Szívritmuszavar /Fábián Miklós fanfiction/

3

- Budai Fanni -

2 nap telt el a vihar és a veszekedés óta.
Vasárnap este a szobámban pakolásztam a táskámba. Holnap ismét iskola. Nem tudom, hogy mire kéne számítanom, most csak találgatni tudok. Nem hallottam se Rebeka, se Mikó felől.

Péntek este nagyon elfajultak a dolgok közte és köztem.
Nagyon sok mindent vágtam a fejéhez amit nagyon nem kellett volna, és amiket nem is gondoltam komolyan. Csupán felment az adrenalin és ami eszembe jutott csak mondtam, mondtam és mondtam.
Egy barom voltam.

Próbáltam zuhanyzás és fogmosás közben is arra gondolni, hogy a holnapi nap is ugyan olyan lesz, mint a többi, mint az eddigiek, mikor még nem ismertem Mikót. Talán minden jobb lenne.

Vajon találkoztunk volna, ha nincs aznap este vihar?
Még mindig Rebeka lenne az a személy akiben a legjobban megbízok?
Benne lenne a hasamban ez a fura érzés, ha Mikóra gondolok?

Valószínűleg nem.

Élném az unalmas életemet, nem gondolva semmi másra, csak a tanulásra.

A barátságom nem ment volna tönkre Bekával.

És most vidáman ballagnék be az iskola kapuján.

Jelen állás szerint viszont próbálok legjobb tudásom szerint láthatatlan lenni.

A szekrényemhez ballagva kiveszem a szükséges könyveket és azzal az egyszerűséggel mennék is tovább, de jobb oldalról meghallom a nevem.

- ...Azt hallottam úgy viselkedett, mint egy ribanc. Egy ágyban aludtak meg minden.

- Neked is az a fura lány mondta? Rebeka? Azt hiszem ez a neve.

- Igen, a tizedikes csaj.

Aha. Szóval így állunk Beka.

Eddig azt hittem, hogy még lehet változtatni a kapcsolatunkon. A szívem mélyén ott lapult a remény utolsó darabja, de ezt is elszúrta...

Éppen annyit hallottam amennyit kellett ahoz, hogy elmondjam Rebekának, hogy mi bánt, mióta ismerjük egymást.

- Fábián Miklós -

Még soha nem gondolkodtam ennyit egy lányon se. Sok kapcsolatom volt már, de eddig mindig csak pár hetesek voltak, soha nem voltam igazán szerelmes senkibe.

Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok Fanniba. De sokkal többet érzek iránta, mint ezelőtt bárki iránt.

Amikor aznap este ott feküdt mellettem, ahogy a videóimat nézte és én hallgattam a csodálatos nevetését az valami egészen új és különös érzést indított el bennem.

Aztán végiggondoltam mindent. Fanni egy csodálatos lány. Több, mint szép. Okos, inteligens, kedves, bájos és még sorolhatnám. Én viszont csak egy átlagos srác vagyok. Meg sem érdemlem.

Neki egy olyan személy kell aki mindig száz százalékosan oda tud figyelni rá és ott tud mellette lenni. Én ezt nem tudom mindig megtenni. Néha biztos, hogy előtérbe fogom helyezni a videózást, mert ez teszi ki az életem nagy részét és nem tudom csak úgy elengedni.

De miről is beszélek...Egyszer sem biztos, hogy Fanni is ugyan úgy érez, mint én, és ha nem, akkor nem tudok semmit se kezdeni az érveimmel, akár igazak, akár nem.

Mert akárhogy is van, nem tudom, hogy most mi van közöttünk. Haragszik rám valamiért? Talán nem kellett volna leskelődnöm amikor Rebekával beszélt.

Mi van akkor, ha ma találkozunk hozzám se szól majd? Mert igen. Az a tervem, hogy ma megkeresem a suliban. Őt is és Rebekát is.

Fannival muszály beszélnem arról, hogy most mi lesz, mert ez így nagyon nem jó.
Rebekának pedig elmondom szépen, hogy nem teheti ezt Fannival és, hogy én nem érzek semmit iránta. Nem akarom, hogy tévhitekben éljen.

Úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha rögtön az első szünetben megkeresem.

Bocsánat, bocsánat. Ez most egy nagyon rövid rész, de igyekszem behozni a lemaradást. Azért remélem tetszik nektek! <3

Anna