Alone - Egyedül

1. rész - Szerda

Szerdát írunk. Suli. Kitámolyogtam az ágyamból, és a tükör elé álltam. Hajam, akár egy szénabála, az arcom meg...
Egy összegyűrt papír, amit meg is tapostak. De nem fontos. A fürdőbe mentem, hogy helyre pofozzam magam. Egy kis hidegvízzel indítottam a rituálét, hogy felébredjek. Aztán kifésültem hullámos, világosbarna tincseimet. Reggeli után szoktam kivasalni, előtte hanyagolom az ilyet. Még a végén megégetem magam.
Vissza csoszogtam a szobámba, és felöltöztem. Mivel most megy át az idő télből-tavaszba, hideg van. Piszkosul hideg. Szokásos zombi mozgásbab mentem az étkezőbe, leültem a többiek mellé. A Nővérem csak rámpillantott és folytatta a telefonja nyomkodását.
- Neked is jóreggelt Hugica. - A Bátyjám nem is köszönhetne nekem szebben, már reggel.
- Szebb reggelt. - Mormoltam, és megkentem egy szelet kenyeret. Ennyi elég lesz, amúgy sincs étvágyam iyen társaságban. Mindketten már a végénél jártak, mikor befejeztem a reggelit. Nem esett nehezemre elmosogatni utánuk, és elpakolni a disznóolt. Amióta Anyuék elmentek, azóta káosz van ebben a házban.
Igen, Anya és Apa elhagyott minket. Engem pedig rábíztak a tesóimra.
Újra meglátogattam a fürdőt, hogy befejezzem a rituálémat, aztán mehessek ebből a putriból a Gimibe. Mint mindig, most is Berthold jött értem. Soha nem mosolyog, soha nem nevet, csak ha zavarba hoz. Ez a mániája. De ettől függetlenül szeret (barátként), és bármikor segít, ha éppen elakadok valamiben, vagy ha a lányvécében faggatnak, kínoznak az osztálytársaim. Ma egy egyszerű farmert, fehér pólót, és fekete dzsekit vett fel.
Sokan azt hitték a kezdetekkor, hogy mi együtt vagyunk. Pedig soha az életbe nem szeretnék bele. Nem szeretném az egyetlen velem törődő személyt is elveszíteni.
- Ma is dolgod lesz délután? - Lassan felémnézett, és megrázta a fejét.
- Nem, úgyhogy akár aludhatnál is nálunk. - Az anyukája nagyon kedves Nő. Bármit megadnék, hogy nekem is lehessen egy ilyen gondoskodó, szerethető Anyuka.
Csak hát soha nem kapok már egy újat.
- Még meggondolom, de szerintem egyértelmű a válasz. - Beszálltunk a kocsiba, és elhajtottunk. A Gimi nincs annyira messze, sétával kb. 20 perc.
Megérkezés után egyből a tantermbe siettünk, hogy felírjanak a megjelentek listájára. Igen, nálunk ilyen is van. Leghátul foglaltuk el a helyünket, hiszen máshol nem is nagyon lenne hely... (Vagy csak olyan személyek ülnek ott, akiket nagy ívben kerülök).
A csengő megszólalása után kezdetét vette a hétköznapi nyúzás. Hurrá, nekem már csak ez hiányzott.

{FOLYTATOM...}