Just Friends {+18} (✔+📖)

1.

Kiskorom óta ismertem Samet legjobb barátok voltunk, de a családommal elköltöztünk, mikor tizenhat voltam. Emlékszem, még mielőtt elköltöztünk volna Samnek, nagyon tetszett egy lány, csak nekem mondta el, hogy mit érez a lány iránt és segítettem neki, hogy összejöjjenek. A sulibálokra, mindig együtt mentünk, sokszor hallgattuk, hogy biztos van köztünk valami, de ez nem kavart bele a barátságunkba. Mikor elköltöztünk, ő volt az utolsó ember, aki látott abban a városban, a régi életemből. Mindennap beszéltünk, órákig videóhívásoztunk, de egy idő után, már nem volt időnk egymásra, ő együtt volt azzal a lánnyal, nekem is jöttek a fiú gondok, aztán ott volt a tanulás, nekem az edzések, neki a zenélés, minden közbe szólt, de nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá.
Már évek teltek el, leérettségíztem, elköltöztem otthonról és egyetemre járok.

***

-Szia Kathie!-Léptem be az ajtón, barátnőmhöz.
-Ah, szia Hannah!-Ölelt meg.-Képzelt, kaptál valami csomagot, egy fiútól.
-Ugyan kitől?-Néztem rá cinikusan.
-Valamilyen Samtől. Ki az? Egy újabb hódoló?-Kérdezte nevetve, de nekem elakadt a lélegzetem.
-Azt mondtad, hogy Sam?-Kaptam észbe.
-Igen, azt. Ott a csomag, nézd meg.-Biccentett az asztalon lévő boríték felé.
Kinyitottam a borítékot és elkezdtem olvasni a levelét:

Szia Hannah!
Tudom, hogy ezer éve nem beszéltünk, nem telik el nap, hogy ne gondolnék rád, hiányzol, tudod? Te meg a hülye kérdéseid és a folyamatos aggódásod. De gondoltam szólok, hogy holnap érkezek a városba és egy osztályba fogunk járni, remélem, minden olyan lesz, mint régen, mert rettenetesen hiányzik az az idő. Hát, ennyi lenne, holnap találkozunk. Szia!

