3. rész

14 0 0
                                    


Kiderült, hogy különösebben nincs semmi bajom, csak egy helyen össze kellett varrni. Jó fej volt a doki, vicceket mondott miközben varrta a fejem. Annyit azért tök komolyan megkérdezett, hogy nem a pasim bántott? Kicsit nevettem a feltételezésen, majd elmeséltem neki az egész sztorit. Miután le is ragasztotta a varrást, közölte, hogy mehetek, de majd három nap múlva menjek vissza hozzá kiszedetni a varratot. Megadta a számát is, hogy nehogy elkerüljük egymást ebben a nagy kórházban.
-Lali, mehetünk? - kérdezem, miközben kijövök a kórteremből.
-Igen, persze, de mi a diagnózisod?
-Nincs agyrázkódása, de össze kellett varni egy kis részen a fejét - jön ki utánam a doki -. Amúgy dr. Nagy István vagyok, Tekla orvosa.
-Köszönjük doktor Úr. Dolgozhat, vagy inkább maradjon otthon és pihenjen?
-Nyugodtan mehet, de ne emelgessen semmi nehezet. Ha pedig szédül, vagy emlékezetkiesése van, akkor azonnal hívjanak fel. Teklának megadtam a számom, azon éjjel-nappal elérnek - mosolyog ránk, majd elköszön és elrohan tőlünk, mert közben hívják a hangosbemondón.
Lalival megbeszéltük, hogy kicsit később bemegyek, csak előtte elmegyek a kosarasok edzésére Zoéval. A fiúk edzése nemrég kezdődött, így még biztosan oda fogunk érni. Amúgy Zo nagyon-nagy kosár fan, így teljesen kész van attól, hogy mi elmehetünk az edzésükre, ami elvileg zártkörű lenne. Csak ugye néha vannak azok a bizonyos kivételes esetek...
Az ajtónál csak egy biztonsági áll, de mikor megmondom a nevem, rögtön mutatja az utat nekünk. Útközben megkérdezi tőlem, hogy mit mondott nekem a doki. Megnyugtatom, hogy nincs semmi bajom, csak egy kis varrás, és már el is van intézve az egész dolog.
-Na, itt is vagyunk lányok. Kilátóra üljetek fel, és csorgassátok nyugodtan a nyálatokat - ezzel elmegy vissza kapuhoz.
Már egy ideje figyeljük őket, amikor elpattan egy labda, és szélsebesen elkezd felénk száguldani. Zo sikít egyet, majd hasra vágja magát, míg elkapom a labdát stabil kézzel, majd bedobom a kosarat. Minden szempár ránk szegeződik, míg én elégedett pillantással nézem a pattogó labdát.
-Tekla! A fenébe, már megint majdnem eltaláltalak - kiállt fel Máté, majd szélsebesen elkezd felém futni.
-Jól vagyok, és csak egyszer találtál el.
-Mi volt a dokinál? És miért nem szóltál azonnal amikor ideértél? És... - fékez le előttünk hirtelen abban a pillanatban, amikor odaér.
-Maradj ár csöndben, és akkor válaszolok a kérdéseidre. Nincs semmi baom, csak egy kicsit össze kellett varrni. Azértnem szóltam, mert gondoltam az edzés sokkal fontosabb, mint hogy egy lány, akit véletlenül eltaláltál hogy van. Most húzzál vissza edzeni!
-Azt én is megköszönném, ha visszajönne edzeni - kiabál fel az edző - . De annak én is örülnék, ha maga hölgyem lejönne hozzám beszélni a barátnőjével, míg a fiúk futják a köröket.
A fiúk egyöntetű nemtetszésüket adték, de azért elkezdték a köröket futni. S amint odaértek az én lovagom mellé, fejbeverték.
-Na, kisasszony, becses nevét megtudhatnám? Én Kis Szabolcs vagyok.
-Fekete Tekla! - rázok vele kezet - Ő pedig itt a barátnőm, Zoé.
-Maga most esetleg kosarazik? Vagy honnan tud ilyen jól játszani?
