Szívritmuszavar /Fábián Miklós fanfiction/

2

- Budai Fanni -

Ez az egész helyzet nagyon furcsa volt. Álmomban se gondoltam volna, hogy a nap végére egy fiú ágyában fogok kikötni, főleg nem egy olyan fiúéban akit néhány órája ismertem meg.

Miközben arra vártam, hogy végezzen a zuhanyzással, volt időm alaposabban megnézni a szobát.

Ahogy belépünk az ajtón egyből jobbra található egy szekrény, balról pedig egy komód fölötte egy tévé, az felett pedig egy polc szerűség.
A komód melletti falon volt egy dupla ablak, amin most le volt húzva a redőny, előtte pedig az íróasztal, rajta mindenféle elektronikus kütyüvel, és persze az ágy, ami egy kanapé szerűség volt, amit szét lehet nyitni.
A falak a bézs egy halvány árnyalatában pompáztak és rajtuk elszórva volt pár poszter. Eminem, Linkin Park, Zaporozsec, Breaking Bad (Oké, nekem is kell egy ilyen poszter!!).

Csak ültem ott az ágyon és néztem az egyre elhalványuló monitort, amin még mindig meg volt nyitva Mikó egy videója.
Különös belegondolni, hogy nap, mint nap ilyen videókat készít és most itt vagyok a szobájában, ahol gondolom a legtöbb készül.
Ilyen és ehhez hasonló gondolataim támadtak és közben egyszercsak visszajött az internet, a telefonom elkezdett rezegni, miszerint Rebeka messengeren hívogat, és belépett az ajtón Mikó. Egy pólóban és egy rövidnadrágban. Atyaúristen.

Megfeledkezve Beka hívásairól sütöttem le a szemem.

- Mehetsz, ha gondolod - nézett rám a fiú.

- Megyek - bólintottam.

Igazából felesleges volt elmennem fürdeni, mert edzés után, mielőtt itt kötöttünk ki, már tusoltam, de nem akartam, hogy azt gondolja igénytelen vagyok. Azért mégis csak az első benyomásról van szó.

A szobába újra belépve, immár a sport táskámban található váltás ruhában (ami egy fekete cica gatya és egy  fekete póló), Mikó éppen egy kamerához beszélt (?).

- Mit csinálsz? - kérdeztem megdöbbenve.

- Csak bejelentkeztem a heti vlogba - nézett rám.

- Ó, bocsi csak nekem ez még nagyon új, akkor addig ki is megyek - nyúltam a kilincshez, de megállított.

- Nem kell ki menned, mindjárt befejezem, nyugodtan maradj - mosolygott bíztatóan.

Bólintottam és azzal a lendülettel kimentem a kamera látószögéből.

Az ágyról néztem Mikót, amint beszámol a vihar eseményeiről, és majdnem belenevettem a felvételbe, amikor a megérkezésünkről beszélt.
"Olyan volt, mintha két kóbor kutyát engedtem volna be, azt hiszem anyukám mérges lesz a nagy sárfoltok miatt."

Pár percen belül pedig, amikor végzett együtt nevettünk azon, hogy milyen furcsa helyzetekbe került már Mikó, mióta videózik.

- Komolyan megkérdezte a bácsi, hogy melyik tv csatornától jöttél? - nevettem folyamatosan.

- Igen - nevetett ő is megállás nélkül - Pedig én csak egy túró rudit akartam adni neki.

Pár percig még ilyen kis semmiségeken nevettük, aztán eszembe jutott valami ami már érkezésünk óta megfogalmazódott bennem.