Love, Steph

Prológus

1985.Július 18.
d.e 8:14
LA,West Hollywood

Nyöszörgéssel húztam fejemre a párnámat,amit az utcáról beszűrődő hangos kocsi dudálás váltott ki. Sóhajtozva ültem fel az ágyamra,majd néztem körbe szobámban. Káosz. Ezzel tudnám jellemezni apró kis lakásom,-amire inkább a lyuk a megfelelő szó- állapotát. De teljesen megfelel számomra.Bőröndjeim a földön, némelyik nyitva hever, mivel valami ruha után kutattam este.Néhany lemezem, és kisebb-nagyobb kacatjaim a földön térülnek el. Neki fogtam én a kicsomagolásnak, de túl fáradt voltam, igy inkább az alvás mellett döntöttem.Tegnap nagyjábol este kilenc körül érkeztem. Első reggelem a lakásomban. Miért vagyok én itt? Nem túl hosszú sztori. A szüleim végtelen veszekedését, a bátyám folyamatos szekálását felém, meg persze az egyedüllétet megelégelve, eljöttem otthonról. Barátaim nem igazán voltak akikre számíthattam volna,kivéve Abbeyt, de sajnos távol voltunk egymástól, egészen idáig. Tőle szereztem ezt a lakást. Nyugtatgatva engem, vagy ezerszer elmondta, hogy nem kell fizetnem neki, majd egyszer valahogyan meghálálom. Csak a rezsire, meg kajára kell költenem. Felkaptam a földön heverő dzsekim. A zsebében húsz dolcsi,és egy félig üres Marlboros doboz lapult egy öngyújtóval. Ki is kaptam egy szálat, és félig nyitott szemekkel kibaktattam az erkélyre. Ajkaim köze szorítva a halálos tárgyat, meggyújtottam és jókorát szívtam bele. Szakadozottan fújtam ki a füstöt, megtelt tüdőmből. A nap már sütött, az utcát sétáló,vagyis inkább rohanó emberek töltötték fel. A falon kattogó órára néztem. 8:21.
-Bassza meg!- szitkozódva nyomtam el cigimet és rohantam be a lakásba.
Kilencre a kibaszott munkahelyemen kell lennem. Abbye ígérete szerint,8:30kor pedig az ajtóm előtt lesz. Fasza. Fürdőmbe igyekezve, a tükörbe nézve, fintorogva tettem be kezeimet a csap alá, és nyomtam oda arcomhoz. Úgy éreztem magam,mint a mosott szar, de valahogy hasonlóan néztem is ki.A hideg víz jólesően frissített fel. Szemeimet feketén kihúzva,hajamat pedig égig meredező tupirral hagytam ott a fürdőt. Bőröndjeim felé vánszorogtam, majd egy kezembe akadó fekete Led Zeppelin-es felsőbe bújtam. Ajtón való dübörgés szakított félbe. Az órára pillantottam. 8:34.
-Késtél ribanc- nyitottam ki az ajtót Abbyenek gúnyos vigyorral az arcomom.
Fekete haja hasonlóan állt mint nekem, szemei valamivel erősebben voltak kihúzva az enyémnél.Egy fehér leszaggatott ujjú felsőben,fekete rövidnadrágban, és túl használt tornacipőben toporgott előttem.
-Engedj már be. Elkell mennem a klotyóra-lökött egyet vállamon,majd azzal a lendülettel beslisszolt az ajtómon,és egy hangos ajtócsapódással nyugtázta mosdóba való érkezését.
Vigyorogva ráztam meg a fejem,és újra kutatásnak eredtem valami nadrág után. Ki is halásztam egy fekete szaggatott csőfarmert.
-Örülj, hogy kocsival vagyok, különben még az első munkanapodról is elkésnél-csattant fel Abbye,miközben le vágódott a kanapéra és rágyújtott.
Nadrágomba belebújva, a tornacipő keresésére indultam,ami a dohányzó asztal alatt hevert.
-Indulhatunk-fordultam oda Abbyehez,miközben féllábon ugrálva vettem fel tornacipőm másik felét.
Elnyomta a dohányzó asztalon levő hamutálcán az elfogyott cigijét,majd felpattanva ajtómhoz sietett. Felkaptam a szintén agyonhasznált,és imádott dzsekimet, majd lakáskulcsomat. Kitépve az ajtót,majd becsapva magam mögött, bezártam.Hangosan lecaplatva a lépcsőházban, Abbye régi kis autójához siettünk.Megkerülve a kocsit, bepattantam az anyósülésre. Az autó elindult, és a rádióból felcsendült egy Kiss szám, a rádió felé nyúlva hangosítottam rajta. Abbye mosolyogva kezdte el ordítva énekelni  a számot.
-Kérsz?- nyújtotta felém az előbb meggyújtott spanglit.
Még csak tizenkilenc volt,de tudta hogyan kell élni. Los Angelest feltehetően már úgy ismeri mint a tenyerét. Apja elhagyta őket, az anyja pedig egy lecsúszott, alkoholista, és narkós ribanc lett. Abbye mindössze tizenhét éves volt,mikor megelégelve az egészet, eljött otthonról, természetesen ezzel engem is ott hagyva.És most itt van.Két évvel később, én is mellette.
Más barátaim is hagytak magamra, még Abbye előtt. Ő lépett le utoljára. Azóta más igazi barátaim nem is voltak. A napjaimat általában egyedül töltöttem, és anyámék marakodását hallgattam,vagy éppen a belőtt bátyámmal vesztem össze. Csak két  évvel idősebb nálam, mégis teljesen agyament, és erőszakos. Nem egyszer kapták már el a zsaruk közterületi rongálásért,drog terjesztésért, vagy mert éppen megverte az egyik nőjét. De valahogyan mindig megúszta az egészet.
-Huhuu.....Steph....STEPHANIE!-szólongatott Abbye,mire egy apró fejrázás után felé fordúltam-Kérsz?-ismételte meg kérdését.
-Első napomon beszívva? Te sem gondolod hogy ez szerencsés-fordúltam hozzá nevetve.
-Szivi, én is igy kezdtem az első napom- majd egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét-Meg úgy kb...minden napomat-tört ki nevetésben,mire kikaptam kezéből a cigit.
Beleszívva egy hatalmasat, testemet kellemes bizsergés járta át,majd lassan kifújtam.
-Izgulsz?-nézett rám,miközben kivette kezemből a felé nyújtott spanglit.
-Nem igazán-vetettem oda neki,miközben leállt az autóval, és ki szálltam.
Egy lemezbolt előtt álltunk. Nagyjából tíz percet kocsikázhattunk a lakásomtól idáig.
-Háromkor jövök érted. Jó legyél-szólt utánam Abbye miközben már elindúlt autójával.
Nevetve megráztam a fejemet, és beléptem az ajtón.