van pár érdekes sztorim. Például mikor Slash, felakart egy üveg whiskyt dugni a csaj...-kezdett bele.
-Duff! Jézusom most hagyd abba-nevettem fel.
-Az tényleg állati volt. Slash valami fergeteges idióta volt aznap éjszaka-jött ki ásítozva Axl.
-Csak ne folytassátok kérlek. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy megtudjam mi történt. Többet ne, kérlek-ráztam meg a fejem.
Mivel Duff és Axl, folytatták az idióta sztorik mesélését, és hangosan nevetgéltek, ezért Izzy, vele együtt Abbye, aztán később Slash is ébredezni kezdett. A göndör szedelegve, elég instabilan tette meg első pár lépését, de az üveg whiskyt elmozdíthatatlanul szorongatta a kezében.
-Srácok, én nagyon kiütöttem magam  -nyavajgott Slash.
-Mikor nem, haver-nevetett fel Axl.
Mindannyian próbáltunk rájönni a múlt éjszaka rejtelmeire, amit nagyjából csak Duff tudott elmesélni. Ő volt a viszonylag "józan" közöttünk. Egyre fájdalmasabb, és fájdalmasabb dolgok jöttek ki a száján, amit próbáltunk kiheverni. Kiderült, hogy Slash könyökein levő horzsolások, azért vannak, mert felvette egy kis hisztis öt éves picsa formáját, és ugy kellet végig húzni a Sunseten, mert nem akart megmozdulni. Nem is igazán tudott, a tegnapi állapotát nézve. Röhögve veséztük ki, milyen borzalmasan is nézünk ki mindannyian, majd nagyjából össze kaptuk magunkat és elindultunk. Duff melóba, Izzy elment Abbyvel, Axl pedig ugy döntött haza kísér.
Az utunk nagyobb része csendben telt, kivéve mikor fel nevettünk egy-egy felvillanó emlék esetén az éjszakáról. Bármennyire is meglepő, valamiért jobban megnyugtatott Axl szimpla jelenléte. Egy szót sem kellett szólnia, mégis élveztem a közelségét.
-Holnap lesz egy koncertünk. Gyere el velünk, örülnék ha ott lennél. És biztos vagyok benne, hogy a fiúk is-mondta Axl mikor felértünk hozzám.
Beleeggyezve mosolyogtam, és bolintottam.
-Gyere át előtte hozzánk.
-Mikorra mehetek?
-Ötre várunk.
Ismét bólintva jeleztem, hogy megértettem.
-Akkor ötre ott leszek.
Mosolyra húzta ajkait, majd elindult.
-Üdv a dzsungelben, üdv Los Angelesben, szívem!-kiabált még egyet hátra, majd már nem is láttam.