Just Friends {+18} (✔+📖)

2.

Percekig álltunk egymás karjaiba zárva, beszippantottam az illatát, amit oly rég nem éreztem. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányzott, szemeimbe könnyek szöktek és elkezdtem szipogni.
-Hé, nehogy elsírd magad!-Engedett el és egy tökéletes mosolyt villantott.
-Nagyon hiányoztál.-Mondtam mosolyogva.
-Te is Törpi!-Törölt le egy könnycseppet az arcomról.
Törpi. Senki nem hívott így, mióta elköltöztem. Otthon is csak neki hagytam, hogy így hívjon, de tőle mindig élmény volt hallani.
-Nem tudtál volna suliba jönni?-Nevettem és sírtam egyszerre, majd újra a nyakába ugrottam.
-Meg akartalak lepni!-Mondta és hallottam a hangján, hogy most is mosolyog.
-Hihetetlen vagy!-Nevettem el magam.
-Megint kezded?-Kérdezte, miközben hátamat simogatta.
Mindig ezzel jöttem neki régen, mert bármit csinált, abból jól jött ki és ilyenkor mindig megkapta, hogy hihetetlen.
-Igen. De honnan tudtad, hogy hol lakom?-Kérdeztem, miközben fejemet belefúrtam a nyakába.
-Titok!-Tartott még mindig a karjaiban.
-Tudod, hogy ilyenkor felhúzol!-Simogattam izmos hátát.
-Erre gondolsz?-Kérdezte nevetve és finoman megemelt.
Fél karral tartott, másikkal pedig derekamnál simogatott. Mikor letett, összenéztünk és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Erre ő is megvillantotta hibátlan fogsorát én pedig éreztem, hogy arcomat elönti a pír. Elvesztem zöldes szemében. Két percig állhattunk teljes csendben, mikor kirázott a hideg és ez rántott vissza a valóságba. Sam végigmért és ekkor jöttem rá, hogy fehér pólóban vagyok és zavaromban összefogtam a bőrkabátom magamon.
-Jajj, mit vagy úgy oda?-Villantott egy féloldalas mosolyt.-Nagyon jól nézel ki!-Kacsintott, mire az arcom olyan vörös lett, amilyen vörös nincs a színpalettán.
-Nagyon vicces vagy!-Öltöttem ki rá a nyelvem.
-Nem vicc volt.
-Oké, végülis mit szégyenlősködöm?!-Mondtam, majd levettem a kabátom.
Fehérpólómon minden átütött és nem épp a lenge változatú póló, tehát a minden, szó szerint minden, még a hasizmom is látszódott.
-Így még jobb is.-Mosolyodott el, majd ő is levette a bőrkabátját.
Amikor hátatfordított, láttám a vizes pólóján keresztül kirajzolódó izmokat. Mikor visszafordult, a szívem dobbant egy nagyot.
-Jobb lesz, ha veszel egy forró fürdőt, mielőtt tüdőgyulladást kapsz.-Nézett rám.
-De nem is meséltél még.-Biggyesztettem le ajkaimat, mint egy kisgyerek.
-Előbb menj el zuhanyozni, aztán majd mesélek.-Utánzott engem.
-De akkor te is zuhanyozz le!-Jelentettem ki.-Használd az én fürdőm, én pedig megyek Kathie-ébe.-Indultam el a lépcső felé, ő pedig a cuccaival a kezében követett.-Tedd le a holmidat. Érezd magad otthon.-Mutattam körbe a szobán, amikor beléptünk.
-Szép szoba!-Tette le a csomagjait a szekrényem mellett.-Még mindig Esztétikusozol?-Lépdelt az érmeim és kupáim felé.
Hirtelen észbekaptam.
-Uristen, igen! És...ahj...nekem ma este edzésem van!-Temettem a fejem a kezembe.-Ahj, szét vagyok esve.
-Hánykor kezdődik?-Folytatta a szobám körbejárását a képeimnél.
-Hatkor.-Mondtam.-És még beszélnem kéne anyáékkal, le kéne zuhanyoznom, beszélnem kell veled és ma még alig beszéltem Kathievel és Samanthaval. Jó, mondjuk ők ott lesznek edzésen is de ahj.
-Ne parázz, megoldjuk. Sokkal rosszabb helyzetekből is húztuk már ki magunkat.
Hitetlenül néztem fel rá, mire elejtett egy újabb mosolyt.
-Mondom mi lesz.-Kezdte.-Most elmész, lezuhanyzol, én is lezuhanyzom, felhívod a szüleidet, majd elviszlek edzésre.
-Fél órája vagy itt, de már kihúzol a csávából.-Mosolyodtam el.-Oké. Használd ezt a fürdőt, én megyek Kathie-ébe.
