Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

22.rész: Meggondolatlan bosszúvágy

  -Angela Store meddig kívánsz még élni? -kuncogott és lassú léptekkel felém fordult.  Kicsit hátra hökkentem.
-Üzletet ajánlok az életedért cserébe. -mosolyodott el.
-Nem tetszik az üzlet.
-Foglalj helyet. -mutatott a szembe lévő székre.
-Tudja mit? Én kérdezek valamit. A maga életéért cserébe.
-Az én éltemért cserébe? Vicces lány vagy. -nevette el magát majdhogy nem röhögő görcsöt kapott.
-Hol van aki megölte az anyámat?! -felugrottam a székből és a fegyverem kihúztam a zsebemből és rá szegeztem.
-A bosszú az édes bosszú mi? -kuncogott.
-Ne tegyen hirtelen mozdulatot. -szúrós tekintettel néztem felé.
Már úgy sincs mit veszítenem..  

-Ez nagy hiba volt Angela Store. Nem vártam volna hogy belesétálsz a csapdámban. Olyan naiv vagy mint az apád. -ebben a pillanatba maffiatagok özönlöttek be.

-Mi? -elkezdtem rájuk lőni de csak 2 golyó volt benne így nem értem vele sokat.
-Kár érted. -röhögött és kisétált de még utoljára visszanézett.
-Ne kíméljétek. -tette hozzá

Legalább 8-an voltak, több támadást kivédtem de az egyik neki rúgott a falnak a másik az arcomba ütött. Már a földön rogytam össze és rugdostak mint az iskolába a rossz diákok a félénk kisgyereket. Nem tudtam mozdulni, vért köhögtem fel és eszméletemet vesztettem.

David.. segíts.. Hol vagy? Úgy félek..

Kinyitottam a szemem és egy pince szerű helyen találtam magam. Feküdtem a földön és a kötelet huzigáltam de esélytelen volt még annyi erőm sem volt hogy felüljek. 

*David szemszöge*

Ahogy hazaértem az apámmal találtam magam szemben nagyon kuncogott magában.
-Te meg mit nevetsz?
-Hogy hasonlíthat a "fekete farkas" lánya ennyire a "fekete farkasra". Hihetetlen. Ugyanaz a naivság. -már a szemét törölgette a nevetéstől.
-Te meg miről beszélsz? -néztem rá kérdően.
-Csak nem halt még meg.. habár ki tudja.. összeverve.. -nevetett fel.

Ekkor döbbentem rá.. futó léptekbe a pince felé vettem az irányt. 
*David szemszög vége*

-David.. -hallottam hogy nyílt az ajtó de már a szemem is csukva volt nagyon nehéz kinyitni.
-Itt vagyok. Mit csináltak veled ?! -emelte fel a hangját, és felemelt. Leült a földre és az ölébe rakott, szorosan átölelt.
-Sajnálom... -nyögtem ki. 
-Nem lesz baj.. -apró puszikat adott a nyakamra aztán óvatosan szembe fordított magával és egy zsebkendővel törölgette le az arcomról a vért.
-Tényleg olyan éretlen vagyok mint mondtad, és a nincs felelősségtudatom meg- soroltam volna tovább de David rá tette a mutatóujját a számra.
-Az én hibám volt.
-Csak anya halálát akartam megbosszulni.. -folytak le a könnyek a szememből.
-Tudnád mennyire szeretlek. -törölte le a könnycseppeket az arcomról, közben ő is bekönnyezett de alig láthatóan. 
bámultam a földet.
-Nem kellett volna idejönnöd. Miért kellett?! 
-Már mondtam... -David feltápászkodott és levágta a kötelet a csuklómról és a bokámról. 
-Ne csukd be a szemed! Maradj ébren! Mondom ne csukd be a szemed! -kiabált David, éreztem hogy a karjába tart mint egy rossz rongybabát.

Van egy mondás, "a nagy szerelem, nagy áldozatokat követel." Eddig nem hittem benne sőt kitalációnak tartottam ezt az egészet. Tévedtem.