😺 Nicole szemszöge 😺
Lehet olyan hogy úgy érzed vége pedig nincs. Valahogy elő jöttek az emlékek. Mikor kicsi voltam és ettem a homokot, meg hogy Jacob ad egy puszit az arcomra, Melanieval játszotam a játszótéren, leírhatatlan élmégy volt. Olyan volt inkáb mint egy házi mozi patogatot kukoricával a kezemben és coca colát iszogatva hátra dőlve a széken háromdés szemüveggel.
- Na eldöntötted - szolal meg a fejembe lévő hang.
- Inkáb lehetne egy kérésem? - csukom be a szemem.
- Mi lenne az?
- Láthatom ki vülről a dolgokat szellemként néhány percig - érzem hogy egy köny átfurikázik az arcomon.
- Sajnálom de nem miért gondolom filmben látad - erre nevetem és bolintottam. Nem szolt semmit csak két kapu jelent meg. Balra egy fény jobbra pedig az élet. Az életre kell szavaznom mert nem akarok senkit el hagyni. A fény meg azt jelenti higy szellemként nézhetek mindent de jobbra eset a választásom. Lépkedtem felé utána azt érzem hogy nyitogatom a szemem. Mikor kinyitottam a szemem Jacobot láttam aludt a széken. Aranyos volt. Utána fel emelte a fejét és mosolygott.
- Nicole felkeltél?- elkezdi simogatni a kezem.
- Mi történt? - valahogy elfelejtett hogy mi is történt valojában.
- El ütöttek - hajtja le a fejét.
- Nem a te hibád hanem az enyém.
- De nagyon is az én hibám néz magadra ha figyelek nem ütnek el és...- elcsendesült mire én megszolaltam.
- És? - mosolygok rá. Valami olyat akar mondani amit már rég el akart láttam rajta a kétt szememmel.
- És szerelmes lettem beléd már ahogy beszélgetni keztünk - néz fel a plafonra.
- Légyszi néz rám néz a szemembe - nem hiszem el Jacob szerelmes belém. Rám nézet. - Jacob én is szerelmes lettem beléd - mosolyottam el. Mire ki mondtam elmosolyodot és közeledni kezdet felém. Én is ugyan ezt tettem. De a romantikát az orvos szakitotta szét pedig jo lett volna ha kint marad.
Hali😻
Ez az uj rész remélem hagysz magad után nyomot ha nem nem muszáj😘