Harry Potter Stuff

❇️3 🐍

*Draco szemszöge*

Arra ébredtem, hogy a Nap aranysárga sugarai besütöttek a fiúk hálókörletébe. A lehető legkultúráltabban lerugdostam magamról a sötétzöld ágytakarómat, majd felültem. Körbenéztem, és a többiek, – köztük a két idióta is – aludt még, így kinéztem az ablakon.
Megláttam Hagridot, ahogy éppen kertészkedik. Amikor valahogyan észrevett, mintha a szeme tüzével éppen elégetett volna.

Nem is értem, hisz az utóbbi időben sokat nem ártottam senkinek. Sőt, mágiatörténelmen küldtem egy papírmadarat Grangernek.
Csak lerajzoltam neki Csikócsőrt.
Ezen el is mosolyodott, majdnem szívrohamot kaptam. Granger rámosolygott egy mardekáros srácra?
Ráadásul arra, aki állandóan cikizte.

Visszadőltem az ágyamra, és a legkreatívabb cselekvést végeztem a világon. Azaz bámultam a plafont, és a rajta lévő kígyófestményeket.

Nagynehezen újra kikászálódtam volna az ágyamból, ugyanis sikeresen leestem onnan. Jól indul a napom.
-Ömm, Draco, minden oké? - kérdezte Monstro.
-Igen, persze, miért kérded? - fordultam gyorsan meg, és egy kényelmes pózba helyeztem magamat.
-Hagyjuk.

Feltápászkodtam, mostmár sikerült is véghezvinni a mozdulatot, és lazán a mosdóba siettem.
Kifésültem félig a hajamat, inkább csak rendbe tettem, felvettem a mardekáros talárt, és indulhattam a nagyterembe.
-Draco, nem vársz meg minket?
-Nem.
-Akkor sietünk.
-Nem kell! Hagyjatok békén! - és kiviharzottam a folyosóra.

-Aranyvérűek. - vetettem oda unottan a nagy pacnihoz, mire az vicsorgásnak minősülő vigyort küldött felém, de kiengedett.
Gyorsan lépdeltem egyenesen az étkezőbe, amikor meghallottam magam mögött ismerős hangokat.
Persze, hogy Potterék voltak.

Akaratlanul is megvakargattam a tarkómat, amikor elhaladtak mellettem, remélem nem vették észre, hogy mi, illetve ki miatt.
Ösztönösen elfordultam, hogy ne lássák az arcomat.
-Mi az, Malfoy? Nem mersz ránk nézni? - piszkálódott Harry.
-Hagyd már! - szólt rá Hermione.
-Ti mióta vagytok "barátok"? - rajzolt az ujjaival idézőjeleket Ron.
-Nem vagyunk azok. - mondtam, majd a lányra kacsintottam. Ő erre eleresztett egy halvány mosolyt.
-Akkor meg? Mióta véded,
Hermione?
-Csak mióta nem egy köcsög kígyó, azóta. - mosolygott a lány, majd integetett nekem.

Én csak lefagyva álltam ott. Potter és Weasley biztos rajtam nevettek, mert Granger csak forgatta a szemeit.

Amikor már sikerült kiábrándult állapotba kerülnöm, továbbsétáltam én is.
Hallottam, ahogy üdvrivalgás közepette az Aranytrió leül, mert a tegnap esti kviddicsmérkőzésen Potter ismét elkapta az aranycikeszt. Mázlisták.
Amikor beléptem én, akkor a minden zaj elnémult, mert minden tekintet rám szegeződött. Na, ezt utáltam. Gyorsan odasiettem a mardekárosok asztalához, és a pár napja általam használt ülőhelyemet foglaltam el, az idiótáktól legmesszebb. Az asztal sarkát, ahol senki nem ül.
Idén jóval több hugrabugos és griffendéles gyerek érkezett, mint hozzánk, ezért sok hely szabad volt.

Ami meg szintén jól jött, hogy szinte panoráma kilátásom volt Grangerre. Nem tudom, mikor történt, hogy beleszerettem, de egyszerűen végem van, amikor meglátom. A mardekáros lányok persze ki vannak rám akadva, hogy nem "foglalkozom" velük. Arra még nem jöttek rá, hogy ki ennek az oka.