Belőlem, csak egy hisztérikus nevetés fakadt ki.
-Mi az? Elmondanád, hogy miről van szó?-Lépett mellém Kathie.
-A legjobb barátom volt, kétéves korunk óta ismertük egymást és holnaptól egy osztályba fogunk járni.-Fejtettem ki Kathienek.
-Nincs fiú és lány barátság, ügye tudod?-Nézett rám cinikusan.
-De, köztünk volt, de évek óta nem beszéltünk.
-Jó, mesélj róla.-Ültünk le a kanapéra.
-Nem tudok róla mit mesélni, mondom, hogy már évek óta nem beszéltünk.-Mondtam és elindultam a konyha felé, de Kathie nem hagyta annyiban.
-Akkor, csak, hogy milyen volt régen.-Könyörgött.
-Ahj....oké. Hihetetlenül makacs vagy!-Mondtam mosolyogva, miközben összedobtam magamnak egy kakaót, majd visszaültem Kathie mellé.
-Tudom!-Bökött meg könyökével, mosolyogva.-Na, hallgatlak.
-Hát, sosem volt, jó gyerek.-Nevettem el magam.-Mindig bajba sodortuk egymást. Oviban, mindig elmentük arra a részre, ahova nem lehetett. Átmásztunk egymáshoz délutánonként, együtt álmodoztunk, elmondtuk a legmélyebb titkainkat is egymásnak. Suliban, órákon leveleztünk, mindig eltereltük egymás figyelmét és szivattuk a másikat. Amikor kamaszodtunk, beszöktünk egy roskadozó házba, ami tele volt graffitikkel és ott csináltunk képeket, ahonnan a rendőrök kergettek el, majd elbújtunk előlük egy sikátorba, hogy ne kapjanak el minket. Emlékszem, egyszer büntetést kaptunk, mert leveleztunk órán és véletlen fejbedobtuk a tanárt a galacsinnal, amin beszélgettünk. Azon a napon, mondta el, hogy bejön neki Amy az osztály legmenőbb lánya, én pedig elmondtam neki, hogy bejön Jack a menő fiú. Mire összehozztuk a másikat a kiszemeltjével.-Meséltem mosolyogva, ahogy eszembejutottak a régi emlékek.
-Tök hülyék vagytok!
-Most mért?-Néztem értetlenkedve Kathiere.
-Komolyan összehoztátok a másikat, valakivel, aki meg se érdemelte?-Bukott ki belőle.-Nem láttok a szemetektől?
-Kathie, csak barátok voltunk! Most meg...évek teltek el.-Mondtam egy mély sóhaj kíséretében.
-Akkor sincs fiú-lány barátság.-Rázta meg a fejét Kathie.
-Látod, hogy köztünk is volt, van.
-Egyikőtök többet érez, vagy érzett, vagy többet fog érezni!-Jelentette ki, majd kisétált a konyhába, összedobni magának valami nassolni valót.
Csak néztem magam elé és megpróbáltam elképzelni, hogy mi lesz, ha Sam holnaptól az osztálytársam lesz, de egyszerű nem ment, olyan távolinak tűnt ez az egész, úgyhogy inkább eltereltem a témát.
-Na, de mesélj te valamit! Mi volt ma?-Kérdeztem a konyhában sürgő-forgó Kathietől.
-Ah, csak a szokásos, unalmas órák, lassan múló, felesleges szünetek.
-Felesleges szünetek?-Néztem rá felhúzott szemöldökkel.-Ezt nem veszem be! Mi történt?
-Semmi.-Mondta, de elhúzta száját és ebből tudtam, hogy kamuzik.
-Kathie?!-Szóltam rá.
-Ahj! Jó!-Nézett fel a plafonra, majd vissza a tányérjára.-Samantha Bennel beszélt és...ah....mi van, ha Ben egyáltalán nem érez irántam semmit?
-Ezt felejtsd el! Tudod, hogy Samantha nem tenné ezt veled, ráadásul tudod, hogy Ben és Samantha nagyon jóban vannak.
-Igen, de...-Kopogás szakította félbe Kathiet.-Bújj be!-Szólt oda, mire Samantha lépett be az ajtón.
-Sziasztok!-Köszönt Samantha és megölelte Kathiet, majd engem.
-Tessék, akkor kérdezzük meg.-Néztem Kathiere, majd Samantha felé fordultam.
-Hannah! Ne!-Szólt rám Kathie.
-Valami baj van?-Kérdezte Samantha és tekintete kettnk közt cikázott.
-Nem, semmi.-Előzött be Kathie.
-Kathie ma látta, hogy Bennel beszéltél és fél, hogy Ben esetleg összeszűri a levet veled.-Utaltam finoman Samanthanak.
-Ne hülyéskedj Kathie! Sosem tenném ezt veled! Se Hannahval! Tudom, mit érzel Ben iránt.-Ölelt át minket Samantha.-Ti vagytok a legjobb barátnőim.
Leültünk a kanapéra és csak néztünk egymásra. Samantha a karkötőjét birizgálta, ebből tudtam, hogy valami nem oké.
-Na jó! Samantha, mi történt, mi a baj?-Kérdeztem.
-Miből gondolod, hogy bármi baj van?-Nézett fel rám.
-Mindig a karkötődet cseszteted, ha baj van.-Mondtam, a kezét nézve.
-Christian.-Nézett fel dühösen.
-Mi történt?-Kapta fel a fejét Kathie.
-Ah, semmi. Csak ügye beszélgettem Bennel, mire odajött, hogy, idézem, "Mi van drága megállapodsz?" mondtam neki, hogy csak beszélgetek egy barátommal, mire odahajolt a fülemhez és azt suttogta "Én várok.".-Utánozta Christian hangját, amit nem bírtam ki mosolygás nélkül.
-Ügye tudod, hogy bejössz neki?-Kérdezte Kathie.
-Christian egy seggfej.-Jelentette ki Samantha.
-Egy seggfej, szőkés-barna hajjal, olyan kék szemekkel, hogy belehalsz és olyan stílussal, hogy csak álmodban találsz mégegy ilyet.-Böktem meg Samanthat, mire elmosolyodott.
-Nem ér így érvelni.-Mondta, miközben visszabökött.-És, veled mi van?
-Semmi. Tudod, továbbra sincs életem.-Mosolyodtam el, mire megvető pillantásokat kaptam.
-Hannah egy " régi barátja"-hangsúlyozta ki-idejön.
-Kathie!-Szóltam rá.
-Hannah!-Utánzott, majd kinyújtotta a nyelvét.
-Ki ez a régi barát?-Nézett rám felhúzott szemöldökkel Samantha.
-Sam Hennig.-Kezdtem.
Elmondtam megint, a sztorinkat Sammel és felolvastam a levelet, amit írt nekem, miszerint holnaptól az osztályomba fog járni.
-Erre nem is tudom mit mondjak.-Döbbent le a levél hallatán Samantha.-De, mégis tudom. Ugye tudod, hogy nincs fiú-lány barátság?-Emelte fel szemöldökét.
-De, köztünk az volt.-Mosolyogtam magamelé.

