Neko Banda

1. fejezet: Macskafülű férfiaknál dolgozni?

A sötét éjszakát, a fényes hold világította be, mit kissé eltakart az előttem álló kastélynagyságú faház. Kissé bizonytalanul léptem a kapuja elé, szorongatva bőröndömet, abban reménykedve hogy talán tényleg jó címet adott meg a hirdető.

Itt lesz az a munkahelyem mit a sors szánt nekem. Kicsit félek a főnököm személyiségétől, hiszen háztartást vezető férfit kérni nem megszokott dolog. Na meg miért akarta hogy este jöjjek el hozzá? Talán egy perverz meleg hajlamú férfi? Vagy csak szimplán kedves ember és túlzásba viszem ezt az egészet? Addig nem tudhatom meg míg itt rontom a levegőt. És már így is sokat késtem úgy hogy jobb ha igyekszem.

Rögtön kaptam is a kezem a kapu kilincsére, mit elfordítva s ezáltal kinyitva az ajtót lépetem be az udvarra. Mihint így cselekedtem elnyomot valami furcsa érzés. Ahogy közeledtem a bejárati ajtóhoz egyre csak szédülni keztem. De mégis mi okozza ezt? Bicegve majd gyorsan szaladva próbáltam bejutni a házba. Viszont mikor már majdnem oda értem csak fekete semmit észleltem magam körül. Éreztem ebből nagy baj lesz...

******

-Hé! Csipkerózsika!-szólt meg egy férfi gúnyos hangnemben. Ekkor óvatos ütéseket éreztem meg az arcomon. Mintha valaki pofozgatna.

-Na! Kelj már fel!-hivogatott ugyan az a hang kissé elnevetve magát.

Lasacskán felnyitva a szemem, meg is figyelhettem a hang tulajdonosát. Elém tárult egy férfi, csillogó arany színű, macska szerű szempárral. Ezüst hosszú haja leomlott a hasamra. Úgy vettem észre hogy egy kanapén feküdtem, míg ő mellém ülve ébreszgetett kajánul vigyorova.

-Hmm...Hogy te milyen kis helyes fiúcska vagy.-nyalta végig felső ajkát a férfi, majd megint csak nevetett.

Egyet gondolva, kissé kábán feltápászkodtam a kanapéról.
Ebben a pillanatban, akaratlanul is felpillantottam a férfi feje bubjára, min két fehér macska fül rebeget meg néha néha.

-Mi az ott?-dermedtem le, megállapítva azt hogy ezek nem lehetnek mű fülek.

Ilyen csak mesékben vannak. Ez biztos csak egy álom. Nincs olyan hogy egy embernek macska füle legyen!

-Oh..tényleg? Had nézzem csak!-szólalt fel a hátam mögül valaki, nem foglalkozva a kérdésemmel.

Két ujjával megérintette az álam, majd megszoritva azt fordított magához.

Egy kicsit lányos kinézetű, idősebbnek látszó másik férfi, hunyoritva tanulmányozta meglepődött arcom. Főleg azon képedtem el igazán, hogy ennek is voltak olyan macska fülei. Csakhogy neki pirosak néhány fülbevalóval díszitve, mi illet is a vörös színű hajához.

-Ah..igen! Tökelétes vagy próbababának!-csillogott meg a szeme rajtam.

-Mégis miről beszélsz?! És miért nem válaszoltok a kérdésemre?! Mik azok a fülek!?-förmedtem rájuk már ingerülten.

Nagyon felcseszet hogy úgy vizsgálgatnak mosolyogva mint valami árut, miközben én semmit nem értve bambulok.

-Te lennél az aki elválalta a munkát kölyök?-orditott rám egy másik alak.
Elfordítva fejem, irányultam a durva szavakra. És ekkor fagytam le csak igazán...

Egy sötét rózsaszínes, már majdnem hogy vörös fotelban, kereszbe tett lábbal üldögélt mosolyogva egy fekete hajú, arany szemű fickó. Mellete, mind két oldalon két fiatalabb fiú, akik elégge hasonlítottak egymásra. Háta mögöt egy kicsit szomorú és elpirult, még fiatalabb fiúcska kémlelt. És nekik is egytől egyik macska füleik na meg farkaik voltak.
Már tényleg semmi tippen nem volt arra hogy mégis mik ezek. Vagy hogy egyáltalán mit akarnak tőlem...

-Hé! Kérdeztelek!-szólt meg durvábban és annál nyugodtabban.
Ekkor ugrott be hogy miért is jöttem.

-I..Igen!-válaszoltam bizonytalanul.

-Értem. Akkor most kérlek halgass végig!-kérlelt immár kedvesen majd folytata.

-Mi vagyunk az Igarashi banda testvérek!

-Testvérek? Banda?

-Úgy van! Én lennék a vezető, Kuro. Aki ébresztet az Shiro volt. A másik ott melleted Montaro. Itt a hátam mögött Ichiro áll míg a két oldalamon Eiichi és Daichi, az ikerpár.-mutata be, a furcsa alakokat.

-Tudnod kell mivel nem sok mindenhez értünk általában lopáshoz folyamodunk és más egyébb büncselekményekre. Hiszen nekünk is meg kell élnünk valamiből nem igaz?-szólalt fel egy kacsintás kiséretében a Montaronak nevezett fickó.

Szóval most egy bünözők házában vagyok!? Ez így nagyon nem lesz jó...
-Mivel mostanában jól megy sorunk, úgy gondoltuk fogadunk egy szolgát, ezért feladtunk egy hirdetés és úgy néz ki, te el is válaltad.-mondotta Shiro csipkelődően elnyújtva szavait.

-A lényeg az hogy természetesen kapsz fizetséget! De akkor tedd is azt amit mondunk!-bazsalygot a barna hajú iker pár egyike.

-És akkor nem esik bántodásod!-hangzottak vérfagyasztó szavai a másiknak.

-Szóval eszedbe se jusson menekülni!-suttogta a szőke Ichiro.

-Remélem mostmár nagyából érted miért vagy itt! A bőröndödet felvitük a szobádba. Holnap megálapítom hogy tényleg érdemes vagy-e erre a munkára.-fejezte be mondandójukat Kuro.

Azokban a pecegben köpni nyelni nem tudtam. Annyi sok kérdés halmozódott fel bennem hogy azt sem tudtam melyiket tegyem fel először. Egy tárgynak éreztem magam körülötük. Életemben nem gondoltam volna hogy bünöző banda eltartására leszek kényszeritve. Mégis mélyen belül azok a fülek idegesítetek a legjobban.

-Ne..em válaszoltatok még kérdésemre! Miért van macska fületek!?-bátorkodtam eme kérdéssel határozott hangnemben, hátha így komolyabban vesznek.

Csakhogy ehelyet midegyik kacarászni kezdet. Sosem éreztem magam ennyire megalázva. Én komolyan gondoltam a kérdést! Mit képzelnek ők magukról?!

Ezekután Kuro abba hagyva a gúnyos nevetést így szólt.

-Erre a válasz misem egyszerű. Mert macskák vagyunk!