Fogtam egy törülközőt és átkullogtam Kathie fürdőjébe. Mikor levetkőztem, akkor eszméltem rá, mennyire is fáztam valójában. Libabőrösen másztam be a zuhany alá és törekedtem rá, hogy a víz minnél forróbb legyen. Rettenetesen fáztam. Mikor már rég végeztem a zuhanyzással, csak azert, hogy felmelegedjek, engedtem magamra a forró vizet. Imádok énekelni és elvileg tudok is, de nagyon ritkán éneklek bárki előtt, legtöbbször csak a zuhany alatt szoktam, ez akkor sem volt máskép. Elkezdtem énekelni Ariana Grande-Into you című számát.
-Nem szeretnélek félbeszakítani, de ha mindenre időt akarsz szakítani, akkor ki kéne jönnöd.-Szólt Sam kintről, mire elmosolyodtam.
-Oké, megyek már!
Kiléptem a kádból, megtörölköztem, a törülközőt magamköré tekertem, megfésülködtem, majd kiléptem a fürdőből. Mikor beléptem a szobába, Sam épp akkor vette fel pólóját, ami féligszáraz testén feltekeredett és beakadt. Nevetve mentem oda hozzá és megigazítottam a pólóját.
-Kösz!-Mosolyodott el ő is, amitől megjelentek kis gödröcskéi az arcán.
-Nincs mit!-Mondtam, miközben esővizes hajam köré tekertem egy törülközőt.
Odaléptem az edzős cuccaimhoz és kiválasztottam egy fekete harisnyát, hozzá egy fekete rövidgatyát, egy fekete-narancssárga sportmelltartót és egy szürke haspólót, valamint egy fekete bugyit.
-Elfordulsz?-Néztem felhúzott szemöldökkel Samre.
-Nem ér, te is segítettél felvenni a pólót!-Játszott durcás kisgyereket.
-Kicsit más a kettő!-Kacsintottam neki, mire duzzogva elfordult.
Felvettem a fehérneműm, majd szóltam Samnek, hogy visszafordulhat, majd felvettem a többi ruhaneműm.
-Elindítod légyszi a gépem? Addig megszárítom a hajam.-Böktem a piros laptopom felé.
-Persze.
Bementem a hajszárítóért és elkezdtem szárítani nedves fürtjeimet.
-Mi a jelszó?-Jött oda Sam.
-08.11.-Mondtam.
-Komolyan?-Lepődött meg.
-Igen, még szép!-Kapcsoltam ki a hajszárítót.
Gyorsan még átfésültem enyhén kócos hajam, majd odamentem a géphez.
-Mért ez a kód?-Kérdezte, mikor befeküdtem a laptop elé és mellé az ágyra.
-Akkor találkoztunk.-Indítottam el a skypot.-Megváltozott aznap az életem.-Fordultam felé.
Tekintete találkozott az enyémmel és megint elvesztem szemeiben. A pillanatot a bejövő hívás szakította meg.
-Sziasztok!-Köszöntem apának és anyának.
-Sziasztok!-Köszöntek ők is.-Sam ott van már.
-Igen, itt vagyok Mr. és Mrs. Prior.-Integetett a szüleimnek Sam.
Mindig magázta őket, pedig ezer éve ismertük egymást és anyáék nem egyszer mondták, hogy tegezze őket, ő mégis megmaradt a magázódásnál.
-Ti tudtatok erről?-Döbbentem le.
-Igen Kincsem!-Mosolygott anya.
Elmondtam mindent, ami az elmúlt két napban, amíg nem beszéltünk, történt. Nem volt túl izgalmas, mivel nem történt semmi, de ők mégis úgy reagáltak és úgy hallgatták végig, mintha minimum a Teen Wolfot néznénk. Bár nem volt miről mesélnem, egy órát beszéltünk.
-Viszont most mennem kell edzésre. Sziasztok!-Köszöntem el.
-Oké, vigyázzatok magatokra! Sziasztok!-Integettek, majd letették.
-Na jó, azt hiszem jobb lesz, ha elmondod, hogy kit avattál még be, hogy jössz.-Fordultam hanyat.
-A kocsiban elmondom.-Állt fel mosolyogva az ágyról.
Gyorsan felkaptam az edzőtáskám, lerohantam a lépcsőn, felvettem a cipőm és vártam Samet, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékát. Sam direkt lassan jött le, mire elkezdtem ugrálni az ajtóban.
-Gyerünk már!-Szóltam rá.
-Jajj de türelmetlen valaki!-Nevette el magát.
Mikor végre felvette a cipőjét, elindultunk a kocsihoz, gyorsba bezártam a bejárati ajtót, majd odaszökeltem az autóhoz.
-Szóval?-Pattogtam az anyósülésen.
-Nyugi már!-Nevetett.-Egyszer láttalak ilyennek, olaszon. Nagyon vicces volt.
-Jó, igen, vicces volt. Hallgatlak.
-Hát, igazából a szüleid tudtak róla.-Kezdte, miközben beindította a kocsit.-Ők mondták meg, hogy hol laksz, aztán mikor ideértem, Kathie akkor ment el egy fiúval és ő engedett be.
-Hát, ez nem volt egy izgalmas sztori!-Boxoltam bele a vállába nevetve.
