✳28 🐍

655 56 24
                                    

Heya!
Itt is a Dramione oneshotom folytatása!
Jó olvasást ^^

_________________________________________

*Hermione szemszöge*

Leesett az első hó, Harry és Ron hócsatáztak. Ma van az első nap, amióta együtt vagyunk Ronnal.
Igazából semmi újat nem tettünk. Járni járunk, de úgy ennyi. Mintha semmi sem történt volna.

Kint ültem az egyik padon, egy könyvet olvasgatva, közben azon járt az eszem, hogy mit rontottam el Ronnal?
~ Semmi újat nem érzek... akkor miért csókoltam meg? Vagy ő csókolt meg? Vagy mi az isten...

A gondolatmenetemet egy bagoly szakította félbe, amikor egy levelet egyenesen az ölembe ejtett. Ron kérdőn nézett rám, mire én megvontam a vállam.
Felhúzott szemöldökkel vizsgáltam a lapot, kerestem, hogy kitől jött.
Amikor megláttam az aláírást, megállt bennem az ütő, de ugyanakkor nagyot dobbant a szívem.
Hermione.
~Akkor tényleg nekem szól, s nem a bagoly tévesztette el. Jézus, mit ír vajon? Várjunk, vajon nem ír semmit. Mármint vaj. Mint az étel. Remélem nem vajjal írta! Mekkora hülye gondolataim vannak... olvasni kellene.
Nem is tudom, hogyan kezdjem.
Amikor először megláttalak, már akkor éreztem valami furcsaságot.
~És ez az utálat volt? Vagy a kinézetemből is rájöttél, hogy sárvérű vagyok. Kösz Malfoy, enélkül nem tudtam volna élni.
Valamit, ami nem akart békén hagyni.
Aztán teltek a napok. Eljött az indulás napja.
~Akkor az elég régen volt...
Figyeltem, ahogy Potterék kabinjához mész. Nem a miénkbe. Be is léptél.
~Yap, megtudtam, hogy Harry Potter is a vonaton van. Gondoltam üdvözlöm.
Alig bírtam ki, hogy oda ne menjek. Aztán megláttam, ahogy megjavítod Potter szemüvegét, majd mondtál valamit Weasley-nek. Kiléptél, s én naivan azt hittem, mégis megnyertelek. Hogy odajössz hozzánk.
~Na várjunk... mi? Te mégis hol ültél, hogy láttál?

Reménykedtem, hogy nem leszel Griffendéles. Én természetemnél fogva a Mardekárba tartoztam. A házakba osztáson is téged figyeltelek. Hogy nem vettél észre?
~Mert Fred és George nevettettek. Percy meg magyarázott arról, hogy ő prefektus, és ilyenek...
Visszagondolva konkrétan bámultalak, ahogy leülsz az asztalhoz.
Egyre több időt töltöttél a Weasley-gyerek társaságában.  Én próbáltam felkelteni a figyelmedet, de te ezt cikizésnek, ellenségeskedésnek vetted.
~Nem volt a legkellemesebb érzés, amikor gúnynevekkel illettél. Ron meg olyan agyament, hogyha nem vagyok vele, valami hülyeséget csinál, és bajba kerül.
Eg tizenegy éves fiú hogyan másképp kelthetné fel az érdeklődésed, minthogy piszkál?
Év végén, nem tudom figyeltél-e, de mikor senki sem figyelt, én az asztal alatt aprókat tapsoltam. Bár haragudtam a társaidra, de rád büszke voltam.
~Ez most komoly, vagy valami kandi-kamerás cucc? Mugli játékokat űzöl te velem?
Attól az évtől kezdve tanultam is, szorgalmasan, talán ezzel felkeltem a figyelmedet, de rám se hederítettél.
S amikor az incidens megtörtént, minden nap meglátogattalak, mikor senki nem volt bent.
~Ok, te kémkedsz utánam? Mindig figyelsz?!
Amikor fény derült, hogy egy baziliszkusz rejtőzik a csatornákban, még jobban aggódtam. Kerestem a könyvtárban, hogy mi lehetne a megoldás, de addigra hős Potter elintézett mindent.
~Értem aggódtál? Malfoy, ez nekem új.
Ezzel még csak a rivalizálás miatt lett volna bajom. De amikor a házkupa-eredményhirdetésénél a nyakába ugrottál, rendkívűl féltékeny voltam. S kezet is fogtál a Weasley-gyerekkel.
~Sajnálom.

Harmadik évben sokat változtál. Csinosabb lettél. Én kis naivan tovább piszkáltalak. Mostanáig bánom, hogy sárvérűnek hívtalak. S amikor elhordtál engem mindennek Csikócsőr miatt, az nagyon rosszul esett. Majd megpofoztál.
~Azért bocsánat. Csak annyira felgyülemlett bennem minden érzelem!
Csodálatos volt, hisz hozzám értél!
~Mi? Nem is haragszol?
Azt sosem felejtem el.
Negyedik évünk vette kezdetét.
Én is kimentem a kviddicsbajnokságra, mert a madarak azt csiripelték, hogy te ott leszel. Láttalak is.
~Persze, hogy láttál. Beszóltál Harry-nek, ott álltam előtte.
-Hermione! Mit ír? - érdeklődött Harry. Gyorsan leintettem, mire bólintott.
Aztán minden olyan gyorsan történt. Halálfalók jöttek mindenhonnan. Persze, apám mi másért jött volna! Akkor is a Weasley-kkel voltál. Én puhány, miért nem jöttem oda hozzátok!
-Azért, mert akkor még nagyobb káosz lett volna. - suttogtam.
Amikor Fred és George beszéltek hozzád, te rájuk figyeltél. Akkor is féltékeny voltam.
~Ilyenkor nekem van bűntudatom.
Azt nem gondoltam, hogy a halálfalók felgyújtják a helyet. Egy dombon láttalak utoljára akkor, majd eltűntél egy zsupszkulccsal.

