Kiderült, hogy különösebben nincs semmi bajom, csak egy helyen össze kellett varrni. Jó fej volt a doki, vicceket mondott miközben varrta a fejem. Annyit azért tök komolyan megkérdezett, hogy nem a pasim bántott? Kicsit nevettem a feltételezésen, majd elmeséltem neki az egész sztorit. Miután le is ragasztotta a varrást, közölte, hogy mehetek, de majd három nap múlva menjek vissza hozzá kiszedetni a varratot. Megadta a számát is, hogy nehogy elkerüljük egymást ebben a nagy kórházban.
-Lali, mehetünk? - kérdezem, miközben kijövök a kórteremből.
-Igen, persze, de mi a diagnózisod?
-Nincs agyrázkódása, de össze kellett varni egy kis részen a fejét - jön ki utánam a doki -. Amúgy dr. Nagy István vagyok, Tekla orvosa.
-Köszönjük doktor Úr. Dolgozhat, vagy inkább maradjon otthon és pihenjen?
-Nyugodtan mehet, de ne emelgessen semmi nehezet. Ha pedig szédül, vagy emlékezetkiesése van, akkor azonnal hívjanak fel. Teklának megadtam a számom, azon éjjel-nappal elérnek - mosolyog ránk, majd elköszön és elrohan tőlünk, mert közben hívják a hangosbemondón.
Lalival megbeszéltük, hogy kicsit később bemegyek, csak előtte elmegyek a kosarasok edzésére Zoéval. A fiúk edzése nemrég kezdődött, így még biztosan oda fogunk érni. Amúgy Zo nagyon-nagy kosár fan, így teljesen kész van attól, hogy mi elmehetünk az edzésükre, ami elvileg zártkörű lenne. Csak ugye néha vannak azok a bizonyos kivételes esetek...
Az ajtónál csak egy biztonsági áll, de mikor megmondom a nevem, rögtön mutatja az utat nekünk. Útközben megkérdezi tőlem, hogy mit mondott nekem a doki. Megnyugtatom, hogy nincs semmi bajom, csak egy kis varrás, és már el is van intézve az egész dolog.
-Na, itt is vagyunk lányok. Kilátóra üljetek fel, és csorgassátok nyugodtan a nyálatokat - ezzel elmegy vissza kapuhoz.
Már egy ideje figyeljük őket, amikor elpattan egy labda, és szélsebesen elkezd felénk száguldani. Zo sikít egyet, majd hasra vágja magát, míg elkapom a labdát stabil kézzel, majd bedobom a kosarat. Minden szempár ránk szegeződik, míg én elégedett pillantással nézem a pattogó labdát.
-Tekla! A fenébe, már megint majdnem eltaláltalak - kiállt fel Máté, majd szélsebesen elkezd felém futni.
-Jól vagyok, és csak egyszer találtál el.
-Mi volt a dokinál? És miért nem szóltál azonnal amikor ideértél? És... - fékez le előttünk hirtelen abban a pillanatban, amikor odaér.
-Maradj ár csöndben, és akkor válaszolok a kérdéseidre. Nincs semmi baom, csak egy kicsit össze kellett varrni. Azértnem szóltam, mert gondoltam az edzés sokkal fontosabb, mint hogy egy lány, akit véletlenül eltaláltál hogy van. Most húzzál vissza edzeni!
-Azt én is megköszönném, ha visszajönne edzeni - kiabál fel az edző - . De annak én is örülnék, ha maga hölgyem lejönne hozzám beszélni a barátnőjével, míg a fiúk futják a köröket.
A fiúk egyöntetű nemtetszésüket adték, de azért elkezdték a köröket futni. S amint odaértek az én lovagom mellé, fejbeverték.
-Na, kisasszony, becses nevét megtudhatnám? Én Kis Szabolcs vagyok.
-Fekete Tekla! - rázok vele kezet - Ő pedig itt a barátnőm, Zoé.
-Maga most esetleg kosarazik? Vagy honnan tud ilyen jól játszani?