-Nem is az a lényeg, hanem hogy sikerült meglepnem téged.-Boxolt vissza.-De most te mesélj. Hogy vagy? Vannak még a rémálmok? Hogy van a térded? Mi van a suliban? Szívügyek?
-Wow! Ez jó sok kérdés.-Néztem rá felhúzott szemöldökkel.-Egész jól vagyok, bár életem, az nincs, továbbra sem. Igen, vannak rémálmok, szinte mindennaposak, azon gondolkozom, hogy álomfogót veszek. A térdeim, ugyanolyan ramatyul vannak, mint öt évvel ezelőtt. Szívügyek, nincsenek, várom az első igaz szerelmet. Suliban egész jó minden, a környezetemben mindenkinek van valakije, vagy szerelmes. Az osztályban gangek vannak, előre készülj fel. Samantha, Kathie és én, a menőnél egy fokkal leljebb vagyunk, de nem vágyunk a menőségre. Már most látom, hogy te közéjük fogsz tartozni.
-Majd kiderül.-Tűnt el a mosoly az arcáról.
-Mi a baj?-Kérdeztem.
-Semmi.-Válaszolta, de tudtam, hogy kamuzik.
Ilyenkor nem szabad erről kérdezni, mindig hagyni kell, így eltereltem a témát.
-És mi van az edzéssel? A zenéléssel? Szívügyek?
-Már jelentkeztem a helyi Lacrosse csapatba, csak tartok tőle, hogy a térdem hogy fogja bírni.
-Még mindig?-Néztem a lábára.
-Igen, azóta is húzom. A zenélés, zongorázom, basszusgitározom és énekelek, de ezeket tudod. Az előző sulimban benne voltam a suli zenekarban, voltak fellépéseink iskolán kívül is. A szívügyek pedig, már nem vagyunk együtt Amyvel.
-Ne! Miért?-Kaptam fel a fejem.
-Folyton féltékeny volt, nem bízott bennem, közben mindenkivel leállt flörtölni.
-Sajnálom.
-Valamiért így kellett történnie.-Vonta meg vállát, de szemében más tükröződött.
-Nézd a jó oldalát, most bárkit megkaphatsz.-Böktem meg.-És, itt alapíthatsz új zenekart.
-Ha már a zenekarnál tartunk.-Nézett rám.-Nem akarsz velem énekelni?
-Tudod, hogy nem tudok mások előtt énekelni.
-Azért gondold át.
-Oké. Oh! Itt jobbra és megjöttünk!-Kaptam észbe.
-Tudom!-Mosolyodott el.
-Anyáék?-Kérdeztem, mire bólintott.
-Itt foglak várni.-Húzta le az ablakot.
-Miattam nem kell itt ülnöd. Meg különben is, Samantha jön hozzánk, szóval hárman megyünk haza.
-Akkor elviszlek majd titeket.-Mondta, mire elmosolyodtam.
-Van hol aludnod?-Kérdeztem, mire megrázta a fejét.-Mostmár van!-Kacsintottam.
Mosolyogva szökelltem be a terembe, ahol már Kathie és Samantha füligérő szájjal vártak.
-Na mesélj csajszi!-Ugrottam Kathie, majd Samantha nyakába.-Mi volt Bennel?
-Nagyon jó volt. Sétáltunk, fagyiztunk, beszélgettünk.-Áradozott Kathie.
-Összejöttetek?-Kérdeztem, mire Kathie elpirult és bólintott.
-Istenem, de örülök nektek!-Öleltem át.
-És mivan a te meglepetéseddel?-Bökött meg Kathie.
-Semmi, ő visz haza minket edzés után. Kint ül amúgy a kocsiban.-Mondtam.
-Ugye volt nála gumi?-Kérdezte Samantha.
-Istenem, olyan hülye vagy!-Nevettem el magam.
Edzésen emeléseztünk és mi beszélgettünk.

***

-Lányok, ő Sam.-Ültünk be a kocsiba.-Sam, ő itt Samantha, Kathie-t pedig már ismered.
Az úton, végig hülyéskedtünk és nevettük.

Mikor hazaértünk, hulla fáradtak voltunk mindannyian, így beosztottuk, hogy Samantha, Kathienél alszik ma este, Sam pedig nálam, de megbeszéltük, hogy másnap a nappaliban alszunk mind a négyen. Lezuhanyoztunk, vacsoráztunk és fogatmostunk.
-Remélem van nála gumi!-Kuncogott Samantha még mielőtt elköszöntünk egymástól.-Jó éjszakát!-Mondta végül.
Nem mondtam már rá semmit.
Bementem a szobámban, ahol Sam már az ágyban feküdt. Befeküdtem mellé, ő pedig felém fordult. Nem volt rajta póló, rajtam is csak egy póló és egy bugyi volt. Elmosolyodott, majd megfogta a kezem.
-Emlékszel még?-Kérdezte, miközben összekulcsolta ujjainkat.
-Sosem felejtem el. Mint régen, amikor beszéltünk az álmainkról.-Mosolyodtam el a kezünkre nézve.
-Hiányoztál Törpi!-Mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Te is nekem!-Bújtam hozzá.