Egy lány vagyok. Akit senki se ért meg, ameddig vele nem találkozom. De vissza tudsz hozni az életbe?? Vissza tudod hozni a kedvemet a játékhoz. Mert szerintem sikerülni fog, és akkor mindenkinek jajj, aki valaha is ártott nekem.
-Te most komolyan legyőzted az egész válogatottat? - kérdezi Zo. -Hát, nagyon úgy néz ki. De most ha nem baj, megyek, mert nagyon elfáradtam, és a fejem is lüktet. -Nem, semmi baj. De ne vigyelek el inkább? Már késő van, és gondolom te se akarsz egyedül sétálgatni ebben a nagy városban. -Nem kell elvinned, majd én elviszem. Szeretnék vele beszélni, s gondolom, ez nem fog menni, ha éppen dolgozik - jelen meg mögöttem Máté. Zo minden szó nélkül elköszön, majd itt hagy Mátéval. Ő se tétlenkedik, hanem rögtön el kezd húzni a kocsija felé. Meki felé veszük az irányt, hisz mind a kettőnk kedvencét ott lehet venni. Vacsi után megkérdezi, hogy merre lakom. Elmondom neki, majd folytatjuk a beszélgetést ott, ahol abba hagytuk. Sok mindent megtudtam róla. Kiderült, hogy van egy tesója, Hős, aki meg az U19-ben játszik. Félreértés elkerülése érdekében, Hős a rendes keresztneve, és nem becenév. Azt is meg tudtam róla, hogy már 6 éves kora óta kosarazik. Rólam viszont csak annyit tud, hogy nyárra jöttem be dolgozni, hogy ne unatkozzak. Ennyit mondtam el magamról. Semmi többet. -Fel jössz egy kicsit? Vagy sietned kell vissza? - kérdezem Mátét mikor oda érünk a lakásomhoz. -Egy kicsit fel megyek. Na, ebből a kis időből semmi nem lett. Megivott egy sört, és utána meg én nem akartam, hogy úgy vezessen. Így inkább felajánlottam neki, hogy aludjon csak itt, de az ágy csak felé eső részén, különben nem tud majd többet kosarazni. Komolyan is vette a mondatomat, mert mire kijöttem a fürdőből már az ágy jobb oldalán feküdt. Én is be feküdtem mellé, majd beállítottam az órám, és elaludtam.
----------
-Hány óra van? - motyogja bele a hajamba Máté. -Fel kéne kellni álomszuszék, mindjárt fél 7 lesz, és nekem fél 8-ra be kell érnem dolgozni. -Oké, oké. Csak adj még egy percet! Légysziii! Ott hagyom, hogy ameddig felöltözök és elkészülök had pihenjen, mert tudom, hogy a mai edzése nagyon nehéz lesz. -Kész vagy? El kéne indulnunk, mielőtt csúcs forgalom lesz - nyit be az ajtón, miközben én sminkelek. Megdicsér, hogy én smink nélkül is szép vagyok, nem kellene magamat festenem. Meg azért is, hogy milyen jó a mai szettem. Egy fekete hosszú naci, hozzá egy fekete blúzzal, és egy 10 centis magassarkú van rajtam. Ja, és az elmaradhatatlan bőrkabát. Az út gyorsan eltelik. A parkolóban elválunk egymástól, és én elindulok a személyzeti felé lehúzni a kártyám. Rájöttem, miközben mentem fel a lépcsőn, hogy Máténál maradt a telefonom, így elindulok a reci felé, hogy elkérjem a szobája számát. Tudom, hogy én is meg tudnám nézni, csak mire bekapcsolom a laptopom, utána bejelentkezek és mire megkeresem az legalább egy fél óra. -Tekla! - kiállt Máté, ahogy meglát. Megváltoztatom az utamat, és rögtön felé veszem az irányt. Amint oda érek hozzá, elkérem a telefonom. -Köszi, hogy itt megvártál. -Szívesen. De én most sietek, hogy még le tudjak fürödni reggeli előtt. A párbeszédünknek csak egy fültanúja volt, Marci. Rám néz, majd int a fejével, hogy most azonnal induljak meg az iroda felé. Látom rajta, hogy nagyon ideges, így elköszönök Mátétól, és elindulok az irodába. Amint oda érünk, Marci elkezdi a szentbeszédet. Egy 5 perc után abbahagyja, majd szól, hogy folytassuk a munkát. -Én nem akartalak megbántani - szólal meg egy idő után -. Én csak jót szeretnék neked, és ne azt, hogy sírj.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