-Régen játszottam versenyszerűen, de mostmár csak tesin játszottam, meg néha ha összejöttünk a haverokkal. Bár az utolsó ilyen kb. fél éve volt.
-Nem játszik versenyszerűen? Na, legalább annyit mondjon még meg nekem kérem, hogy mennyire tud büntetőt dobni.
-Hát, ha jó napom van, akkor 10/10, de mostanában nem jön össze egy jó nap se nekem.
-Na, nézzük csak meg, hogy mennyire megy. Fiúk, elég volt - kiáltja el magát -, gyertek ide. Játszunk egyet pihenés képpen. Utána a veszteseknek még 15 perc folyamatos futás lesz várható, ha még nem több!
Sorba álltak puskához, aminek az a lényege, hogy büntetőről kell bedodni a labdát, és ha neked nem megy be, de a következőnek igen, akkor kiesel, de ha bemegy akkor bent maradsz. Ám mielőtt elkezdhették volna a játékot, beálltam a sor végére, mögöttem Zoval.
-Ti is játszotok? - kérdezte az előttem álló srác.
-Igen, már ha persze nem féltek - villantottam rá a gyilkos mosolyomat.
-Nekem nem probléma - rántja meg a vállát.
Mindenkinek megy be szépen sorban, ám az előttem lévő elpoénkodja, és direkt kihagyja. Én pedig amilyen szívtelen dög vagyok, bedobom, majd küldök neki egy csókot.
-Huszár! Mehetsz futni! Szándékos kihagyás miatt most kezded, játék végéig biztos futsz. Más is, aki ezt csinálja, futhat tovább Huszárral edzés után is! - kiáltja az edző.
Szegény Zo utánam kiesett, de utána nem nagyon mentek félre a labdák. Már vagy 20 perce dobálgattunk, amikor egy labda félrement, amit persze a következő ki is használt. Már rég vége lett volna az edzésnek, ám mi még mindig ott dobáltuk a labdákat. Este 5-re már csak ketten maradtunk, szakadt rólunk a víz, de nem adtuk fel. Senki sem ment el, hanem minket néztek. Ha ez nem lett volna elég, még a szállodából többen is jöttek, plussz valami kicsiknek lett volna edzése, de helyette minket néztek a szülőkkel együtt. Idő közben már átöltöztem, mert nem volt éppen kényelmes a farmerben. Így Máté edzőcuccában voltam, ami legalább 3 mérettel volt nagyobb, ha még nem többel.
Kihagyta. Igen, Zoli kihagyta. Beálltam a büntetőhöz, és tudtam, ha ezt most bedobom, nyertem. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy sikerül vagy sem. És miután eldobtam, éreztem, hogy nyertem. Mindenki sikított, és ugrándozott, de én fogtam magam, és nekifutásból beleugrottam a Máté nyakába. Meg se lepődött, hanem felkapott, és megpörgetett a levegőben, miközben magához szorított.
-Most pedig, puhány banda - kiált fel Szabi bá -, bemutatnám mindenkinek Teklát, aki legyőzte az egész válogatottat puskázásban! Holnap egy órával korábban edzés! Irány mindenki kifele!
Körbe néztem a teremben, és végre fél év után őszintén örültem valaminek. A fiúk jöttek oda gratulálni, delátták, hogy sokan akarnak jönni, így bementünk az öltözőbe beszélgetni.
De mielőtt lementem volna a pályáról, még magam elé suttogtam úgy, hogy senki se hallja:
-Csak neked köszönhetem, legjobb barátnőm, Léna. Mindig te leszel a legjobb, sose foglak elfeledni - s a legördülő könnycseppet letörlöm az arcomról, nehogy bárki is meglássa.FONTOS! A kép csak illusztráció!
YOU ARE READING
Megöltél, de még megmenthetsz
Teen FictionEgy lány vagyok. Akit senki se ért meg, ameddig vele nem találkozom. De vissza tudsz hozni az életbe?? Vissza tudod hozni a kedvemet a játékhoz. Mert szerintem sikerülni fog, és akkor mindenkinek jajj, aki valaha is ártott nekem.