Édes illúziók - Mystic Messenger fanfiction

2. A botrány

Egy örökkévalóságnak tűnt az az idő, amit a böngésző folyamatos frissítésével töltöttem, míg Hyunt vártam. Az idegességtől torkomban keletkezett kavics egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt, mígnem eljutottam arra a pontra, hogy szinte kapkodtam a levegőért. Az órák múltával az internet szép lassan megtelt a rólunk készült kompromittáló fotókkal, videókkal, sztárcikkekkel. Elenyésző különbségekkel az össze ugyan azt boncolgatta, a sztár Hyun Ryu és menedzsere botrányos kapcsolatát. Több helyen a színész hűtlenségével is szembetalálkoztam, mi szerint én vagyok az eddig titkolt szeretője, kivel a jelenlegi darabbeli társát, illetve szerelmét csalja. Mire a várva várt menedzseltem megérkezett, több indokot is olvastam arra, miért is kezdeményeztem a nyilvános csókot, a sajátommal viszont még mindig nem voltam tisztában.

- Hogy ment?...- kérdeztem félve, ahogy elrugaszkodtam a sminkes asztaltól, aminek egészen addig támaszkodtam. Hyun homlok ráncolva lassan közelebb lépett, majd egy székre ereszkedve arcát tenyerébe temette. Hezitálva nyúltam utána, hogy vigasztalón hozzáérhessek, azonban elhúzódott tőlem.- Yeon... adnál egy szálat? - a bontatlan Black Angel után nyúltam, amit a mellette pihenő koponyát formázó öngyújtó követett. A cigaretta keserédes illata betöltötte a termet. A füst teljesen lebénította a tüdőmet, mégis erőteljesen szívtam meg a füstölgő szálat, hogy minél rövidebb mérget nyújthassak át. 

 - Ennyi tudod, hogy nem elég, Hercegnő. - suttogta erőltetett mosollyal. Ahogy kiegyenesedett, karjai derekamra kulcsolódva húztak az ölébe. Miután kivégezte a még megmaradt slukkokat, ajkai az enyém után kaptak a nikotin ízét keresve.

- Zenshii - toltam el magamtól erőteljesen, minek köszönhetően némileg kijózanodott a füst kábulatából.

- Riporterek - sóhajtotta. - Riporterek mindenütt. Úgy egy órája érkezhetett meg egy nagyobb csoport belőlük. A biztonsági őrök még mindig őket, és a rajongókat próbálják távol tartani a backstagetől... Ah...Nem is tudtam, hogy ilyen híres vagyok, ezt pedig most negatívumként mondom. Borzalmas. Az ég szerelmére, ez csak egy ártatlan puszi volt. Csókoltam már meg rajongót is a játék hevében, a sajtó mégsem kapta így fel. - a mellkasom ismét hatalmába kerítette az a fájdalmas, marcangoló érzés, amit az előtt a végzetes pillanat előtt is éreztem. Mindig is éreztem valahol mélyen, hogy Zen a mázas szavak mögött igazi nőcsábász, nem számít mennyire kívánta az ellenkezőjét bizonyítani.

- Hölgyem, elnézést, de oda nem mehet be! - szűrődött be az egyik őr szigorú hangja - Oh, uram. Te- Természetesen! - szünet- Persze, elnézést a kellemetlenségekért, de Mr. Ryu...- újabb szünet- Igen, értettem. Bocsánat.Alig ocsúdtunk fel az előttünk lezajlott furcsa párbeszédből, a zár már kattant is, az ajtó nyílásában pedig két ismerős alak mozgolódott.- Jumin Oppa! Unnie! - pislogtam a két RFA tagra.

- Yeon, Zen, örülök, hogy ismét látlak titeket bár nem pont ilyen ügyben szerettem volna megejteni a következő találkozásunkat - ujjaival idegesen masszírozta halántékát, míg a mögötte koslató asszisztens bezárta maga után az ajtót, hogy beszélgetésüknek semmilyen körülmények közt se legyen fültanúja.Zavaromban a padlót szuggerálva tápászkodtam fel a színész térdeiről. Míg a két férfi a sajtó viselkedését tárgyalták az ügy kapcsán, a sarokban sorakozó összecsukható székek után nyúltam, azonban Jumin a karom után kapva leállított. - Mi lenne, ha a továbbiakat az autóban beszélnénk meg? Itt parkol pont az épület mögött, szinte teljesen észrevehetetlen.Már amennyire egy kisebb limuzin észrevehetetlennek lehet nevezni - futott át az agyamon, bár úgy tűnt, az üzletembernek valóban igaza lett. Ahogy a fagyos, téli szél az arcomba kapott, egy leharcolt parkolóterülettel találtam szembe magamat. Az utcát egyetlen lámpa már haldokló fénye világította csupán meg, ami tökéletes helynek bizonyult a sofőr számára. Még mindig hallani véltem a távolból a tudósítók harsány hangját, ahogy a bejáratnál próbálják egymást egyre messzebb lökni. Szerencsénkre egyik sem gondolkodott odáig, hogy esetleg a tőlük csupán pár méterre lévő vészkijárat után nézzen.