-Régen játszottam versenyszerűen, de mostmár csak tesin játszottam, meg néha ha összejöttünk a haverokkal. Bár az utolsó ilyen kb. fél éve volt.
-Nem játszik versenyszerűen? Na, legalább annyit mondjon még meg nekem kérem, hogy mennyire tud büntetőt dobni.
-Hát, ha jó napom van, akkor 10/10, de mostanában nem jön össze egy jó nap se nekem.
-Na, nézzük csak meg, hogy mennyire megy. Fiúk, elég volt - kiáltja el magát -, gyertek ide. Játszunk egyet pihenés képpen. Utána a veszteseknek még 15 perc folyamatos futás lesz várható, ha még nem több!
Sorba álltak puskához, aminek az a lényege, hogy büntetőről kell bedodni a labdát, és ha neked nem megy be, de a következőnek igen, akkor kiesel, de ha bemegy akkor bent maradsz. Ám mielőtt elkezdhették volna a játékot, beálltam a sor végére, mögöttem Zoval.
-Ti is játszotok? - kérdezte az előttem álló srác.
-Igen, már ha persze nem féltek - villantottam rá a gyilkos mosolyomat.
-Nekem nem probléma - rántja meg a vállát.
Mindenkinek megy be szépen sorban, ám az előttem lévő elpoénkodja, és direkt kihagyja. Én pedig amilyen szívtelen dög vagyok, bedobom, majd küldök neki egy csókot.
-Huszár! Mehetsz futni! Szándékos kihagyás miatt most kezded, játék végéig biztos futsz. Más is, aki ezt csinálja, futhat tovább Huszárral edzés után is! - kiáltja az edző.
Szegény Zo utánam kiesett, de utána nem nagyon mentek félre a labdák. Már vagy  20 perce dobálgattunk, amikor egy labda félrement, amit persze a következő ki is használt. Már rég vége lett volna az edzésnek, ám mi még mindig ott dobáltuk a labdákat. Este 5-re már csak ketten maradtunk, szakadt rólunk a víz, de nem adtuk fel. Senki sem ment el, hanem minket néztek. Ha ez nem lett volna elég, még a szállodából többen is jöttek, plussz valami kicsiknek lett volna edzése, de helyette minket néztek a szülőkkel együtt. Idő közben már átöltöztem, mert nem volt éppen kényelmes a farmerben. Így Máté edzőcuccában voltam, ami legalább 3 mérettel volt nagyobb, ha még nem többel.
Kihagyta. Igen, Zoli kihagyta. Beálltam a büntetőhöz, és tudtam, ha ezt most bedobom, nyertem. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy sikerül vagy sem. És miután eldobtam, éreztem, hogy nyertem. Mindenki sikított, és ugrándozott, de én fogtam magam, és nekifutásból beleugrottam a Máté nyakába. Meg se lepődött, hanem felkapott, és megpörgetett a levegőben, miközben magához szorított.
-Most pedig, puhány banda - kiált fel Szabi bá -, bemutatnám mindenkinek Teklát, aki legyőzte az egész válogatottat puskázásban! Holnap egy órával korábban edzés! Irány mindenki kifele!
Körbe néztem a teremben, és végre fél év után őszintén örültem valaminek. A fiúk jöttek oda gratulálni, delátták, hogy sokan akarnak jönni, így bementünk az öltözőbe beszélgetni.
De mielőtt lementem volna a pályáról, még magam elé suttogtam úgy, hogy senki se hallja:
-Csak neked köszönhetem, legjobb barátnőm, Léna. Mindig te leszel a legjobb, sose foglak elfeledni - s a legördülő könnycseppet letörlöm az arcomról, nehogy bárki is meglássa.

 Mindig te leszel a legjobb, sose foglak elfeledni - s a legördülő könnycseppet letörlöm az arcomról, nehogy bárki is meglássa

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

FONTOS! A kép csak illusztráció!

Megöltél, de még megmenthetszWhere stories live. Discover now