Reggel, mikor kinyitottam a szemem, Sam még aludt, elmosolyodtam. Sosem mondtam férfire, vagy fiúra, hogy gyönyörű, de ahogy Sam aludt, a ráncai kisimultak, mellkasa lassan emelkedett, majd mélyedt, ahogy egyenletesen lélegzett, az volt, gyönyörű. Kezeink még mindig össze voltak fonódva. Nap sugarai finoman szöktek be az ablakon, megvilágítva Sam arcát.
Pár perc elteltével, Sam mosolyogva nyitotta ki a szemét.
-Jó reggelt Törpi.
-Jó reggelt.-Néztem a szemébe.
-Hogy aludtál?
-Nem voltak rémálmaim.
-Hát, nekem se lenne, ha lány lennék és egy ilyen fiú feküdne mellettem.
-Istenem, hihetetlen vagy.-Nevettem el magam.
-És megint.-Nevetett ő is.-Lehet újra kezdem a számolást.
-Számoltad, hogy hányszor mondom?
-Igen, számoltam, de megálltam úgy a kétszázadiknál.
-Ha, ha, ha.-Mondtam gúnyosan, de elnevettem magam.-Mennyi az idő?
-Kilenc.-Nézett a telefonja kijelzőjére.
-Ahj, Sammy és Kathie még vagy két órát aludni fognak. Megyek, sütök palacsintát reggelire.-Pattantam ki az ágyból.
-Segitek!-Indult el utánam.
-Te a konyhában? Abból katasztrófa lesz.-Néztem rá vissza mosolyogva.
-Most mért mondod?-Nevette el magát, majd belebújt a pólójába.
-Nem is értem.
-Én sem.-Nevetett újra és meglökött, mikor elment mellettem.-Istenem, Hannah, mért nem figyelsz?-Kacsintott rám.
Elmosolyodtam és éreztem, hogy elpirulok, majd elkezdtem rohanni és a hátára ugrottam. Levitt a lépcsőn, egyenesen a konyhába.
-Oké, tegyél le, mert megszakadsz.
-Jó vicc, húsz kiló vagy vasággyal együtt.-Dobott egyet rajtam, majd letett.
-Oké, kelleni fog, két tojás, 380 gramm liszt, egy csipet só, 2 deci buborékos ásványvíz, 1 liter tej és egy kevés olaj.-Tereltem a témát.
-Igen is főnökasszony.-Kacsintott, majd elkezdte keresni a cuccokat.
Végignézte az összes szekrényt, mire sikerült kipakolnia az összes hozzávalót. Elkezdtem kimérni az adagokat, míg Sam feltörte a két tojást.
-Öhm...Hannah, szerintem valamit elrontottam.-Nézett rám, mikor a tojás folyt végig a kezén.
Elnevettem magam.
-Ezt add ide, kidobom, te pedig mosd meg a kezed, addig én megcsinálom.-Hajítottam a kukába a tojáshéjat,majd töröltem le a pultot, majd elővettem mégegy tojást és feltörtem őket.-Mérd le légyszi addig a lisztet.
-Máris!-Törölte meg a kezét és lépett a púlthoz.
Kidobtam a tojáshéjakat és megmostam a kezem.
-Ez pont annyi.-Fordult felem és az arcomba fújt egy marék lisztet.
Először csak álltam, csukodt szemmel, majd elnevettem magam.
-Na jó, ezt visszakapod!-Nyultam a lisztért.
-Na gyere, találj el. Ja várj, kidobóban is folyton kikaptatok!-Jekentek meg a gödröcskéi.
-Na...nem...fuh.-Dadogtam, majd összekentem az arcát és a haját liszttel.
Elkezdtük egymást dobálni, de abbahagytuk, mikor motoszkálást hallottunk fentről.
-Azt hiszem jobb lesz, ha elkezdünk sütni.-Néztem lisztes arcára.
-Te sütsz, én megkenem a kész palacsintát.
-Oké, ott a nutella.-Mutattam a pult végébe.-Sammynek az a kedvence, meg Kathienek is.
-Meg neked is.-Nézett rám.
-Igen, de ez nem olyan fontos.-Kaptam el a tekintetem.
-Mikor szoksz már le arról, hogy mindenkit magadelé helyezel és nem törődsz magaddal?
-Tudod, hogy milyen vagyok, ez ösztönös, mint az, hogyha haspóló van rajtam, akkor takargatom magam, néha tudtomon kívűl.
