Barátság inkáb szerelem! [ J.S. ]

1.0

Irány Virginia. Itt hagyva a barátaim több részét. Anyámék új álást kapott azon a boldog helyen. Anyáék persze nem kérdesztek meg hogy "Drágám akarsz menni" de minek hát mi szarért nem kell meg kérdezni. Hát az én véleményem nem kell. Na minegy ma van az utolsó napom a sulimban.

   Reggel szomorkodva kelek. Mert ez az utolso napom. Be megyek a fűrdőbe és bele nézek a tükőrbe nem azt a lányt látom ott aki boldog hogy legaláb vannak barátai hanem azt a lány aki szomorú mert itt hagy maga mögött mindent. A szeretetet, a vágyakat, az érzelmeket, a sztorikat a fiúkrol. De ma se késhetek el. Meg fésültem a hajam majd kontyba tűztem, arc mosás, alapozo, szempilla spirál, wc (jo csak vicc volt). Vissza mentem a szobámba, be pakoltam a könyveket a táskámba utána le mentem. El vettem a szendvicset amit anya csinált de anya és apa nem voltak otthon. Felvettem a bakancsom majd ki mentem az ajton bezárva magam mögöt. A buszmegállóba mentem elő vettem a fejhallgatom, felraktam  a fejemre a másik végét be dugtam a telomba majd bekapcsoltam a zenét. Never Forget You-t hallgatam. Azért szeretem ezt a számot mert olyan mintha valaki tudná az érzelmeimet. Csak 10 percet vártam a buszra, felszálltam és leültem egy öreg néni mellé.

- Hova tetszik menni? - érdeklödöt a melletem ülő kedves néni.

- A suliba ez az utolso napom - mosolygok. Vajon miért kérdezi szeretne elrabolni.

- Jaj hova mennek?, - mosolyog rám ismerős volt az illata, a mosolya.

- Mama? - ölelem meg.

- Hogy hogy nem ismertél meg kicsi unokám,

- Mama nem ismerhetek fel mindenkit, de hogy hogy buszozol? -nyomom meg a leszállas jelzőt - De most megyek szia mamoka - adok egy ölelést és egy puszit. Le szállva a buszrol integettünk egymásnak. Mamát nagyon rég láttam lehetem vagy 7 éves és eltel vagy 6 év mert most 13 éves vagyok anya nem engette hogy találkozak mamával mert "Tele beszélné  a fejem hülyeségekkel" de hiányzot mama de anya nem engedte.

Be érve a sulihoz, veszek még vizet mert nagyon szomjas vagyok. Majd a szekrényemhez megyek és bele pakolom a cuccaim még egy kicsit még telefonozok. Be csengettek. Az ajtó előt Melanie várt, megöleltük egymást és bementünk. A legunalmasabbb tantárgy volt az első Töri a möri ezt találttuk ki Max-el. Aztán jött a matek. Meg a tesi meg a természet, biologia , kémia, info. Mindegyiken szét untam az agyam. De végre vége de nem anyira. Pont ki akartam menni mikor Mrs. Irwin megszolítot.

- Kedves Nicole öjjön ide- int egyet és én ugy is tettem.- Tudja maga volt a legjobb tanulo és nem hagyhatom hogy ön elmenjen úgy hogy nem kapp semmit - nyujt felém egy nyakláncot amin egy angyalka volt én csak mosolyogtam. - Szoval viszontlátasra és remélem még találkozunk - mosolyog.

- Viszontlátásra és én is remélem - viszonzom a kedvenc tanárom kedvességét. Ki mentem és beleraktam a nyakamban a nyakláncot. Valaki hátulrol megölelt.

- Melanie! - nevetek.

- Hiányoni fogsz nikolem - ölelmeg megint

- Te is nekem BFF - adok egy puszit.

- Gyere már hozzám is- jönn Max szétt tárt kezekkel. Én meg öleltem. -Hol fogtok lakni?

- Miért kérded? - huzom fel a szöldököm.

- Ja csak hogy utánnad tudjak menni - erre egyszerre nevetünk

- Virginia

- Oda tudok futni hozzád - nevettünk megint, már fájt a hasam -És melyik utcában?

- Aki anyáéknak ajánlotta az állást nálla fogunk lakni...

- És van fia? - vágot félbe Melanie

- Ahogy tudom a neve Jacob.- nevetem el magam ahogy néztek rám de lehet tudni hogy Melanie szeret fiúzni.

- Ügye nem Jacob Sartorius!- mutat rám miután elment Max.

- Szerintem igen - nézek mellé. Ezek hallatán ugrálni kezdet amit nem nagyon értettem. Majd elbucsuztunk egymástol meg a sulitol is elbucsuztam de hát persze minden emlék ide kött. Anya jött értem már minden cuc be volt rakva a kocsiba mert megbeszéltük hogy suli után azonnal megyünk a reptérre.

 Hello sziasztok ez az első rész remélem tetszik és akikel irom a könyvet mydreamOrlando ,

dontlemidown,  kinderszelet , puszi nekik néha én irok néha ők de remélem tetszeni fog. Ez a közös oldalunk de reméljuk tetszik😀😊