Ezután betettük a Dirty Dancing című filmet és azt néztük. Úgy vigyorogtam, mint a tejbetök és barátnőim meg is tudakolták az okát.
-Az egyik angolórán, még gimiben, az utolsó ottani évemben, Tabuztunk és fiúk a lányok ellen csapatokkal. Nyilván Sammel egymás agyát húztuk és folyton versengtünk, így ebben is.-Kezdtem a sztorit.-Az egyik fiú osztálytársunk kihúzta a Dirty Dancing-et és nem tudta mi az. Elkezdte mondani, hogy csúnya tánc, amit a lányok este csinálnak. Persze a fiúk nem találták ki és lejárt az idő. Amikor megtudtuk, mi volt az, mi lányok kiakadtunk, hogy egyik fiú se ismeri a Dirty Dancing-et. Sam azzal huzta az agyam, hogy nincs az a pénz, amiért megnézné azt a filmet és mindig mikor ment a TVben, egymásra írtunk, hogy megy, mire ő másnap megjegyezte, hogy direkt eltette. Közöltem vele, hogy egyszer akkor is megnézetem vele, sőt, elötte elviszem shoppingolni, aztán megnézzük és ha kell, kikötöm egy székhez, hogy végignézze.-Mondtam mosolyogva, majd figyeltem tovább a film eseményeit.

Mikor vége lett a filmnek, együtt megírtuk a házikat.
-Na jó, ideje mennem!-Ölelte meg Kathiet Samantha.-Holnap találkozunk a suliban!-Ölelt át engem is, majd kiment az ajtón.
-Csak nem izgulsz a holnap miatt?-Bökött meg Kathie mosolyogva.
-Nem, csak fura belegondolni, hogy megint osztálytársak leszünk.-Mondtam, miközben bepakoltam a holnapi cuccom a táskámba.
Kathie nem mondott semmit, csak egy önelégült mosollyal felment az emeletre.
Én még elmosogattam, elpakoltam az ott hagyott cuccokat, majd felmentem, lezuhanyoztam, fogatmostam, megfésülködtem és írtam egy üzenetet a szüleimnek, hogy ma nem tudunk beszélni, mert ahhoz túl fáradt vagyok, de ígérem, hogy holnap beszélünk.

***

Reggel gyorsan elkészültem és bementem suliba. Vártam, hogy bejöjjön a tanár és bejelentse, hogy új osztálytársunk van, de nem jött a hír. A nap lassan és unalmasan telt és természetesen elkezdett szakadni az eső utolsó órára.

Mikor kicsöngettek, hazarohantam. Hiába volt kabát rajtam, fehér pólóm teljesen átázott, mire hazaértem. Kathie egy órával elöbb végzett, de Bennel elmentek valahova, így úgy készültem, hogy hazaérek, lazítok egy kicsit, aztán megyek edzésre.
Mikor beléptem a házba, a számításaimat keresztülhúzta a nappalinkban álló fiú látványa.
-Segíthetek?-Kérdeztem rémülten, mikor felfogtam, hogy egy vadidegen áll a házunkban.-Helló! Idegen!-Szóltam neki mégegyszer, mire felémfordult.
Kékes-zöld, szinte szürke szemei boldogan csillogtak, tökéletes arany tincsei vizesen lapultak le, ázott fehérpólóján izmos hasa rajzolódott át. Elmosolyodott és szemében némi csibészséget figyeltem meg. Elindult felém, majd megölelt.
-Annyira hiányoztál!-Mondta.
Öleléséből rögtön felismertem, csak ő ölelt ennyire öszintén és szorosan Sam.