-Erről is le kéne szoknod, mért takarod magad? Gyönyörű vagy és csinos.
-Ch, persze.-Fordultam el és elkezdtem sütni a palacsintákat.
Ezután nem szólaltunk meg, amíg meg nem dobtam a palacsintát, hogy megfordítsam a serpenyőben.
-Khm...felvágós...-Köhögte, mire ránéztem.
-Akarod te csinálni?
-Tudod, nem akarlak lepipálni.
-Jajj, csak nyugodtan.-Nyújtottam át a serpenyőt.
Elvette tőlem és elmosolyodott.
-Ez olyan könnyű lesz, mint nyerni kidobóban.
Már a folyékony tészta serpenyőbe öntése is nehézkesen sikeredett, de mikor meg kellett dobni, az egyszerűen káosz volt. Mikor megdobta a nyers tésztát, az először nem fordult át, utána rájött hogy kéne, de ekkor csak a fele esett a serpenyőbe és ahogy helyre akarta dobni, az a fejére esett.
-Igazad volt, mint a kidobó.-Szedtem le a fejéről a palcsintát.
-Haha.-Adta vissza a serpenyőt.-Jó, akkor süsd te.-Sétált a nutellához.-De szerintem jó voltam.
-Azt mindjárt gondoltam.Mikor végre kisütöttem az összes palacsintát, odaálltam segíteni neki, megkenni őket.
-Tiszta liszt vagy.-Nézett rám.
-Te is.
-Várj, van itt valami.
-Hol?
-Itt.-Kent rá az arcomra nutellát.
-Hé!-Nyúltam nevetve a csokifolthoz, majd rákentem.
-Jó reggelt!-Jött le Kathie és Sammy.-Itt meg mi történt?-Nézett körbe Kathie, majd ránk.-És veletek mi történt?
-Reggelit készítettünk.-Biccentettem a palacsinták felé.
-Igen, azt látom.-Mosolyodott el.-Mért vagytok egy merő liszt?
-Csak én bénáztam.-Szólalt meg előttem Sam.
-Majd feltakarítok, ne aggódj Kathie, inkább gyertek reggelizni.-Ültem az asztalhoz.
Kathie főzött kávét mindenkinek, majd leült mellém. Reggeli közben Sammy és Kathie folyamatosan Samet faggatták a múltról. Ha olyan téma volt, néha felnéztem, hogy ezt azért ne, de igazából nagyon jó volt visszaemlékezni.
Reggeli után, elmosogattam, majd elkezdtem eltakarítani a sütés után maradt csatamezőt.
-Hagy segítsek, elvégre, miattam lisztes minden.-Vette ki a kezemből a szivacsot Sam.-Nézd, tudom, hogy szarul esett az önbizalmas dolog, amit mondtam.
-Nem esett, megszoktam. Mindenki ezt hajtogatja.
-De akkor nem gondolod, hogy.....
-Nézd, Sam, pontosan tudod, mért nincs önbizalmam és mi volt az edzőmmel, ami a minimális önbizalmam is elvette, szóval nem kell emiatt szarul érezned magad, nem esett rosszul.
-Oké, de ezért se haragudj meg.-Mondta, majd mikor felémfordult, a szivacsból a vizet rámlocsolta.
-Ah...te....fuh....
-Mi vagyok? Hihetetlen?-Fogta meg a fülét, hogy nem hallja.
-Inkább idióta!-Nevettem és fogtam egy pohár vizet és leöntöttem vele.
-Hé, a pólóm!-Nevetett.
-A pólód? Nekem ez a pizsamám volt.
-Khm.-Köszörülte meg a torkát Sammy.-Arra gondoltunk Kathievel, hogy elmehetnénk korizni, majd megmutatni Samnek a várost.
-Ez jól hangzik, klassz.-Mosolygott rá Sammyre Sam.
-Akkor jobb lesz, ha felöltözünk, aztán mehetünk.-Mondtam és elindultam felfele.
Kifésültem a hajam, megmostam a fogam, szempillaspiráloztam, kiválasztottam egy hosszú, bélelt gatyát, egy vastag zoknit és egy pólót, egy vastag pulcsival.
-Ügye tudod, hogy csak korizni megyünk, nem Alaszkába.-Lépett be Sam, miközben vettem fel a felsőm.