A vonaton megint odamentem volns hozzátok, de nem tettem. Ismét a Potterrel ültél egy kabinban. Hatalmas önfegyelem kellett, hogy ne menjek oda.
Emlékszem, el is akartalak hívni randizni harmadikban, de negyedikben is kussoltam.
~Ho-hogy mi?! - pirultam el olvasás közben.
A bálra is el akartalak hívni, de Krum már megelőzött.
Sosem tettem meg. A bálon szó szerint ragyogtál. Téged figyeltelek. A partneremet le akartam rád cserélni.
~Komolyan? Draco... te...

De te odamentél a Weasleyhez.
Aztán valami történt, és kiborultál.
Ahogy sírtál a lépcsőn, majdnem odamentem, de Potter félrelőkött egy "Ne most" mondat kíséretében.
~Ezért még megtalálom Harryt.
Így ismét messziről néztem, hogy egy másik fiú vigasztal.
~Draco... megszakadt a szívem miatta.
Ötödik évünk a Roxfortban. Ekkor már tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal miattad, de más elvette a kedvemet mindentől. Apa letettette velem az esküt Voldemortnak, és halálfaló lettem.
~Jajj, te fiú.
Akkoriban sokat sírtam a fiúmosdóban. Sokan puhánynak gondolnak ez miatt, de halálfalóvá válni nem túl kellemes. Hallottam hírét, hogy megalakult Dumbledore serege.
~Mennyi mindenen mentél keresztül. Ha szóltál volna nekem, én segítettem volna újra megtalálni a fényt!
Fontolgattam, hogy megérné-e csatlakozni. De az eskü az eskü.
Továbbra is csak figyeltelek. A könyvtárban mindig rád vártam. Néhányszor összefutottunk, de te rám se hederítettél.
~Sajnálom, Draco.

Hatodik évünk.
Sosem fogom kiheverni, hogy nekem kellett volna megölnöm Dumbledore-t.
De Piton professzor megtette helyettem.
Akkoriban még zárkózottabb lettem. Sosem voltam nyitott, de így még introvertálttá váltam. Magamba fordultam.
~Ha szólsz, segítettem volna. -csordult le egy könnycsepp az arcomon.
Eljött a hetedik évünk. Itt vagyunk most :
Láttalak, ahogy lesunnyogtok a Titkok kamrájába. Weasley-vel.
~Tegnap írtad.
Meg voltam lepve, hogy hasznodra vált a vörös. Beléptetek, és a baziliszkusz szájából kitéptél egy fogat. Majd valami különös oknál fogva megcsókoltad a Weasley-gyereket. Könnyeimmel küszködve rohantam fel az emeletre. Besiettem a fiúmosdóba és bőgtem.
~Draco... én nem tudtam, hogy ki iránt érzek mit.

Majd végignéztem magamon. Mi lett belőlem?
Ez volt tegnap. Granger, kérlek ne szólj erről senkinek, márha elolvastad egyáltalán.
Nem akarom, ha megtudnák, hogy nekem is van szívem.

Szerelemmel: Draco.

Becsuktam a könyvet, és felálltam. A sírógörcs kerülgetett, de odamentem Ronhoz.
-Ron... figyelj, amikor tegnap megcsókoltalak, azt hittem, hogy irántad érzek valamit... de sajnos nem. Sajnálom. - próbáltam könnyek nélkül végigmondani, de nem ment. Berohantam a Roxfortba, és mindenhol őt kerestem.
-Draco? -kiáltottam.
-Draco!

Ahogy észrevettem egy padon ücsörögni, egyből odarohantam hozzá.
-Grang-ger? -állt fel, majd hátratántorodott, mert a nyakába ugrottam.
-Draco, úgy sajnálom. Minden az én hibám, nem tudtam. - nem tudtam segíteni, patakokban folytak a könnyeim.
-Hermione... nem a te hibád. Én voltam puhány. - simította végig az arcom.
-Szakítottam Ronnal. - tettem hozzá.
-Hogy mi? -kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Nem tudtam, hogy ki iránt mit érzek.- sóhajtottam.

Draco kék szemeivel engem nézett, majd szembe fordított magával, és egy édes puszit lehelt az ajkaimra.
-Szeretlek. - mondtam, majd megöleltem.
-Én is szeretlek. - ölelt vissza.

*Harry szemszöge*

Ronnal álltunk a folyosó másik végén. -Ron, ne akadj ki.
-Harry, baszki, nézz oda! - mutatott az ölelkező Hermionéra és Malfoyra.
-Látom, nyugi. - tettem a vállára a kezeimet.
-Megfojtom.
-Ron, ne tedd! - parancsoltam rá.

A vöröshajú sóhajtott egyet, és azzal a sóhajjal elengedte Hermionét. Haragudott a lányra, hogy pont Malfoy miatt hagyta el, de meg tudta érteni. Teljesen összezavarodott, amikor csókolóztak.

~Vége. ~

Remélem nem lett túl nyálas, csak amennyire szerettem volna!
Megérdemeltétek, hisz rengeteget késtem.

És ez a rengeteg megtekintés, és vote! Nagyon köszönöm, potterhead társaim!

Ti amo! 😘

Harry Potter StuffTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon