Neko Banda

2. fejezet: Egy éjszaka Shiroval

Feszülten figyelgettem a tiktakoló órát a falon. Miközben előttem Kuro próbálja elmagyarázni az első munkanapom szabályait. Nem éreztem hogy lenne más választásom. Mindennel próbálkoztam én. Szökés, fenyegetés, rendőrség, hívás. De egyszerűen semmi nem hatott ellenük. Átgondolva a helyzetem bele mentem a kis játékukba. Nem tudhatom pontosan mit akarhatnak tőlem, vagy hogy egyáltalán mi lesz velem viszont...akármi is történhet védenem kell magam.

-Szóval mint montam itt kéne dolgoznod. Annyi a dolgod hogy takaríts és főz ránk. Na meg...teljesísd minden kívánságunkat. Értve vagyok?-magyarázkodott Kuro avval a vérfagyasztó mosolyával mitől rögtön kirázott a hideg. Főleg ahogy hangjával megerősítette a minden szót. Ki tudja mire gondolhatott ekkor...?

-Mi..minden?-nyeltem egy nagyott belegondolva Kuro agymenetelébe.

-Úgy van! Mindent!-szólalt meg Shiro is átölelve a székben ülő Kurot vállánál.

-Ma este muszály lesz elmennünk egy kicsit. Ma Shirot nem viszem magamal, itthon maradsz vele. Így legalább jobban megismereheted a fajtánkat.-súgta utolsó mondatán előrebukva, hogy mégjobban rosszul legyek tőle.

Shiron meglátszott a meglepődés. De hamar engedlemeskedő pozícióba váltott.

-Rendben Kuro itt maradok vele.-ölelte át jobban a fekete macskát majd folytatta.-Legalább nem fogok unatkozni.-vigyorodott el gúnyosan.

-A többiek már kint várnak rám. Hajnalban vissza jövünk. Addig is amit Shiro mond neked az parancs. -vágta be az ajtót, itthagyva engem evvel a ravasz macskával.

-Na! Mint ahogy hallotad Kurotól...most az én szavam a parancs. Azonban... -vágodt bele mondatába, felém sétálgatva mint valami divat bemutatón. Megsimította az arcom mitől hirtelen meghökkentem, s komoly, határozott arcképpel folytatta:

-A mi utasításainkat követned kell!  Felőlem vissza is beszélhetsz nekünk,  legalább egy picit megbüntetünk. Csakhogy Kuro kivételes esett hiszen a mi főnökünk is. Tiszteld őt vagy ha nem, ebben az esetben nem a legszebb következményeket szabjuk neked!

Már észrevettem hogy Shironak gyúnyolódó és komolytalan személyisége van. De mégis ahogy ezt előadta... Eléggé összezavart. Kínomban picit megrémülve bólogattam néhányat majd rávettem magam arra hogy felszólaljak:

-Megértettem. Most ha nem haragszol szeretnék kipakolni.

-Értem... -válaszolt elmosolyodva, néhányat óvatosan paskolva elpirult orcámon aztán kiment az ajtón.

Hirtelen megnyugvásra térve egyett sóhajtottam s belesüppedtem az ágyba. Körbe néztem az ideiglenes szobámban miközben gondolkodóba estem. Megvan a munkám, amiért mocskos pénzt kapok egy macska bandától. Hogy sülyedhettem ilyen mélyre? Egyszerűen normális ez? Mindegy is...az a lényeg hogy megszereztem amit akartam. De ahhoz hogy jól folytatódjon sorom muszály lesz alkalmazkodnom a helyzethez. Viszont akkor is bátornak kell lennem.

Egy ideig csak páztáztam a fehér plafont míg el nem nyomott az álom. Nem is csodálkozom ilyen puha ágyban hogy ne nyomna el. Pont úgy mint...mint az a lány, ki eme megtévsztően hasonló ágyikón kisírt szemmel próbál pihenni. De nem tud mert mindig megzavarja őt valami...
-Menjetek innen! Takarodjatok!- fogta be fülét a lány ordibálva. Mégis minden szava hiába, a lány továbbra sem volt képes az alvásra. Aranybarna szemeiből a könnyek megáradt pataként csordultak le. Igazán nyugtalanul és idegesen forgolódott tovább. Aztán...

-Hé! Te már megint mit csinálsz? -szólt Shiro kiáltó hanggal az ajtóban amire rögtön kinyílt a szemem.
Úgy tünt félálomban voltam...azthiszem..
-Éhes vagyok és unatkozom. Gyere csinálj nekem kaját. Legalább le tudlak addig is tesztelni. -kacsintott Shiro majd intve kezével lefelé fáradt a lépcsőn mint aki biztos abban hogy utánna megyek. Nem csodálkozom. A helyében én is biztos lennék dolgomban.

Nem húztam tovább az időt, én is elkeztem indulni az étkező felé kissé kábán. Shiro már kényelembe helyezve magát a kanapén várt rám s utasítani kezdett.

