Harry Potter Stuff

✳22 🐍

Sziasztok!

Itt is a következő oneshotom ^^
Olvassátok egészséggel ❤

--------

*Draco szemszöge*

~Hmm... hogy is kezdjem el? Kedves Sárvér. Nem, ez nem lesz jó. Az elején sértsem meg? Nem érdemli meg. Nem tehet róla. Én hibáztam. Hogy nem léptem. Kedves Granger! Nem, ez túl hivatalos... kedves Hermione. Nem...

Így töprengett a fiú, miközben az íróasztalon lévő papír csak várt, hogy tinta kerüljön rá.
-Aha! Hermione. Nem kell elé szó. - suttogott elégedetten a szőke.

Hermione.

Nem is tudom, hogyan kezdjem.
Amikor először megláttalak, már akkor éreztem valami furcsaságot.
Valamit, ami nem akart békén hagyni.
Aztán teltek a napok. Eljött az indulás napja.
Figyeltem, ahogy Potterék kabinjához mész. Nem a miénkbe.
Be is léptél.
Alig bírtam ki, hogy oda ne menjek. Aztán megláttam, ahogy megjavítod Potter szemüvegét, majd mondtál valamit Weasley-nek. Kiléptél, és én naivan azt hittem, mégis megnyertelek. Hogy odajössz hozzánk.

Reménykedtem, hogy nem leszel Griffendéles. Én természetemnél fogva a Mardekárba tartoztam.
A házakba osztáson is téged figyeltelek. Hogy nem vettél észre?
Visszagondolva konkrétan bámultam, ahogy leülsz boldogan az asztalhoz.

Egyre több időt töltöttél a Weasley-gyerek társaságában. Én megpróbáltam felkelteni a figyelmedet, de te ezt cikizésnek, ellenségeskedésnek vetted.
Egy tizenegy éves fiú hogyan másképp kelthetné fel az érdeklődésed, minthogy piszkál?

Év végén, nem tudom figyeltél-e, de mikor senki sem figyelt, az asztalunk alatt aprókat tapsoltam. Bár haragudtam a társaidra, de rád büszke voltam.

Attól az évtől kezdve tanultam is, szorgalmasan, hogy talán ezzel felkeltem a figyelmedet, de rám se hederítettél.
S amikor az incidens megtörtént, minden nap meglátogattalak, mikor senki nem volt bent.

Amikor fény derült, hogy egy baziliszkusz rejtőzik a csatornákban, még jobban aggódtam. Kerestem a könyvtárban, hogy mi lehetne a megoldás, de addigra hős Potter megoldotta a helyzetet.
Ezzel még csak a rivalizálás miatt lett volna bajom. De amikor a házkupa-eredményhirdetésén a nyakába ugrottál, rendkívűl féltékeny voltam.
S kezet is fogtál a Weasley-gyerekkel.

Harmadik évben sokat változtál. Csinosabb lettél. Én kis naivan továbbra is piszkáltalak. Mostanáig bánom, hogy sárvérűnek hívtalak.
S amikor elhordtál engem mindennek, Csikócsőr miatt, az nagyon rosszul esett. Majd megpofoztál. Csodálatos volt, hisz hozzám értél!

Azt sosem felejtem el.
Negyedik évünk vette kezdetét.
Én is kimentem a kviddics-bajnokságra, mert a madarak azt csiripelték, hogy te ott leszel. Láttalak is.
Aztán minden olyan gyorsan történt.
Halálfalók jöttek mindenhonnan. Persze, apám mi másért jött volna!
Akkor is a Weasley-kkel voltál. Amikor Fred és George beszéltek hozzád, és te figyeltél rájuk, akkor is féltékeny voltam.
Én puhány, miért nem jöttem oda hozzátok!
Azt nem gondoltam volna, hogy a halálfalók felgyújtják a helyet. Egy dombon láttalak utoljára, majd eltűntél a zsupszkulccsal.
A vonaton megint odamentem volna hozzátok, de nem tettem. Ismét a Potterrel ültél egy kabinban.
Hatalmas önfegyelem kellett, hogy ne menjek oda.
Emlékszem, el is akartalak hívni randizni harmadikban, de negyedikben is csak kussoltam. Messziről figyeltelek.
A bálra is el akartalak hívni, de megláttam hogy Krum már megelőzött.
Sosem tettem meg.
A bálon szó szerint ragyogtál. Téged figyeltelek. A partneremet le akartam cserélni rád.

De te odamentél a Weasleyhez.
Aztán valami történt, és kiborultál. Ahogy sírtál a lépcsőn, majdnem odamentem, de Potter félrelökött egy "Ne most" mondat kíséretében.
Így ismét messziről néztem, hogy  más fiú vigasztal.

Ötödik évünk a Roxfortban.
Ekkor már tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal miattad, de más elvette a kedvemet mindentől. Apa letettette velem az esküt Voldemortnak, és halálfaló lettem.
Akkoriban sokat sírtam a fiúmosdóban. Sokan puhánynak gondoltak ez miatt, de halálfalóvá válni nem volt túl kellemes.
Hallottam hírét, hogy megalakult Dumbledore serege. Fontolgattam, hogy megérné-e csatlakozni. De az eskü az eskü.
Továbbra is csak figyeltelek.
A könyvtárakban mindig rád vártam. Néhányszor összefutottunk, de te rám se hederítettél.

Hatodik évünk.
Sosem fogom kiheverni, hogy nekem kellett volna megölnöm Dumbledore-t.
De Piton professzor megtette helyettem.
Akkoriban még zárkózottabb lettem. Sosem voltam nyitott, de így végképp introvertálttá váltam. Magamba fordultam.

Eljött a hetedik évünk. Itt vagyunk most :
Láttalak, ahogyan lesunnyogtok a titkok kamrájába. Weasley-vel.
Meg voltam lepve, hogy hasznodra vált a vörös.
Beléptetek, és a baziliszkusz szájából kitéptél egy fogat. Majd valami különös oknál fogva megcsókoltad a Weasley-gyereket. Könnyeimmel küszködve rohantam fel, az emeletre. Besiettem a fiúmosdóba, és bőgtem.

Majd végignéztem magamon. Mi lett velem?
Ez volt tegnap.
Granger, kérlek, ne szólj erről senkinek, márha elolvastad egyáltalán. Nem akarom, ha megtudnák, hogy nekem is van szívem.

Szerelemmel: Draco.

~The end of part 1~

Bizony, bizony!
Lesz következő része ennek a oneshot-nak! ^^

Remélem tetszett!

A mi kis Draco-nk milyen érzelgős lett.
A folytatásban Hermione elolvassa a levelet.
Szerintetek mit hozok ki majd ebből?

21:00-kor Bölcsek köve a Viasat 3-on!

Ciao 😘