Barátság inkáb szerelem! [ J.S. ]

3.0

- Kincsem kelj fel - ébrezt fel anya az álmombol. - Gyere - int egyet. Elvettük a böröndeinket majd beszáltunk egy kocsiba. Egy nem szép hanem egy gyönyörű Impalába. A napsugarai csak csillogtak rajta. Az uton csak zenét hallgatam és néztem ki a fejemből. Miért nem kérdeztek meg engem hogy akarok-e jönni vagy hogy nemet mondanak az állás ajánlatra. De minegy.

- Megérkeztünk - tapsol kettöt apa. Ki szálltunk vagyis nem hanem a kocsiban maradtam mert bevallom egy kicsit féltem hogy milyen lesz itt lakni. Inkáb gondoltam ki szállok a kocsibol majd megyek sétálni így is tettem. Össze-vissza bojongtam még elfárdtam leűltem egy padra. Gondolkozni kezdtem szinte megszünt előttem a világ.

- Nicole haliho Nicole - egy fiú a kezét a fejem előt lobálta mire észbe kaptam.

- Oh bocsi honan tudod a nevem? - mosolygok ne kérdezétek nem, tudom miért mosolyogtam inkább sírtam volna.

- Öhm.. nálunk fogtok lakni - vakarja meg a tarkoját zavartan. - Amugy Jacob vagyok.

- Tudom Jacob Sartorius a nagy énekes- nevetünk egyszerre. - És ha kérdezed nem vagyok rajongo hanem a barátnőm - hajtom le a fejem mire elkezdi a hátam simogatni azt mondhatom hogy jol esett.

- Meg értem milyen én is ilyen voltam - mosolyog. Olyan aranyos mosolya van meg olyan mint egy manó gondolom sokan ezért szeretik.

- Te is igy voltál hogy ahol laktatok felkellet adnod az álmaid mert elköztök egy teljesen idegen helyre és még ráadásul meg se kérdeznek téged hogy jönni akarsz vagy nem - komolyan tanárnak éreztem magam mikor magyaráztam neki.

-Hát......- aranyos azt komolyan mondom - Tudom hogy még nem ismerlek elégé azért ... E... Eljönni velem este nézni a csillagokat.

- Persze Jacobka - nevetem el magam - De hogy hogy utánam jöttél, - huzom fel a szemőldököm.

- Hát öhm anyukád mondta de ugy is jöttem volna mert megsajnáltalak egy picit - mutata egy like jelet.
Még beszélgettünk egy jo darabig majd vissza mentünk a lakáshoz ahol lakni fogunk. Vettem egy nagy levegőt és bementem. Gyönyörű szép látvány volt.

- Szia Nicole !- ölel meg Jacob anyukája - El mondom hogy anyukád és apukád mit fognak csinálni - mosolyog. -  Anyukád főzni fog mert persze kell egy jo séfh a házhoz. Apukát a papírjaimat nézegeti meg figyel a dolgokra. - mutogat össze~vissza.

- Oh nem fognak unatkozni - nézek körül.

- Érezd otthon magad! - integet a Mrs. Sartorius.

Még jobban szem ügyre vettem mindent. Gyönörű szép látvány hogyha az ember be lép ide. De várjunk csak ha anya főz apa meg papirmunkát végez akkor nem lesz idejük rám de meg szoktam eddig se volt.

- Nicole - szolit meg egy ismerős hang - Kincsem jol vagy? - gondolhattam volna hogy anya volt az ismerős hang.

- Persze - mosolygok. Komolyan mondom ha sokkat mosolygok akkor ugy marad a szám.

- Jo nekem mennem kel hív a konyha - nevet. Pedig nem volt vicces.

Bementem a nekem ki választot uj szobámba. Kék színű fal. Fekete ágy mi kell még imádom a feketét és a kéket. Rá ugrottam az ágyra. És a fejem a párnába furtam.

Hali😆
Ezt a kövi részt irta mydreamOrlando ügyi vagy.