-Ügye tudod, hogy rólam van szó?
-Igen, tudom.-Mosolyodott el.-Még úgy is fáztál, hogy ment a fűtés és a radiátor mellett ültél.
-Igen és ez mai napig így van.
Nem szólt semmit, ellökte magát a faltól és elindult magának ruhátválasztani.
Lementem, ahol Kathie és Sammy már az ajtóban álltak és izgatott pillantásokat vetettek felém.
-Na mi volt este?-Kérdezte Sammy.
-Öhm...aludtunk?!-Néztem rá.
-Ne már! Semmi akció?
-Értsétek már meg, hogy csak barátok vagyunk!
-Igen és én meg nem vagyok együtt Bennel.-Gúnyolódott Kathie.
-Istenem! Hahó! Just Friends!-Csaptam a combjaimra.
-Jó, hagyjuk. Hihetetlenül makacs vagy!-Adta fel Sammy.
-Tudom.-Mosolyodtam el.-De ha már Bennél tartunk.-Húztam fel a szemöldököm.-Ő nem jön velünk?
-Hát, igazából, de.....-Pirult el Kathie.-Christiannal várnak a koripályánál.
-Christiannal?-Fakadt ki Samantha.
-Igen Sammy, de ne aggódj, nem lesz....
-Kizárt, én nem megyek! Gyűlölöm őt!
-Kit kell gyűlölni?-Jelent meg mögöttem Sam.
-Senkit!-Vágtuk rá egyszerre Kathievel.
-Christiant.-Nézett fel Sammy.
-Nézd, Sammy.-Kezdte Sam.-Nem vagyok itt még egy napja sem. De ügye tudod, hogy a gyűlölet és a szerelem bár nagyon távoliak, mégis egy hajszál választja el őket egymástól?
-Milyen költői vagy.-Húztam fel a szemöldököm.
-Ugyan, ne növeld az egom.-Mosolyodott el Sam.-Na de a lényeg.-Fordult vissza Sammyhez.-Nem szabad gyűlölnöd, csak elrontja a kedved, ki kell zárnod minden rosszat az életedből, szard le.
-De Sam, te még nem ismered őt.
-Nem, de ma megismerem ezekszerint.
-Samnek igaza van.-Léptem Sammy elé.-Ha gáz van, szólj és lerendezem, oké?
-Oké.-Bólintott, majd mosolyt erőltetett magára.-Jó, de mire várunk már, menjünk.-Mondta, majd elindult kefelé.Igazából a város bemutatásból annyi lett, hogy felszálltunk arra a villamosra, ami körbevisz minket a városon és a kedvenc helyeinken, majd egyenesen a koripályához. Minden helyhez kommentáltunk valami ott történt poén, vagy drámát, vagy kisebb sztorit és ennyi.
***
-Szia Kicsim!-Csókolta meg Kathiet Ben, mikor megérkeztünk.
-Jolvan gerlepár, befejezhetitek.-Szólalt meg Sammy.
-Hagyd őket!-Böktem meg mosolyogva.
-Sziasztok!-Ölelt meg minket Ben.
-Áh, itt vagytok végre, ki a srác?-Jelent meg Christian.
-Biztos te vagy Christian, Sam vagyok.-Nyújtott kezet Sam.
-Én Ben.-Fogott kezet vele is.
-Srácok, ő itt az új osztálytársunk.-Mutattam be Samet.
-Új osztálytárs, állat.-Mosolyodott el Ben.
-Na igen, mondjuk jöhetett volna egy dögös csaj, bár azokból van e....
-Szerintem menjünk korizni!-Szakítottam félbe Christiant.
A többiek elindultak korcsolyát bérelni, én meg elkaptam Christian karját.
-Hallottam mit mondtál tegnap Sammynek, jó lenne, ha visszafognád magad és leszállnál róla, pláne úgy, hogy barátnőd van!
-Ne aggódj, oké?-Nézett a szemembe, kacsintott, majd elindult a többiek után.
YOU ARE READING
Just Friends {+18} (✔+📖)
RomanceKÖNYV FORMÁJÁBAN, MÁR KAPHATÓ.🥰 Örök dilemma, létezik-e fiú és lány között barátság, vagy az egyik fél mindig többet érez. Hanna gyermekkorának meghatározó része Sam, a jóbarát, aki jóban-rosszban mellette áll, szinte testvérekként szeretik egymást...