Amikor mindenki leért, elkezdődhetett a reggeli. Szokásomtól eltérően most csak egy szendvicset vettem, és lehet, hogy túl feltűnően néztem a lányt. Ezt onnan gondolom, hogy őt néztem, miközben tejet öntöttem magamnak, e következtében a poharam mellé ömlött.
Persze későn vettem észre, és már az asztal sarka tejben úszott. Gyorsan vettem feltűnésmentesen hat szalvétát.
Granger természetesen észrevette, hogy milyen ügyetlen vagyok, és nevetett rajtam egyet.
Neki megengedem. Neki.

A griffendél asztal felől meghallottam egy beszólást, hogy "Malfoy, a takkernő".
Ezen persze mindenki rohadtul nevetett, én pedig halkan szitkozódtam, hogy szégyent hozok magamra.

De ez még nem minden, mert a tanárok is erre néztek. Csoda, hogy nem vontak le ezért pár pontot a mardekártól.
Még a mardekárosok is rajtam nevettek!
Letöröltem a tejet, és kirohantam a teremből. Amikor megmozdultam, persze mindenki csendben figyelt.
Kisiettem, egyenesen a Szükség szobájába.
-Szükségem van egy kertre.
Megjelent az ajtó, én pedig beléptem.

Odabent egy teljesen másik világ tárult elém.
Gyönyörű növények törtek az egekbe, ami most ugyan a plafon, de akkor is hatalmasak.

Ekkor viszont egy női hangot hallottam.
-Draco Malfoyt keresem.

És a lány be is sietett az ajtón.
Amikor meglátott engem, egy kérdő arc kíséretében nézett hol rám, hol a kertre.
-Hát, istenem, kellett egy nyugott hely. -Draco, mit csinálsz itt? - kérdezte Granger. Olyan illegálisan szép haja van.
-Próbálok lehiggadni. Várj. Várj, te nem a vezetéknevemen szólítottál? - lepődtem meg.
-Nem. Csak azt ne mondd, hogy fáj, ha így hívlak. - mosolygott.
-Oké, asszem hozzá tudok szokni. - mosolyogtam mostmár én is.
-Mi ez a mosoly? Draco Malfoy, mardekár sztárja szokott őszintén mosolyogni? - nevetett.
-Persze. Attól még, hogy mardekáros vagyok, én is lehetek boldog. - bizonygattam. Bár csak ritka alkalmakkor, de én is lehetek boldog.
-Azért jól vagy? - kérdezte, mostmár nem mosolygott.
-Hát... szerencsétlen vagyok. De ettől függetlenül most már jól vagyok.
-Ennek örülök, asszem.

A lány megfűzött, hogy kimenjek az idióták közé.
Szemeimet forgatva sétáltam ki, mert elkezdődik nemsokára a mágiatörténet.
Szeretem McGalagonyt, ügyesen tanít. Csak szeret beleszólni az ember szerelmi életébe.
Ami viszont kizökkentett a gondolataim hálójából, az az volt, hogy Hermione bátorítóan belémkarolt.
Ebben a pillanatban, amikor észrevettem, egyből éreztem, hogy vörös lesz az arcom.

Elhaladtunk Potter és Weasley mellett, és a vörös olyan "halott vagy" pillantásokat szórt rám.
Én továbbra is csodáltam a padlót, ügyet sem vetve a melletünk sétáló diákokra.
-Na, szép a padló? - kérdezte Granger.
-Nagyon. Olyan barna, mint a hajad, Hermione.
-Kösz. Várj, mardekár hercege engem a keresztnevemen szólított?
-Igen, griffendél hercegnő.
-Jó tudni.

A párbeszédünket hallva pár hollóhátas furcsállóan nézett minket, amit még is értek. Griffendél és Mardekár egymás mellett sétálnak, úgy, hogy egyik sem sérült?
Ez egy apokalipszis kezdete.

Egy csodálatos apokalipszisé.

~Vége.

Első oneshotom, yey!

Remélem tetszett (´∀｀)♡

Akkor további szép napot!

~2017. Július 16.