-A felső szekrényben vannak a főzéshez alkalmas dolgok. Nézz valamit a hűtőben aztán kotyvasz valamit. De finom legyen ám! Úgy főz hogy Kuroék hajnalra itthon vannak. Nekik is jusson belőle!- bújt jobban a kanapéhoz s lecsukva szemét pihent.

Ekkor mintha egy kissé megkönnyebültem volna. Nem is lesz olyan szörnyű ez a munka. Talán Shirot is túlságosan félre értettem. Nem haboztam, neki is láttam az ételnek. Elővettem némi halat és egy kis rizst. Na meg volt egy kis zöldség amit párolva próbáltam tálalni. Körül-belül egy óra alatt készen lettem mindennel. Hamar megterítettem egyszemélyre s a többit elraktam.

-Készen vagyok!-léptem önelégülten az alvó mögé, csakhogy hiába szóltam nem kellt fel.

-S.. Shiro!-emeltem meg kicsit jobban hangom de nem mutatott regálást így picit megböktem. Csakhogy nagyon nem kellett volna ezt tegyem...

Shiro hirtelen elkapta a karom és behúzott mellé a kanapába. Komoly fejet vágva így szólt:

-Mit gondolsz mégis mit csinálsz?-tekintet rám lenézően.
-Ezt meg mégis hogy érted?! Mondtam hogy kész vagyok!-kiabáltam rá, véletlen a pillanat hevében, minek meg is lett az eredménye. Shiro meglepődve meredt rám, majd váratlanul elmosolyodott.

-Milyen aranyos ez a zavart arcod.- bújt oda hozzám jobban de én annál jobban toltam arrébb magamtól.
-Eressz már el!- igyekeztem kimászni karmai közzül mire felröhögve válaszolt.

-Azt hiszed ennyivel el is engedlek? Te rám emelted a hangod. A főnöködre. Azt hiszed ezt így megúszhatod?- vigyorgott mire megérezve a halnak illatát az asztalhoz fordította fejét.

-Hal? Azt hiszed mert macska vagyok én már szerethetem a halat? Mit képzelsz te? Ennyire lenézel engem?-nézegetett kérdően.

Nem tudtam neki mit mondani. Teljesen lefagytam. Továbbra is némán néztük egymást. Vegülis Shironál megmaradt a karakteres mosolya. Addig-addig míg meg nem szólalt újra.
-De ugye tudod hogy én még mindig éhes vagyok?- nyalta meg a szája szélét.

Azonnal sejtettem. Most én leszek számara az eledel...

Ebben a pillanatban megszórította a derakam. Éreztem ahogy karmai átjuttnak a bőrömön. Rögtön felsziszentem a fájdalomtól. Másik kezével lefogta a két csuklóm mit a fejem fölé emelt így alig  tudtam valamerre is fordulni.
Kétségbeesetten rugapáltam a lábammal. Nagyon hülyén éreztem magam. Mint ahogy az előbb is. Megalázva..
-Hé!-szólt rám s térdét a hasamba fúrta. Mérgesen felkiáltottam:
-Hagyd már...viszont szavaim fájdalmamban alig hagyták el számat. Shiro nyomban megkarmolta a nyakam.
-Mond csak mégegyszer!-karmolt tovább direkt lassabban a fájó részen.
Teljesen elfáradtam. Elhagyott az erőm. Hagytam had kínozzon. Mint aki beletörödött sorsába. Én ezt nem így akartam..

-Na végre feladtad magad.- koncogott sunyisan. S hirtelen felemelte fejét, had élvezze gyötrelmet sugárzó képem. Aztán olyan történt mit meg se gondolntam. Shiro megijedve meredt rám. Fogalmam sincs mit gondolhatott. Talán mint aki nem így tervezte el ezt az egészet.

-Chh..szerencsétlen.-állt  fel nagy nehezen a kanapéról engem is felsegítve...Mégis miért? Nem értem ezt az egész szituációt.

Hirtelen oda fordult az asztalhoz s kezét a derekára téve így szólt:

-Jobb ha mostmár felmész a szobádba. Biztos jönnek a többiek is nemsokára.

-Rendben.-válaszoltam még mindig megilletődve.

Ebben a pillanatban a macska felém fordulva vizsgálni kezdett. Ekkor vettem észre hogy a nyakamom lévő hegekből vér ömledezik. Mielőtt reflex szerűen letöröltem volna, Shiro közelíteni kezdet, megszorította a vállam s óvatosan lenyalta a nyakamról. Rögtön kirázott a hideg és csak értetlenkedve néztem magam elé miközben a macska lassan elvált tőlem.

Nem is volt olyan rossz ez az este.-kacsintott majd elindult, fel az emeletre.

Továbbra is egyhelyben állva csak fogtam a fejem..Mégis hova jutottam én?!